Beszélgettünk egy kicsit a holnapi konciról is.

-És holnap mikor kezdődik? -Nóri.

-17 órakor. -Tom.

-De már reggel ott kell lennünk. -Bill.

-Ok. -Nóri.

-Akkor addig mit csináljunk? -én.

-Menjünk ki a kertbe hülyéskedni! -Tom.

-Jól van, menjünk. -Nóri.

Így hát kimentünk a kertbe. Tom és Bill jól szórakoztak. Bill ruhástól belelökte Tomot a medencébe. Ezért Tom „bosszút” állt és belehúzta Billt a lábánál fogva a medencébe. Majd azzal szórakoztak, hogy ha valaki kiakart mászni azt visszahúzta a másik a vízbe. Mi ezen Nórival agyon röhögtük magunkat. Majd szépen lassan este lett. Egész végig a kertben voltunk. Majd bementünk a házba. Tomék az egészet végigcsöpögtették, mert folyt a ruháikból a víz. Mi meg Nórival felmosóval járkáltunk utánuk (hihi). Mikor végre átöltöztek kimentünk TV-zni.

-Kér valaki valamit inni? -Tom.

-Én egy Red Bullt. -én.

-Egy colát. -Nóri.

-Én majd iszok Meliéből. -Bill.

-Tudod ki fogja megosztani veled? -én.

-Te! -Bill, majd adott egy puszit.

-Na ezért kapsz egy kicsit majd. -én.

Tom behozta a piákat.

-És hol a tiéd Tom? -Nóri.

-Hát gondoltam megosztod velem a kóládat. -Tom.

-Na jó kapsz egy kicsit…de csak egy kicsit! -Nóri és odaadta a kólát Tomnak.

De Tom az egészet megitta.

-Hé! Ez az én kólám volt! -Nóri.

-Hozok neked másikat. -Tom, majd kiment.

Mi addig Billel a Red Bullt iszogattuk.

-Ez finom volt! -Bill és hátradobta az üres dobozt.

-Hé! Ne szemetelj! -Nóri.

-Jól van, bocsi. -Bill, majd elsétált a dobozhoz, felvette és kidobta.

-Na azért! -Nóri, majd elkezdett röhögni.

Erre mi is elkezdtünk. Majd még bent is baromkodtunk egy kicsit. Bill és Tom a medencés eset miatt annyira fáradt volt, hogy elaludtak a kanapén. Nórival felakartuk őket kelteni, hogy menjenek a szobába.

-Bill, kellj fel! -én.

-Nem akarok. -Bill.

-Csak annyi időre amíg bemegyünk a szobába. -én.

-Jól van. -Bill.

Bementünk a szobába és bealudtunk. Reggel Tom és Nóri rontott be a szobába.

-Gyorsan! Keljetek fel el fogunk késni! -Tom, majd lehúzta Billről a takarót.

-Csak még 10 perc. -Bill.

-Nem! Most azonnal keljetek fel! -Tom.

-Mért mindig nekünk kell őket kelteni? -Nóri.

-Nem tudom! NA GYERÜNK MÁR! -Tom, majd megfogta Bill lábát és lehúzta az ágyról.

-ÁÁÁ! -Bill.

-Na végre! -Tom.

-Utálom, ha így keltesz! -Bill

-Máshogy nem kelsz fel. -Tom.

-Na jó, hagyjuk. -Bill.

-Na menni kéne a koncertre! -Nóri.

-Jó, mindjárt csak elkészülünk. -én.

Kimentünk a fürdőbe. 15 perc alatt el is készültünk Billel. Beültünk a kisbuszba és már hajtottunk is a koncert helyszíne felé. Mikor megérkeztünk a fiúk bementek az öltözőbe, mi meg a rajongókhoz sétáltunk. Beálltunk az első sorba. És elkezdődött a koncert. Tom elkezdett játszani. De amikor már az ének jött volna, nem szólt semmi. Billt sem találták sehol.

-Most mi van? -Tom.

-Nem találjuk Billt. -őr.

