Aztán csörgött Bill telója.

-Igen? -Bill.

-... -teló.

-Tényleg? -Bill.

-... -teló.

-Akkor találkozzunk fél óra múlva a szökőkútnál. -Bill.

-... -teló.

-Oké, hello. -Bill.- Bocs, de most el kell mennem.

-Hova? -Tom.

-Találkozom Viktorral, mert most itt van kint Németbe. -Bill.

-Ki az a Viktor? -Tom.

-Tudod, akivel a Cometen megismerkedtünk, az a magyar srác. -Bill.

-Jah... -Tom.

-Most megyek. -Bill, majd megfordult és odafutott hozzám.- Szia cica! Most el kell mennem, találkozom egy haverral, majd este jövök (cupp nekem).

-Oké, siess haza. -én (cupp Billnek).

És Bill elfutott.

-Kivel találkozik? -én.

-Valami Viktor nevű, magyarországi ismerőssel, aki most itt van Németbe. -Tom.

-Értem. -én.

-Addig mit csináljunk? -Tom.

-Hát...buli? -Georg.

-Legyen. -Tom.

-Nem fiúk! Ma nem lesz pia! -David.

-De mért? -Tom.

-Mert holnap próba és amúgy is, nem kell mindennap "halálra" inni magatokat. -David.

-De csak egy kicsit... -Tom.

-Nem! -David.

-Jól van. "Ha elmész, utána úgyis piálunk." -gondolta Tom.

-Na én most megyek, mert még van egy tárgyalásom is. -David.- Hello!

-Szia! -mi.

-PIA! -Georg.

-Na, ezt én akartam ordítani. -Tom.

-Jó, most én ordítottam öcsisajt. XD -Georg.

-Nem is vagyok az... -Tom.

-Jól van csak ugratlak. XD -Georg.

Hazamentünk, átjöttek Georgék. Közben Andreas, Petra és Szandi is megérkezett. Eközben Bill meg ment a szökőkút felé. Majd meglátta Viktort.

-Szia! -Bill.

-Hello! -Viktor és megölelték egymást (csak baráti).

-Hogy vagy? -Bill.

-Jól kössz, megvagyok. Te? -Viktor.

-Én is megvok, kössz. -Bill.

-Elmegyünk vhova? -Viktor.

-Nekem 8. -Bill.

És elmentek kajálni. Miután végeztek, hazajöttek.

-Hello! -Bill.

-Szia édes! Hát te? -én.

-Gondoltam bemutatom nektek Viktort. -Bill.

-Hello! -Viktor.

-Szia! -mi.

És csak hülyültünk és piáltunk. Ez a Viktor tök jó fej. Már eljött az este.

-Na, én asszem hazamegyek, mert elég messze van a szállás. -Viktor.

-Elkísérlek a következő utcáig. -Bill.

-Jajj, nem kell, maradj csak. -Viktor.

-De kell. -Bill.

-Jó, akkor sziasztok! -Viktor.

-Sziasztok, majd jövök. -Bill.

-Okés. Hello! -mi.

Elértek a következő utcáig.

-Na, akkor majd még vmikor talizunk. -Bill.

-Jaja. Majd hívj fel. -Viktor.

-Oksa. Hello! -Bill.

-Hello! -Viktor.

Majd Viktor elindult át az úton, Bill pedig elindult visszafelé. Mégegyszer hátranézett, hogy mondjon még vmit Viktornak, de ekkor jött egy autó és elütötte Viktort. Bill nem tudta felfogni, hogy mi történt. Csak állt ott mereven és a földön fekvő Viktort bámulta. Az autó megállt és a vezető elkezdett ordítani.

-Te jó ég! Segítsen valaki! -vezető.

Bill ekkor eszmélt fel és odafutott Viktorhoz.

-Te jó isten! Mit művelt vele? -Bill.

-Én...csak jöttem...és nem láttam...és...és...elütöttem. -vezető.

-Hívja már ki a mentőket! -Bill.

-Azonnal. -vezető.

A mentő 5 perc múlva ott is volt. Viktort feltették a hordágyra és betették az autóba.

-Ki maga? -mentős.

-Bill Kaulitz és a legjobb barátja vagyok. -Bill.

-Akkor jöjjön. -mentős.

Bill bepattant a mentőbe és már száguldoztak is a korház felé. Nálunk.

-Hol van már Bill? -én.

-Nemtom. Majd hazajön. -Tom.

-De azt mondta, hogy csak a következő utcáig kiséri, de már 1 órája elment. -én.

