Másnap reggel Bill és Tom kelt fel előbb. Kimentek TV-zni, amíg mi szundítottunk :D. Majd egy idő után röhögésre ébredtünk. De valami írtó hangos röhögésre. Mint két kómás, kimentünk a nappaliba.

-Mi van itt? -Nóri.

-Se...se...se...mmi. -Tom nem tudott beszélni a röhögéstől.

-Min röhögtök? -én, tök bamba fejjel.

-Az...előbb volt...egy riport. -Bill.

-A kora reggeli híradóban. -Tom.

-És valami irdatlan sok baromságot hordtak össze. -Bill.

-Értem. -én.

-Am jó reggelt! -Tom, de elkezdett köhögni.

-Ne mond, hogy megint beteg lettél? -Nóri egy mosollyal.

-Nem hiszem. -Tom.

-Tegnap nem kellett volna kimenni a kertbe az este. -Nóri.

-Ti voltatok kint a kertbe? -Bill, miközben odajött hozzám és adott egy puszit.

-Igen... -Nóri.

-Akkor azokat a hangokat hallottuk. -Bill.

-Milyen hangokat? -Nóri.

-Este öm...izé...szóval nem aludtunk el azonnal. -Bill (Nóri huncut vigyor).- És hallottunk valami furcsa ajtónyitódást vagy nem tudom. De nem nagyon foglalkoztunk vele.

Ekkor Tom lerogyott a kanapéra.

-Mi baj van civem? Nem érzed jól magad? -Nóri, majd odament Tomhoz és adott neki egy puszit (és a csók hol marad? :D).

-Nem tudom. Olyan furcsán érzem magam. -Tom.

-Furcsán? -Nóri.

-Aha. Fázok, fáj a torkom... -Tom.

-Szerintem akkor megint beteg lett. -Bill.

-Mért mindig én kapom el a vírusokat? -Tom, miközben bemászott az ágyába.

-Nem tudom. -Bill.- De jobb lenne, ha aludnál egy kicsit.

-Jó. -Tom, majd lecsukta a szemét és nyomban elaludt.

-Cegény. Mindig elkapja a vírusokat. -Nóri.

-Na ja. Kiskorában semmit nem kapott el... -Bill.

-Tényleg? -én.

-Igen. Mindig én kaptam el mindenféle vírust meg egyebeket. De úgy látszik mióta híresek vagyunk, kicsit kimerült. -Bill.

-Hát az biztos. Mielőtt nem ismertünk titeket, el sem tudtuk képzelni milyen lehet nektek. -én.

-Jaja. Az a sok interjú, koncert, egyéb fellépés elég fárasztó. -Nóri.

Ekkor csengettek.

-Megyek! -én.- Sziasztok!

-Hello! -Georg és Petra.- Jöttünk egy kicsit bulizni.

-Bocs, de most nem megy. -én.

-Mert? -Georg.

-Tom már megint beteg lett. -én.

-Óóó! Kár... -Georg.

-Akkor csak itt maradhatunk dumálni? -Petra.

-Persze, gyertek! -én.

Georg és Petra bejöttek.

-Hello! -Bill és Nóri.

-Sziasztok! Hol a kis beteg? -Georg.

-A szobájában alszik. De nehogy fel... -de Nóri nem tudta tovább mondani, mert Georg berontott Tomhoz.

-Hello pajti! -Georg.

-Szia! -Tom.

-Szerencsére már nem alszik... -Bill, miközben a fejét csóválta.

-Georgnak ez poén? -én.

-Igen. Ha Tom vagy én alszunk, amikor Ő már felkelt, akkor mindig ráugrik az ágyunkra. Egyszer akkorát ugrott, hogy lerepültem az ágyról. -Bill.

-Hihihihi...stb. -Nóri és én.

-Nem volt vicces. Utána jó pár napig tökre fájt a hátam. -Bill, majd elfordult egy kicsit.

-Jajj, nehogy ezért megsértődj! -én, majd odamentem és megcsókoltam.

-Nem haragszom! -Bill.

-Hoztatok piát? -Tom, tök sápadtan.

-Nem kéne kihívni az orvost? -Nóri.

-Nem kell orvos. Pár nap és jobban leszek. -Tom.

-Ha te mondod... -Nóri.

