Reggel felkeltünk, lementünk a konyhába.
-Üres a hűtő. -Tom.
-Nincs mit reggelizni? -Bill.- Akkor én éhen fogok halni.
-Nem fogsz. Menjünk el a közértbe. -én.
-Rendben. -Nóri és a fiúk.
Elindultunk a közértbe. Vettünk mindenféle kaját. Billnek vettünk egy nyalókát, Tomnak egy zacskó gumicukrot. Nagyon édesek voltak ahogy majszolgatták ezeket az édességeket. Aztán hazafelé meg bementünk egy cukrászdába sütit enni. Billel közös sütit ettünk. Tomék az innivalót osztották meg. Aztán hazamentünk. Csináltunk ebédet, mert közbe már 13 óra is elmúlt. Ebéd közben beszélgettünk:
-Mi lenne ha este elmennénk szórakozni? Devist és Kikit rábízzuk az őrökre. -Tom.
-De nincs semmi berúgás, meg semmi egyéb. Főleg nem csajozás. -mi Nórival.
-Olyannak ismertek minket? -Bill.
-Nem. -mosolyogtunk.
Majd adtunk a fiúknak egy-egy puszit. Ezután elmentünk átöltözni, készülődni. Olyan 19 óra tájt ekészültünk teljesen. Indultunk. Olyan 20 órára oda is értünk. Pedig kocsival mentünk. Aztán ott töltöttünk egy jó pár órát. Egyszer csak egy tök részeg pasi jött oda hozzánk. Billék nem voltak a közelben.
-Sziasztok csajok! - pasi.
-Hello! -mi.
-Gyertek velem, ha akartok egy jó estét magatoknak. -pasi.
-Kössz, de most nem. -mi.
-De velem fogtok jönni! -majd megfogta Nóri karját és elkezdte húzni.
Majd megjelentek a fiúk. Tom bemosott egyet a pasinak, aki elengedte Nórit. Bill addig védelmezőleg elénk állt. Tom meg próbálta elintézni a pasit. Aztán elkezdtek verekedni. Aztán mikor a pasi beakart húzni egy nagyot Tomnak Bill megfogta a kezét. Aztán már ketten voltak a pasi ellen. Lassan a biztonságiőrök is ideértek. Na meg a TH testőrei is. Szétszedték a verekedőket. De azok csak veszekedtek.
-Meg vagy huzatva öreg? Mit akarsz a csajomtól? -Tom.
-Csak akartam nekik egy jó éjszakát. -pasi.
-Te vadállat! -üvöltötte Bill.
-Nyugi fiúk! -őrök.
-Nem nyugszom le amíg szét nem verhetem! -Bill.
-De akkor kénytelenek lesztek bejönni velünk az örsre. -őrök.
-Őőő...akkor inkább lenyugszunk. -Tom.
-Rendben. Most elengedünk titeket, de ne verekedjetek! -őrök.
Aztán elendegték a két fiút. A pasit is. A fiúk majdnem nekiestek, de lefogtuk őket.
-Ne Bill, nem ér ennyit. -én.
-Jó, jó! -Bill.
-Na de akkor most menjünk haza. -Nóri.
-Rendben. -mi.
Hazaindultunk. Közben dumáltunk a történtekről.
-Köszönjük, hogy megvédtetek minket. -mi Nórival.
-Értetek bármit. -Bill.
-Semmiség volt. -Tom.
-Csak egy részeg állat. -Bill.
-Még jó, hogy jöttek az őrök, mert különben szétverem. -Tom.
-Jaja. Ha valaki mégegyszer hozzátok ér az nem ússza meg. -Bill.
-Na azért ennyire nem kell minket félteni. -mi.
-De. Már a rajongóktól is félteni kell titeket. Még képesek és csinálnak veletek valamit. -Tom.
-Hát...Ja. -mi.
Aztán a beszélgetés még folytatódott egy darabig. Mikor hazamentünk elláttuk a fiúk apró sérüléseit. Tomnak felszakadt a szemöldöke, Billnek meg a szája lett sebes. Majd mikor készenlettünk, elmentünk aludni.