-Hol van? -Tom.

-Nem tudjuk. Koncert előtt pár perccel behívták az egyik öltözőbe és azóta nem láttuk. -őr.

-Akkor keressétek meg! -Tom.

Eltelt 20 perc, a rajongók már alig várták, hogy kezdődjön. Mi Nórival hátramentünk a fiúkhoz.

-Mi történt? -én.

-Nem találják Billt. -Tom.

-Hol lehet? -Nóri.

-Lehet, hogy elrabolták? -Gustav.

-Nem hiszem. Ki rabolta volna el? -Tom.

-Tudod volt az a Ver nevű csajszi. Akivel szakított. És a csaj nagyon durva volt. -Georg.

-Hát…lehet. -Tom.

-Várjatok felhívom! -én, majd arréb mentem telefonálni.

Csak csörgött. Aztán valaki kinyomta.

-Kinyomta. -én.

-Akkor hol van? -Tom.

-Nem tudom… -én.

-És mi van ha tényleg elrabolták? -Gustav.

-Akkor…akkor… -és elkezdtem sírni.

-Biztos nem. -Tom, majd odajött és elkezdett vigasztalni.

A rajongók már nagyon türelmetlenek voltak.

-Hát…akkor le kell mondanunk a koncertet. -Tom.

-Megyek, szólok a szervezőknek. -Gustav.

Ekkor bemondták a hangosbemondóba.

-A koncert technikai okok miatt elmarad. -hangosbemondó.- Kérjük menjenek haza!

Így a tömeg egy kis idő múlva elindult a kijárat felé.

-Menjünk haza. Hátha hazajön. -Tom.

-Jó. -én.

Hazamentünk. Már úgy voltunk vele, hogy lefekszünk aludni amikor megcsörrent Tom mobilja. A kijelzőre Bill volt írva.

-Ez Bill! -Tom, majd felvette.- Hol vagy?!

-Figyelj ide! Az a cafka hagyja el Billt vagy bántódása esik a fiúnak! -Ver.

-Ver! Hol vagy? Azonnal engedd el Billt. Jól van? -Tom.

-Nem engedem! Bill az enyém és senki másé. Egyelőre jól van. -Ver, majd letette.

Tom lassan leeresztette a telefont.

-Na mi van? Hol van? Jól van? -én.

-Ver elrabolta Billt. Azt akarja, hogy szakíts vele vagy bántódása esik. -Tom.- És egyelőre jól van.

-Jézusom… -én, majd a földre borultam és sírni kezdtem.

-Ki kell szabadítani! -Nóri.

-Hívom a rendőrséget. -Tom.- Jó napot!

-Üdvözlöm. -rendőr.

-A testvéremet elrabolta egy Ver nevű csaj. Megfenyegetett, hogyha a barátnője nem szakít vele akkor bántódása esik a tesómnak. -Tom.

-Jó azonnal nyomozni kezdünk. Adja meg az adatait. -rendőr.

És Tom lediktálta az adatait.

-Köszönjük és azonnal értesítjük ha van valami. -rendőr.

-Köszönöm. -Tom és letette.- Azonnal nyomozni kezdenek.

-Jó. -én.

-Aludjunk. -Nóri.

-Menjetek én nem alszok. -én.

-Én sem. -Tom.

-Akkor én sem. -Nóri.

Egész este az esetről dumáltunk. Másnap reggel megint csörgött Tom mobilja.

-Bill?! -Tom.

-Nem. A rendőrségtől hívjuk. Megtaláltuk az elkövetőt, de Bill Kaulitz urat sajnos nem. -rendőr.

-Az hogy lehet? -Tom.

-De fojtatjuk a nyomozást. -rendőr.

-Na? -én, miután Tom letette.

-Vert megtalálták, de Billt nem. -Tom.

-És nem tudják kiszedni belőle hova rejtette Billt? -én.

-Nem. Már többször próbálkoztak, de nem mondd semmit. -Tom.

-Jézusom… -én.