-Menjünk ki egy kicsit a levegőre. Biztos jót fog tenni. -Georg, miközben egy kicsit hátbavágta Tomot.

-ÁÁÁ! Ez fájt! -Tom.

-Georg! -Bill.

-Mi van? -Georg.

-Tom beteg talán. Nem kéne ütögetni. -Petra.

-Mi van szivem? -Georg.

-Mondom Tom beteg. Nem kéne ütögetned. -Petra.

-Jah...ok. -Georg.

-Menjünk ki egy kicsit. -Tom.

-Jó. -Bill, majd kicsit segített a testvérének.

-Hagyd Bill. Nem kell segíteni, én is kitudok menni. -Tom, majd eltolta magától Billt.

-Jó, én csak segíteni akartam. -Bill.

-Kösz, de nem kell. -Tom.

Így hát kimentünk a kertbe. De útközben Tom hirtelen elájult.

-TOM! -Nóri.

-TOM! -Bill.

-Vigyük be! -én.

Georg és Bill bevitte a szobába Tomot.

-Lázas. -Bill.

-Kihívom az orvost. -Nóri.

-BILL! Ne menj el! Kérlek...Ne menj el! Bill! Ne haggy itt egyedül! -Tom üvöltözött lázálmában.

-Egyre rosszabbul van. -én.

-Itt vagyok Tom! -Bill.

-Az orvos mindjárt itt lesz. -Nóri.

-Okés. -Bill.

-Hogy van? -Nóri.

-Bill...Bill...Bill...gyere vissza...Bill. -Tom.

-Egyre rosszabbul. -én.

Bill közben csak mereven nézte a testvérét.

-Na mi akkor inkább hazamegyünk. -Petra.

-Jó. Bocsi, hogy így elrontottuk a kedveteket... -Nóri.

-Nem baj. -Georg.- Na akkor hello!

-Sziasztok! -mi.

Ekkor csörgött Bill telója.

-Igen? -Bill tök idegesen.

-... -teló.

-Most nem jó. Tom beteg lett. -Bill.

-... teló.

-Elég rosszul van. -Bill.

-... teló.

-Majd máskor bepótoljuk. -Bill.

-... -teló.

-Szia! -Bill és lerakta.

-Mit pótoltok be? -én, tök féltékenyen.

-Jajj civi, ne legyél féltékeny. Csak a menedzser volt, hogy mennünk kellett volna próbára. -Bill, egy kis nevetéssel, majd megcsókolt.

-Jah... -én.

-Hol van már az orvos? -Nóri.

Csöngettek.

-Csak mondani kellett. -én.

-Jó napot! -orvos.

-Jó napot! -Nóri.

-Hogy van és hol van a beteg? -orvos.

-Nagyon rosszul van és itt van a szobában. -Nóri, majd bevezette az orvost.

-Jó napot! -Bill.

-Jó napot! -orvos.- Kérem menjenek ki, amíg megvizsgálom a beteget.

Kimentünk. Vártunk vagy 20 percet. Az orvos kijött.

-Na, mi van a tesómmal? -Bill.

-Csak kimerült. A láza 41 fok, be van gyulladva a torka és nagyon rondán köhög.. -orvos.- Felírtam neki egy gyógyszert. Azt szedje, amíg el nem fogy.

-Jó. -Bill.- Köszönjük!

-Szívesen. Viszlát! -orvos.

-Viszlát! -mi.

Bementünk Tomhoz.

-Hogy vagy tesó? -Bill.

-Hát...elég szarul. -Tom.

-Majd meggyógyulsz. -Bill.

-Remélem hamar... -Tom.

-Na én most megyek aludni. -én.

-Akkor én is. -Bill.

-Én meg itt maradok a beteggel. -Nóri, majd adott egy puszit Tomnak.

-Már sokkal jobban vagyok. -mosolygott Tom.

-Na! Jó éjt! -mi.

-Sziasztok! -ők.

Billel elvonultunk aludni. Tomék még fent voltak egy picit. Beszélgettek. Így telt el pár nap. Tom egyre jobban lett. Kb. 2 hét után, már semmi baja sem volt.

-Na öcsi? -Bill.

-Mi van? -Tom.

-Elkéne mennünk valahova. -Bill.

-Menjünk el állatkertbe. -Nóri.

-Itt még úgyse voltunk. -én.- Csak Budapesten.

-Oké! -Tom és Bill.