Reggel, mikor kinyitottam a szemem, Billt láttam egy gyönyörű fekete rózsával a kezében.

-Jó reggelt kicsim. -Bill.

-Szia! -én.

-Ezt neked hoztam. -Bill és átnyújtotta a rózsát.

-Köszönöm. De miért kapom? -én.

-Csak, hogy kifejezzem, mennyire szeretlek. -Bill, majd megcsókolt.

-Én is nagyon szeretlek ciccem. -én.

Még egy darabig csókolóztunk az ágyon, majd kimentünk a nappaliba, mivel Tomék elég nagy zajjal voltak odakint.

-Ti meg mit csináltok? -Bill.

-Semmit. Csak már megint csikizzük egymást. -Nóri.

-Igen, az tényleg semmi. -én.

-Na hogy vagytok csajok? Kipihentétek magatokat a tegnapi után? -Tom.

-Én ki. -Nóri.

-Én is. -én.

-Mi lenne, ha pihenés képpen elmennénk sátorozni? Az állatokat rábízzuk valakire. -Tom.

-Ez jó ötlet. -Nóri.

-Hát...Tom tudod, hogy én allergiás vagyok a rovarcsípésre? -Bill.

-Persze. De majd viszünk rovarírtót meg szúnyogriasztót. -Tom.

-Jó...akkor legyen. -Bill.

-Akkor menjünk. -én.

-Mikor induljunk? -Nóri.

-Hát szerintem még ma indulhatunk. -Tom.- Vagy ne?

-De felőlem mehetünk. -én.

-Oké. -Bill.

-Na akkor én megyek és összepakolok. -Nóri.

-Segítek. -én.

Majd mi csajok pakoltunk, a fiúk addig megbeszélték a kiruccanást a menedzserükkel, meg még elintéztek pár dolgot.

-Hány napra megyünk? -Nóri.

-Hát...2 nap bőven elég sztem. -Bill.

-Sztem is. -Tom.

-Akkor annyi cuccot pakolunk. -én.

Még csak 13:30 volt, így hát mire kész lettünk eltelt pár óra. Mikor mindennel készen lettünk, megjött az autó, ami elvitt minket egy erdő széléhez. Kipakoltunk és az autó visszaindult Magdeburgba.

-Hol vagyunk? -én.

-Itt sátoroztunk előszőr az apánkkal. -Tom.

-Ez az egyik kedvenc helyünk. -Bill.

-Szép hely. -én.

-Na gyertek, telepedjünk le a tóparton. -Bill.

Így hát elindultunk. 10 percnyi séta után elértük a tó partját.

-Itt jó lesz. -Tom.

Egy hatalmas fűzfa alatt telepedtünk le. Felállítottuk a sátrat, csináltunk egy tűzrakó helyet, kipakoltunk a táskákból.

-Menjünk le egy kicsit a partra. -én.

-Jó menjünk. -Bill.

Mi Billel lementünk a partra, Nóriék inkább a táborban maradtak.

-Nagyon szép ez a hely. -én.

-Igen. Ugyanitt voltunk apánkkal is. -Bill.

-Mi lenne ha fürdenénk egyet? -én.

-Nincs nálunk fürdőruha. -Bill.

-Jajj, csak nem vagy szégyenlős? Vetkőzz le boxerig. -én.

-És te? Akkor te meg vetkőzz le alsóneműig. -Bill.

-Oké. Csak előbb szóljunk Nóriéknak. -én.

Így hát visszasétáltunk a táborba.

-Lejöttök fürdeni? -Bill.

-Nem hoztunk fürdőruhát. -Nóri.

-És, szégyenlős vagy? -én.

-Nem, csak... -Nóri.- Tom és előtted még nem lenne ciki, de...Bill. -Nóri.

-Ajj, ne izélj már. Én is levetkőzök Tom előtt... -én.

-Én megyek! -Tom.

-Na, Nóri gyere már! -Bill.

-Jól van, megyek. -Nóri.

Így hát visszamentünk a tópartra. Mindenki bevonult egy külön bokorba vagy nádasba. A fiúk boxerra vetkőztek, mi csajok meg alsóneműbe. Mikor Nórival kimentünk a fiúk elé, azok csak ámultak.

-De jól néztek ki! -Tom, majd végigmért mind a kettőnket.

-Hé, Tom! Ne kukkold a csajom! -Bill.

-Jól van, na! -Tom.

-Na mostmár menjünk. -én.