-Ne aggódj! Tud vigyázni magára. -Nóri.

-Jó, de... -én.

-Nincs semmi de. Most bulizunk! -Nóri és kezembe nyomott egy üveg nemtommit XD.

Én meg az egészet megittam. Kicsit betett... Közben a mentő még mindig száguldozott a korház felé. Majd megérkeztek és Viktort betolták az intenzívre. Bill meg kinnmaradt a váróban. Majd olyan 1 óra után kijött az orvos.

-Mi van vele doktor úr? -Bill.

-Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni... -doktor.

És Bill elsírta magát. Elvesztette az egyik legjobb barátját örökre.

-Leállt a szive és nem tudtuk újraéleszteni. -folytatta az orvos.- Kérem, menjen haza, értesítjük a szüleit is.

Bill csak némán felállt és elindult hazafelé. Közben gondolkodott.

-"Ha csak egy picivel később engedem el, akkor nem veszítem el." -Bill.

Ilyen gondolatok jártak a fejében, amíg haza nem ért. Mi meg addig jól elvoltunk. Csak röhögtünk mint állat.

-Szia Bill! Kérsz piát? Még maradt egy kicsi...asszem...hehe XD -Tom.

Bill csak némán bement a szobájába, becsapta az ajtót és ledőlt az ágyra. Újra az elmúlt pár órán járt az esze. Majd a nagy gondolkodás közepette elaludt. Mi még kint buliztunk 3/4 4-ig, aztán ott aludt el mindenki, ahol éppen volt. Reggel elég érdekesen ébredtünk. Ugyanis mindenki rajtam feküdt. Tom a fejemen keresztbe, Georg a vállamon, Nóri a hátamon, Szandi a lábamon, Andreas Szandin, Petra pedig Georgon. Miután mindenki felébredt és lemászott rólam, Andreasék, Georgék és Gustav hazamentek.

-Bill hazajött? -én.

-Azt hiszem igen. De nem emlékszem semmire. -Tom.

-Megnézem. -én.

Benyitottam a szobába és Bill még ott aludt az ágyon.

-Na? -Tom.

-Itthon van, de alszik. -én.

-Akkor ne keltsük fel... -Tom.

De Bill éppen most kelt fel. Kijött.

-Szia baba! Hogy vagy? Mikor jöttél haza? -én.

De nem szólt semmit.

-BILL! -Tom.

-Hagyatok békén a k*rva életbe már! -Bill, majd becsapta a szobaajtót.

-Most meg mi van? -Tom.

-Lehet, hogy tegnap történt vmi, amiről nem tudunk? -Nóri.

-Lehet... -én.- Bemegyek megnézem.

Kopogtam.

-Ki az? -Bill.

-Csak én vok, bemehetek? -én.

-Gyere. -Bill.

Ott ült az ágyon, felhúzott térdekkel és gondolkozott.

-Mi a baj baba? -én.

-Tegnap, amikor ment haza Viktor, elütötte egy kocsi. -Bill.

-Jajj... -én.

-És meghalt. -Bill.

-Jajj, baba! -én, majd átöleltem.

-Ha csak egy picivel később engedem el. -Bill.

-Ne okold magad! A vezető a hibás. -én.

-Jó, de... -Bill.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. -én.

-Köszi. -Bill (smár velem).

-Neked bármit. -én (smár Billel).

-Akkor majd eljössz velem a temetésre? -Bill.

-Persze. Mikor lesz? -én.

-Holnapután. 14:00-kor. -Bill.

-Jó. Tomék? -én.

-Ők ne jöjjenek. -Bill.

-Okés. Akkor majd azt mondjuk, hogy sétálni megyünk. -én.

-Jó. -Bill.

Eljött a temetés napja. Elég hamar vége volt. Szóval hamar végeztünk.

-Próbáld meg elfelejteni ezt az egészet. -én.

-Jó, megpróbálom. -Bill.- De mostmár elmondom Tomnak.

-Én meg Nórinak. Vagy akkor már hívjuk össze őket. -én.

-Okés! :) -Bill.

-Na végre, hogy mosolyogsz. :) -én.

-Nyugi, elfelejtem és akkor már minden rendben lesz. -Bill.

-Okés. -én.

Szóval elmondtuk Toméknak, hogy mi volt.

-És nekünk mért nem szóltatok? -Tom.

-Mert nem akartunk titeket ezzel fárasztani. -Bill.

-De akkor is! Az én haverom is volt. -Tom.

-Jó, mostmár mindegy, felejtsük el. -Nóri.

-Oké. -mindenki.