-Ne aggódj, biztos megtalálják. -Nóri.

Ekkor Ver hívta Tomot.

-Ezt még nagyon megkeserülitek! Vagyis Bill keserüli meg! -Ver.

-Ne! -Tom.

-Megszöktem a rendőrségről. -Ver.- És most visszamegyek az én Billemhez…

-Hagyd békén! -Tom.

De Ver már letette.

-Mit mondott? -én.

-Hogy még nagyon meg fogjuk keserülni és hogy megszökött a rendőrségről. -Tom.

-Ez a csaj egy elmebajos. -Nóri.

-És hogy keserüljük meg? -én.

-Bántani fogja Billt. -Tom.

-Ne! -én.

-Na mostmár elegem van! -Tom.

Gustav és Georg éppen ekkor csöngetett az ajtónál.

-Sziasztok! -mi.

-Hello! Hír? -ők.

-Ver elrabolta Billt és ha Meli nem szakít vele, akkor bántani fogja. -Tom.

-Én mondtam, hogy az a csaj nem normális. -Georg.

-Hát… -Tom.

-Jó mostmár elég! -én.- Meg kell találnunk.

-És azt mégis hogy? -Nóri.

-Mi volt a kedvenc helyük, ameddig jártak? -én.

-Hát…egy elhagyott raktár a város másik oldalán. -Tom.

-Na akkor odamegyünk. -én.

Elindultunk arra a helyre. De semmi nem volt ott.

-Hát…legalább megpróbáltuk. -Tom.

-Hát jah. -Nóri.

-Menjünk vissza. -Georg.

Ekkor láttunk egy rendőrautót elszáguldani az úton.

-Vajon hova megy? -én.

-Menjünk utána. -Tom.

Beszálltunk Andreas kocsijába (mert kölcsönadta Georgnak) és már hajtottunk is a rendőr után. Amikor odaértünk éppen Vert hozták ki megbilincselt kézzel egy raktárból.

-Na és most visszajössz velünk az őrsre! -rendőr.

Vert betuszkolták a kocsiba. Mi odafutottunk a rendőrökhöz.

-Nem mehetnek oda! -rendőr.

-De… -Tom.

-Nem és kész! -rendőr.

Így hát megálltunk a szalag másik oldalán. És vártunk. De nem hoztak ki senki többet. Ekkor egy rendőr jött ki az épületből. Billel az oldalán.

-BILL! -én.

Bill ránk nézett. De egy rendőr megfogta és behúzta egy kocsiba.

-Most hova viszik? -Tom.

-Szerintem csak kihallgatásra. -Nóri.

-Mindegy, menjünk a kapitányságra. -én.

Így hát elmentünk oda. Vártunk ott olyan 30 percet. Billt éppen kihallgatták. Majd kinyílt az ajtó.

-Köszönjük! -rendőr.

-Nincs mit. -Bill.

Ekkor látott meg minket.

-BILL! -én, majd odafutottam hozzá, megcsókoltam és örömömben elkezdtem sírni.

-Mi a baj cica? -Bill.

-Csak nagyon aggódtam érted. -én.

-Mostmár minden rendben lesz. -Bill, majd átölelt.

Ekkor értek oda a többiek.

-BILL! -Tom, majd a nyakába ugrott.

-Jól van, jól van, szállj le rólam! -Bill.

-Mi van veled Bill? -Georg.

-Semmi. Már jól vagyok. -Bill.

-Akkor minden oké. -Gustav.

-Na menjünk haza, fáradt vagyok. -Bill.

Hazamentünk. Bill már a kocsiban elaludt.

-Hagyjad pihenni. -Tom.

-Hagyom! Nehéz napja volt. -én és adtam neki egy puszit.

Megérkeztünk a házhoz. Felkeltettem Billt és bementünk. Bill elment aludni. Én is vele mentem. Tomék még nézték egy kicsit a TV-t. Bill nagyon hamar elaludt. Nagyon fáradt volt már. Én még néztem egy darabig ahogy alszik, aztán elnyomott az álom.