Lementünk a vízhez. A tó szép és tiszta volt. Nóri beledugta a lábujját a vízbe.

-Ez nagyon hideg! -Nóri.

-Annyira nem lehet hideg. -én, majd beledugtam a lábujjamat a vízbe.- Vagy mégis... Ez nagyon hideg!

-Hát...engem valahogy nem nagyon érdekel. -Bill, majd fejest ugrott a vízbe.- Sztem nem annyira hideg.

-Jézusom... -hülledeztünk Nórival.

Közben Bill kimászott a partra.

-Gyerünk csajok! -Tom.

-Nem. Én be nem megyek ebbe a hideg vízbe! -Nóri.

-Hát...akkor nincs más választásom. -Tom, majd felkapta Nórit az ölébe.

-Ne Tom, mit csinálsz?! -Nóri.

-Beledoblak. -Tom és beledobta Nórit a vízbe.

-HIDEG! -Nóri, majd elkezdett dideregni.

-Most te jössz. -fordult felém Bill.

-Nem-nem, meg ne próbáld! -én.

-Mert? Akkor mit csinálsz? -Bill.

-Nem alszok veled többet. -én.

-Azt kötve hiszem. -Bill, majd felkapott.

-Ne dobj bele! Tényleg nem alszok veled! -én.

-Jól van akkor nem doblak bele. -Bill, majd adott egy csókot.

-Na, azért. -én.

-Nem doblak be, mégegyszer! -Bill, majd bedobott a vízbe.

-ÁÁÁÁÁ! NAGYON HIDEG! -én.

-Nem is olyan hideg civem. -Bill.

-Ha átölelsz akkor már nem lesz olyan hideg. -én.

És Bill megölelt. Így álltunk a tóban.

-Na így már sokkal jobb. -én.

-Reméltem is. -Bill, majd lesmárolt.

-Na gyertek már labdázni, hoztam azt is! -Tom, miközben beugrott a vízbe.

-Megyünk. -mi.

Jól elvoltunk a vízben. Már egészen beesteledett mire kijöttünk.

-Hát...ez elég fárasztó volt. -Tom.

-Az. -Nóri.

Kifeküdtünk egy kicsit a fűre (mintha sütött volna a nap :P). Az égen volt egy csomó csillag.

-Szeretem a csillagokat nézni. -Nóri.

-Mi is. -Tom.

-Kiskorunkban nagyon sokat néztük a csillagokat. -Bill.

-Na kezd hideg lenni. -én.

-Akkor menjünk vissza és rakjunk tüzet. -Tom.

Visszasétáltunk a táborba.

-Sütünk szalonnát? -Tom.

-Süssünk. -én.

-Akkor én megyek hozok tüzifát. -Bill.

-Én felveszek valami pulcsit vagy valamit. -én.

-Én addig megcsinálom a szalonnát. -Tom.

-Akkor rám maradtak a zöldségek és a kenyér. -Nóri.

Mindenki elment a dolgára. Miután én felvettem valami hosszú ujjú felsőt, segítettem Nórinak.

-Na itt a fa. -Bill.- Meggyújtom a tüzet.

-Oké szivi. -én.

Tom még mindig a szalonnával babrált, mikor már mindenki kész volt a dolgával. A tűz már javában ropogott. A zöldségek és a kenyér már készen állt a sütésre. Már csak a szalonna hiányzott.

-Na segítek neki. -Nóri.

-Én addig bemegyek a sátorba. -Bill.

-Megyek veled. -én.

Billel besétáltunk a sátorba.

-Nagyon szeretlek ciccem. -Bill.

-Én is téged. -én, majd elkezdtünk smárolni.

Már csókolóztunk egy ideje, amikor már azon kaptuk magunkat, hogy nincs rajtunk felső.

-Bill, ne itt! -én.

-Mért? -Bill.

-Mert Tomék megláthatnak. -én.

-Jó. Akkor majd máskor. -Bill, majd szomorúan felvette a polóját.

-Majd ha hazamentünk bepótoljuk. -én és a felsőm után nyúltam.

-Oké. -Bill, majd lesmárolt és már nem is volt szomorú.

-Gyertek már ki! Mit csináltok annyi ideig? -Tom.

-Megyünk. -Bill.

Kimentünk. Majd 30 perc múlva mindenki úgy belakott, hogy mozdulni sem bírt.

-Hát én eleget ettem. -Tom, miközben hátradőlt.

