Szal elindultunk, h egy kicsit "brutálisan" felkeltsük Tomot. Mielőtt azonban Bill elüvölthette volna magát, Márti csengetett.

-Szia! Mit szeretnél? -Nóri.

-Sziasztok! Csak azt akarom kérdezni, h eljöttök a Halloween partynkra? -Márti.

-Persze. Mikor? -Nóri.

-Ma este 8-kor gyertek át. -Márti.

-És kik jönnek még? -Nóri.

-Éva, Gustav, Georg, Szandi, Petra, Klári, Andreas, Bea, Szilvi, Fruzsi, Sanyi és még sokan, de ti nem naon ismeritek őket. -Márti.

-Az jó. Akkor sztem ott leszünk. Kell vmi "különleges" ruha? -Nóri.

-Csak fekete-narancssárgába gyertek, de a legjobb a jelmez lenne. -Márti.

-1 nap alatt kerítsünk 4 jelmezt? -Nóri.

-Persze. Csak elmentek egy kölcsönzőbe. Na, de én meek. Sziasztok! -Márti.

-Szia! -mi.

Bill csak nézett, ugyanis magyarul beszéltünk. Tom meg még az igazak álmát aludta.

-Miről dumáltatok? -Bill.

-Ma lesz egy Halloween party és elmennénk ha nem baj. :) -én.

-Nem baj. Inkább örülök neki. :) ÉBRESZTŐ! -Bill.

Tom mérgesen felugrott az ágyból.

-B*zd meg! A szívbajt hoztad rám! -Tom.

-Azt akartam. :D -Bill.

-Ki milyen jelmezben akar lenni? -Nóri.

-Mi? Hol? Mikor? -Tom.

-Halloween partyra jelmez. Nóriéknál. Ma este 8-kor. -én.

-Mi van? -Tom.

-Ma este 8-kor nálunk Halloween party lesz és jelmezbe kell menni. -Nóri.

-Jah...ok. -Tom.- Akkor én tök leszek.

-Én meg vámpír. -Bill.

-Én boszi leszek. -Nóri.

-Én meg szellem szeretnék lenni. -én.

Elmentünk a kölcsönzőbe jelmezért. Aztán boltba is elmentünk, mert elfogyott a Red Bull otthon. Végül pedig hazamentünk. Hirtelen az összes villany leoltódott.

-ÁÁÁ! -én és Nóri.

-Nyugi, nem kell parázni, mindjárt visszakapcsolom. -Bill.

Ahogy hallottam Bill kiment a konyhából. Már vagy negyed órája kuksoltunk a sötétben, mikor vmi világító zöld akármi elsuhant az ajtó előtt. Aztán vhogy a hátunk mögé került és megfogta a vállam. Nórival hátrafordultunk és majdnem szívrohamot kaptunk.

-Bú! -akármi.

-ÁÁÁÁÁÁ! -én és Nóri.

Tom csak ott ült és csak kicsi hiányzott, h ne röhögje el magát, mivel naon jól tudta ki van a világító zöld akármi "belsejében". Végül Tom megelégelte a "műsort", ugyanis elkezdtünk Nórival a sötétben fel alá rohangálni és mindent feldöntöttünk. Tom felkapcsolta a villanyt. Az akármi helyén Bill állt vmi átlátszó "lepedő" alatt és röhögött. Mi abbahagytuk a visítást és a futkorászást és rámeredtünk Billre.

-BILL! Nem mondod, h te voltál az az akármi? -én.

-De...én voltam. -Bill.

-Teee! -és Nórival rávetettük magunkat Billre, aki hátraesett.

-KICSI A RAKÁS! -üvöltötte Tom és ránkugrott ő is.

-Kilapítotok b*sszus! -nyögte Bill a nagy súly alatt.

-Ez jár annak, aki ilyezgeti a lányokat. -Tom.

Miután már kellőképpen kipaszíroztuk Billből a szuszt, leszálltunk róla.

-És am mi ez a gönc? -Nóri.

-Ez egy kapcsolóval működő ruha. -Bill.- Ha felkapcsolod világít.

-Jól ránk hoztad a frászt. -én.

-Bocsi, de ezt nem lehetett kihagyni. -Bill (cupp nekem).

-Sztem készüljünk, mert mindjárt 7. -Tom.

