Hazaértünk. Bementünk a házba és mindenki kipakolt. Aztán a nappaliban gyűltünk össze. Beszélgettünk.

-Tök jó volt ez a hétvége. -én.

-Igen. -Nóri.

-Mi is nagyon élveztük. -Tom.

-Csak kár, hogy vége van. -Bill.

-Hát ja. -Nóri, Tom, én.

-Figyu, holnap hazakéne mennünk Magyarországra. -Nóri.

-Mért nem mondtad előbb, akkor nem pakolunk ki. -Bill.

-Hát...mert elfelejtettem. -Nóri.

-Akkor holnap pakoljunk össze és holnap után menjünk. -én.

-Oké. -Bill, Tom, Nóri.

-Na én megyek lefekszek, mert álmos vagyok. -Bill, majd ásított egy bazi nagyot.

-Akkor én is megyek. Jó éjt nektek! -én.

-Nektek is! -Tomék.

Majd mi bementünk a szobánkba. Átöltöztünk , lefeküdtünk aludni. Egy két csók csattant, majd Bill átkarolt és már aludtunk is. Reggel hangos visításra ébredtünk. Bill boxerben, én meg egy szál polóban kirohantunk a nappaliba.

-Mi volt ez? -Bill.

-Csak Tom csikizett meg. -Nóri.

-Csinálhattátok volna a szobátokban is. -én.

-Bocsika. -Tom.

-Na ha nem baj, mi még visszafeküdnénk aludni. -Bill.

-Menjetek csak. De aztán ne olyan sokáig csináljátok. -Nóri.

-Mondjuk, hogy csak aludni megyünk. -én.

-Na akkor menjetek. -Tom.

Majd Billel visszamentünk a szobánkba. De nem aludtunk, hanem Tomék beszélgetését hallgattuk.

-Szerinted tényleg alszanak? -Nóri.

-Nem hiszem. -Tom.- Szerintem csak megzavartuk őket.

-Lehet. -Nóri.

-De megtudhatjuk. Ha benyitunk. -Tom.

-Jajj, ne az olyan izé. Mi lenne, ha ők minket lesnének meg? Nem örülnénk neki. -Nóri.

-Na jó akkor nem. -Tom.

-De utoljára még tehetünk kivételt. -Nóri.

-Hát akkor irány a szoba! -Tom, majd a szobánk felé vették az irányt.

Addig mi Billel törtük a fejünket, hogy megvicceljük-e őket vagy ne. Végül annál maradtunk, hogy igen :D.

-És hogy vicceljük meg őket? -én.

-Hát mondjuk én rád ülök és akkor mivel sötét van úgy látszik, mintha tényleg azt csinálnánk. -Bill.

-Ez jó ötlet. -én.

Majd Bill rám ült (persze boxerba :D). Majd kis idő után nyikorog az ajtó. Tomék kinyitották.

-Akcióra fel! -én.

-Oké. -Bill.

Tomék belestek. És mivel azt látták, hogy Bill rajtam ül, ezért azt gondolták, hogy tényleg azt csináltuk. Így mikor becsukták, hangos kacagás hallatszott.

-Ezek tényleg azt csinálták. -Nóri, miközben majdnem megfulladt a röhögéstől.

-Mondtam én, hogy lessük meg őket. -Tom.

Eközben nálunk.

-Ez bejött. -Bill.

-Na ja jól megvicceltük őket. -én.

-Na akkor most menjünk ki. -Bill.

-Még maradjunk egy kicsit. -én.

-Mért mit akarsz csinálni? -Bill.

-Hát...őőő...nemtom. -én.

-Na akkor irány az ajtó. -Bill.

Kiléptünk. Tom és Nóri alig bírták visszafolytani a röhögést.

-Hát nektek meg mi bajotok? -én.

-Ááá...semmi. -Tom.

-Na, akkor jó. -én.

-Meli, gyere egy picit szeretnék beszélni veled. -Nóri.

-Oké megyek! -én, majd rákaccsintottam Billre.

-Figyu, ti tényleg azt csináltátok ma reggel? -Nóri.

-Nem, nem dehogy! -én.- Csak amikor visszamentünk hallottuk, hogy arról dumáltok, hogy meglestek minket. Így Bill rám ült, mielőtt félreértenéd boxerba, és csak azt láttátok. Megakartunk titeket viccelni. És ahogy hallottuk sikerült is.

-Ti kis galád bestiák! -Nóri.

-Hát...ti meg mióta leselkedtek? -én.

-Hát...tudod...az...úgy van...hogy... -Nóri.

-Jó ne is folytasd. -én.

-Na, szerintem menjünk ki a fiúkhoz. -Nóri.

-Jaja szerintem is. Bill már biztos mindent elmesélt Tomnak. -én.

Kimentünk a nappaliba. A fiúk tényleg azon röhögcséltek, hogy sikerült átejteni őket (Tomot és Nórit). Majd miután lenyugodtak a kedélyek elkezdtünk beszélgetni.