-Én is. Sőt még egy kicsit sokat is. -Nóri, majd ráhajtotta a fejét Tom mellkasára.

-Én pont eleget ettem. -én.

-Én is. -Bill.

Pár percig csak feküdtünk ott a fűben a tűz körül.

-Ideje lenne lefeküdni aludni. -Tom.

-Hát...igen. Már éjfél is elmúlt. -Bill.

-Holnap...vagyis ma kell hazamenni. -én.

-Én még nem akarok. -Nóri.

-Én sem. De holnap munka van. -Bill, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Tényleg. Holnap este kell elmenni arra a díszestére vagy mire? -Tom.

-Igen. Öltöny kötelező. -Bill.

-És nem vihetjük a csajokat is? -Tom.

-Nem tudom. Várj csak. -Bill.- Majd felhívom a menedzsert és megkérdezem.

-Okés. -Tom.

-Áh...én megyek aludni. -Nóri.

-Akkor megyek veled. -Tom.

-Hé, minket is várjatok meg! -én.

-Gyertek. -Tom.

Mindenki elment aludni. Az éjjel én is és Nóri is felkeltünk különös zajokra. A fiúk nem voltak a sátorban.

-Hova lettek? -én.

-Nem tudom. -Nóri.

-Gyere kikell mennünk megnézni, hogy kint vannak-e. -én.

-Mi? Ki? A vak sötétbe? -Nóri.

-Igen, oda ki, a vak sötétbe. Gyere! -én.

Nóri magához vett egy zseblámpát és megfogtuk egymás kezét, úgy mentünk ki a sátorból. Közben valami őrületes vihar kerekedett. Amikor épp készültünk kimenni a sátorból, beleütköztünk a fiúkba.

-Hát, ti meg hol voltatok? -Nóri.

-Csak összeszedtük a cuccokat amiket kint hagytunk az este, mert óriási a vihar. -Tom.

-Mi meg itt aggódtunk. -én.

-Ne haragudjatok, hogy nem szóltunk csak nem akartunk titeket felkelteni. -Bill (cupp nekem).

-Jó, oké. -én.

-És elvitt valamit a szél? -Nóri.

-Semmit. Csak majdnem a száradó ruhákat. Amik újra csurom vizesek. -Tom, majd felmutatta a ruhakupacot, amit a kezében szorongatott.

-Nagyszerű... -Nóri.

-Na mostmár ideje visszafeküdni, mert álmos vagyok. -Bill.

-Mi is megyünk. -Tom, Nóri.

Mindenki az ágyak felé vette az irányt. Én Billel, Nóri Tommal aludt. Reggelre a vihar is elmúlt. Mikor kiléptünk elég lepusztult kép tárult a szemünk elé.

-Még jó, hogy a sátrat nem vitte el. -Tom.

-Hát jah...vagy nem dőlt rá egy fa a sátorra. -Bill.

-Elég nagy vihar volt. -Nóri.

-Na, sztem pakoljunk össze. Úgyse tudunk mást csinálni. Minden csupa sár. -Tom.

-Hát...jah, szerintem is. -Nóri, miután alaposan végigfürkészte a tájat.

Így hát bementünk és összepakoltunk. Bill telefonált a sofőrnek, hogy jöjjön értünk az erdő szélére. 10 perces séta után elértünk a kocsiig. A sofőr kicsit furcsán nézett, mikor meglátta a saras lábakat. De azért beszállhattunk a kocsiba. Elindultunk haza. Az út sem telt unalmasan. Tom és Bill szinte egész végig bohóckodtak. Mi meg Nórival röhögtünk rajtuk. Mikor hazaértünk mindenki kipakolt és összegyűltünk a nappaliba.

-Hát...ez sem jött annyira össze. -Nóri.

-Hát nem. Ha nem lett volna vihar még maradhattunk volna. -Tom.

-Jaja. De most felhívom a menedzsert. -Bill, majd átment a másik szobába telefonálni.

Mi addig dumáltunk. Bill visszajött.

-Azt mondta, hogy lehet vinni a csajokat is. -Bill.

-Akkor velünk jöttök? -Tom.

-Hát persze! -Nóri, majd lesmárolta Tomot.

-Ne csak neked legyen jó, öcskös! -Bill odajött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

Én viszonoztam neki.

-Na akkor induljunk készülődni, mert nemsokára indulni kell. -Tom.

Mindenki felment a szobájába. 14 óra volt és 17 órára kellett menni az estre így hát volt időnk.