Elmentünk megmosakodni majd felvettük a ruháinkat. Nóri egy fekete szoknyát vett fel egy TH-s polóval, én meg egy csini gatyót szintén TH-s polóval. Majd bementünk a fürdőbe és magunkra tettünk egy enyhe sminket. Bepakoltuk a szükséges cuccokat a táskánkba és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk majd elindultunk a SYMA csarnok felé. Elég hosszú volt az út mivel a város (Budapest) másik oldalán lakunk Nórival. De jól elvoltunk: MP3-at hallgattunk vagy éppen a TH-ról csevegtünk. Majd olyan 11 óra körül odaértünk a csarnokhoz. Ott volt már egy pár emberke akikkel időközben megismerkedtünk. Aztán ott is jól elvoltunk: énekeltünk dalokat, dumcsiztunk vagy éppen a TH-s cucc vásárlási helyeket beszéltük meg. Majd olyan 4 óra körül egy elsötétített ablakú kisbusz "gurult be" közénk. Mi meg elkezdtünk visítani mint állat, mivel mindenki tudta kik ülnek benne. Igen, a TH-s srácok voltak azok. Bill csak mosolygott, Tom integetett, Gustav és Georg pedig csak bámultak minket. Aztán elindultak befelé. Mi meg folytattuk amit abbahagytunk. Aztán egyre többen jöttek és végre eljött a kapunyitás pillanata. Mindenki lökdösött mindenkit, de mi Nórival sikeresen betuszkoltuk magunkat az első sorba pont középre.

-El sem hiszem, hogy itt vagyunk! -mondta Nóri.

-Én sem! Ez olyan hihetetlen, hogy látni fogjuk őket! -én.

Aztán elkezdődött. Jöttek különböző előadók. Aztán elsötétült minden és egy kis idő múlva megszólalt egy gitár. Majd a lámpák újra fénybe borították a helységet és feljött a színpadra Bill. Mindenki visított. Lejátszották a dalt (Jung und Nicht Mehr Jugendfrei) és rákezdtek a Schrei-ra. Bill és Tom a színpad elejére jöttek. Majd Bill ránkmosolygott.

-Ezt nem hiszem el! Bill ránk mosolygott! -én.

-Nekem meg Tom a szemembe nézett! -Nóri.

Majd Bill abbahagyta az éneklést és elkezdett beszélni. Szerencsére Nórival tanultunk németül így értettük mit mondd. Majd Bill súgott valamit a biztonságiőrnek és ránkmutatott. Odajöttek hozzánk és megkértek hogy kövessük őket. Majd Bill felhívott a színpadra. Én odamentem Billhez, Nóri Tomhoz. Majd együtt énekeltük a Schreit. Bill a kezembe nyomott egy cetlit és elmosolyodott. Majd lekísértek a színpadról vissza a helyünkre. Mikor a Cometnek vége lett (olyan 22 óra tájba) Nórival elindultunk a kocsihoz.