-Ok. -mindenki.

8-ra mindenki a jelmezében volt. Aztán átmentünk Nóriékhoz, ahol már mindenki minket várt.

-Végre h itt vagytok... -Márti.

-Pontosan 8-kor jöttünk. Az mért késés? -Nóri.

-Nem késés. Csak már mindenki itt van csak ti nem. -Márti.

-Akkor mostmár itt vunk, lehet bulizni. -én.

Becsődültünk az ajtón. Bent egy csomó jelmezes ember volt, így nem tudtuk ki kicsoda. De 15 perc keresés után rábukkantunk Szandira.

-Kaptok fél-fél pohár bólét azt kész, ennyi a szeszes ital! -Márti.

-Ne már! Az túl kevés! -Bill és Tom.

-Csak a csajoknak szólt. -Márti.

-Jah... -vigyorogtak a fiúk.

-Tessék! Fiúk vigyázzatok rájuk és figyeljétek őket, h isznak-e vmi szeszt. -Márti.

-Okés! -fiúk.

És mindenki elmerült a tömegben. Aztán én, Nóri és Szandi úgy döntöttünk, öntünk egy kis whiskyt a colánkba (csak h ne legyen feltűnő :P). Senki nem volt a konyhában, tehát csak felkaptuk az üveget és öntöttünk. De pechünkre a fiúk észrevették.

-Csajok Márti azt mondta nincs több szesz! -Tom.

-Naaa! Csak még ezt a picit! -én boci szemekkel.

-Na jó, de csak ez a pici a colával! -Bill.

-Köszi! -csajok.

A fiúk visszamentek a táncteremnek berendezett nappaliba. Miután megittuk a piát, kimentünk cigizni az udvarra. De mielőtt kilóghattunk volna, egy pasi megállított a tásaságból.

-Hé fiatalok! Elemennétek a közértbe 2 üveg coláért? Ugyanis fogytán vunk belőle. -pasi.

-Elmegyünk... -mondta unottan Nóri és elvette a pénzt.

A fiúkkal elindultunk a közértbe. Aztán útközben rágyújtottunk. Megvettük a 2 colát és húztunk vissza, mert naon hideg volt. Aztán néztünk egy DVD-t. A fiúk kedvéért németül. Utána megint tettünk egy kísérletet a pia megszerzésére. Így újból kihúztunk a konyhába. Találtunk vmi cherryt vagy mit, abból öntöttünk. Mostmár legalább nem "kaptak el" a fiúk. Pár perc múlva azonban előkerültek nem éppen józan állapotban.

-Jöttök táncolni? -dölöngélt oda hozzánk Billbaby.

-Mehetünk. -lányok.

Hajnalig buliztunk. Naon zsír volt. Aztán olyan reggel 6 körül lehetett, amikor bealudtunk az egyik sarokban. Márti bökdösésére ébredtünk.

-Keljetek fel! Már majdnem mindenki hazament. -Márti.

-És nekünk mért kell? -Nóri.

-Csak gondoltam otthon az ágyban kényelmesebb, mint itt a sarokban. -Márti.- De ha itt jobb...a ti dolgotok.

Szandi hazament Andreassal. Mi meg még tovább durmoltunk volna, ha Tom el nem töri az összes üveget, ami az előttünk lévő asztalon volt. Mindenki csupa üvegszilánk lett.

-Ipsz! -Tom.

-Jajj, Tom! Nem lehetsz ilyen béna... -Bill.

-Bocsesz! -fordult a rasztafiú Mártihoz.

-Nem baj. Úgyis ki kellett volna vinni őket a szemétbe. Csak így egy kicsit nehezebb őket felszedni. -Márti.

Miután letakarítottuk magunkat, szétnéztünk a szobában. Volt ott egy pár alvó ember, de az egész úgy nézett ki, mint egy szemétdomb. Nagy erőfeszítések árán sikerült felállnunk a szilánkokból és elindultunk haza.

-El is felejtettem, h jelmezben vunk. -én.

-Mi?! Jelmezben?! -fiúk és berohantak a házba.

-Hát ezek? -Nóri.

-Biztos nem akarják, h vki így lekapja őket. -én.

-Lehet... -Nóri.

De elkéstek. Egy fotós az egyik bokorból lekapta őket. Pont az, aki a "csókos" képet is készítette...