Hazamentünk a reptérről és ledőltünk a kanapéra.

-Máris hiányoznak. -én.

-Nekem is. Mit csináljunk? -Nóri.

-Hát...nemtom. Megígérték, hogy majd felhívnak, ha megérkeznek, addig sztem nézzünk TV-t vagy nemtom. -én.

-Mi lesz a TV-be? -Nóri.

-Nem tudom. -én.

-Ott van az orrod előtt az újság vaksikám! XD -Nóri.

-Jóvan már. -én.- Szóval...egy vígjáték, utána egy akciófilm, utána egy horror.

-Elég nyomi egy választék. XD -Nóri.

-Hát jaja. TH DVD? -én.

-Jöhet. -Nóri.

Így hát betettük és megnéztük. Amikor vége lett, éppen akkor hívtak a fiúk.

-Szia! Megérkeztetek? -én.

-Szia szivi. Igen. Épségben és biztonságban. Csak most mindjárt mennem kell, mert autogrammot kell osztani. -Bill.

-Okés. Majd este hívlak. Puszy. Szeretlek! Szia! -én.

-Tom küldd egy puszit Nórinak. Én is szeretlek. Szia! -Bill.

-Na, mit mondtak? -Nóri.

-Tom küldd neked egy puszit elsősorban! Aztán épségben és biztonságban megérkeztek és most éppen autogrammot osztogatnak. -én.

-Az jó. -Nóri.

-Jaja. Megyünk shoppingolni? -én.

-Persze csak elkészülök. -Nóri.

15 perc múlva elmentünk shoppingolni. Aztán eltelt 4 nap. A fiúk már két napja nem hívtak fel. Kezdett vmi nagyon rossz előérzetünk támadni. Egyik reggel éppen az új német bravot olvasgatta Nóri, amikor rátalált egy megdöbbentő cikkre.

-MELI! -Nóri.

-Tessék. -én.

-EZT NÉZDD! -Nóri.

-Ez...ez...ez... -én.

-Ez nem lehet igaz! -Nóri.- Na mindjárt felhívom Tomot és megkérdezem, hogy mi ez az egész.

Én addig gyorsan átfutottam a cikket. Ugyanis egy olyan kép volt benne, hogy Tom Ashley Olsennel (bocs, ha rosszul írtam XD), Bill pedig Mary-Kate Olsennel sétál. A cikkben pedig ez állt: "Új futókaland? Vagy most komoly kapcsolat? És mi van a magyar lányokkal? Úgy látszik a Tokio Hotelből Bill és Tom dobta a magyar lányokat Melit és Nórit és most az Olsen ikrekkel próbálkoznak. Vajon lesz ebből valami?" Közben Nóri Tommal üvöltözött.

-TOM EZ MI?! -Nóri.

-Öm...az egy félreértés. -Tom.

-Méghogy félreértés mi? Az Olsenekkel sétálgattok Anglia utcáin és félreértés? -Nóri.

-Nem úgy van, ahogy te, illetve akkor már ti gondoljátok. -Tom.

-ÁÁÁ! Szóval csak játszadoztatok velünk mi? -Nóri.

-De... -Tom.

-Nincs semmi DE... Most azonnal hazamegyünk Magyaro.-ra és vissza se jövünk! -Nóri.

-Ne! Várjatok az nem úgy van... -Tom, de Nóri letette a telefont.

Aztán az én mobilom is csörgött. Bill volt az. Nem vettem fel csak elhajítottam a telefont a sarokba, ami eltört.

-Mért csinálták ezt? -én.

-Nem tudom. -Nóri és már sírt.

-Nem éri meg miattuk sírni. -én, de én is sírtam már.

-De...én annyira szeretem...ő meg...csak játszadozott velem. -Nóri.

-Pakoljunk össze és menjünk haza Magyaro.-ra -én.

-Oké. -Nóri.

Felmentünk a szobánkba és elkezdtünk pakolászni. Minnél hamarabb elakartunk menni a házból, ezért már az esti géppel indultunk is. Azonban nem tudtuk, hogy a fiúk hazajöttek, hogy megmagyarázzák a dolgokat. A reptéren láttuk meg a gépüket.

-Te jó ég! Ott vannak! -én.

-És mi van akkor? -Nóri.- MI!!??

-Nézdd! -én és a gép felé mutattam.

-Jézusom! -Nóri.

Bill és Tom éppen akkor szálltak le a repülőjükről és elindultak csomagokkal egy limuzin felé. Látszott rajtuk, hogy nagyon idegesek. Bedobták a csomagokat hátulra és bevágódtak a kocsiba.

-Jó napot uraim! Milyen volt az út? -vezető.

-Most nem érünk rá erre! Taposs a gázra! -Bill.

-Értettem. Hova lesz az út? -vezető.

-Hát haza, hova máshova! -Bill.

A limuzin meg elhajtott. Ekkor szállt le a gépről Gustav és Georg, akik észrevettek minket...