Egyik reggel Szandi és Klári rontottak be az ajtón. Mi még békésen aludtunk a kanapén, mivel az volt aznapi alvóhelyünk.

-MELI! Most azonnal készülj, mert fel kell lépnünk. -Klári.

-Mi van? -én tök kómásan.

-Ha ma nem lépünk fel akárhol, vége a karrierünknek. -Klári.- És már csak te hiányzol...Bár az igazat megvalva, mindig te hiányoztál...de Davidnek már elege lett.

-Megyek. -én.

Gyorsan felöltöztem, adtam az alvó Billnek egy puszit és elmentünk. Mikor a csarnokba értünk, Nóri felhívta a fiúkat, h ne aggódjanak.

-Szia raszta! -Nóri.- Ne aggódjatok, nincs semmi baj csak el kellett jönnünk fellépni, mert ha nem, tönkre megy a karrierünk.

-Oké. Megnyugtatom Billt, h semmi bajotok nincs. Aztán majd megyünk hozzátok. -Tom.

-Okés. Szia! -Nóri és letette.

A próba után megérkeztek a fiúk. A koncertig hátralevő időt a backstageben töltöttük. Mivel a rajongóink tudták, h a TH is itt van, ezért már korábban beengedték őket, h tudjanak autogrammot kérni. A koncert kezdetéig a fiúk lent voltak és osztogatták az aláírást. Aztán elkezdtük és mindenki tombolt. Bill és Tom nem bírta ki és felrohantak a színpadra. Tom Nóri mellé állt és mindenfélét mutogatott (persze vicces dolgokat). Bill pedig fel-alá rohangált a színpadon és közbe énekelt. Ezzel még nagyobb lett a tombolás. Mikor vége lett, mi is mentünk autogrammot osztani, majd bulizni mentünk. A közeli disco pont megfelelt. Gustav és Andreas is megérkeztek.

-Megyünk táncolni? -én.

-Persze. -Bill.

-Jöttök táncolni? -Tom.

-Mi is éppen oda készültünk. -én.

Pár óra múlva kimentünk egy picit a friss levegőre. Elmentünk sétálni, közben rágyújtottunk, mert Tomnak eszébe jutott, h kéne hozni cigit, hátha szükség van rá XD. Billel elvoltunk egy ideig smároltunk, cigiztünk meg egyéb. Aztán mivel semmi pia nem volt bennünk, leültünk egy padra az egyik parkba. Tom kicsempészett egy üveg vodkát a discoból és azt iszogattuk. Kicsit betett, de nem volt semmi különös.

-Nem kéne már visszamenni? Hajnali 3 óra van. -Bill.

-De. Klári meg Szandi biztos jól bepiáltak már... -én.

-Jaja. Amikor eljöttünk már akkor nem voltak teljesen józanok. -Nóri.

Visszamentünk a discoba. Ott éppen Klári és Szandi táncolt 2-2 pasival körülvéve, akik eléggé nézték őket.

-Ebből balhé lesz. Ha ezt Gustav vagy Andreas meglátja... -én.

Ebben a pillanatban jött Andreas felborítva mindent, ami az útjában volt és leütötte az egyik pasit. A másik oldalról Gustav "támadott" és ő is leütött egyet. Aztán a maradék kettővel verekedni kezdtek. Mi Nórival elhúztuk onnan Szandit és Klárit és hazavitettük őket a sofőrrel. Az őrök szétrángatták a fiúkat és kidobták őket a discoból.

-Mi sztem menjünk haza. Úgyse maradt itt senki. -Nóri.

-Sztem is. -Tom.

Így hát mi is hazamentünk. Reggel Tom keltett, h Klári és Szandi lent vár minket a nappaliba. Felöltöztünk és lementünk.

-Mi a baj? -én.

-Gustav és Andreas szakított velünk egy kis időre. -sírta Klári.

-A tegnapi miatt? -Bill.

-Igen. Jó lenne, ha beszélnétek velük fiúk. -Szandi.

-Persze, h dumálunk velük. -Tom.- Akkor mi el is mentünk.

-Okés. Siessetek haza. -én (cupp Billnek).

A fiúk elmentek. 5 óra múlva meg is jöttek.

-Na, mi volt? -én.

-Mindent elmagyaráztunk nekik és szeretnének veletek beszélni. -Tom.

-Akkor mi most elmegyünk. -Klári.- Sziasztok!

Ők is elmentek.

-Ez a tegnapi teljesen kikészítette őket. -Nóri.

-Jaja. A fiúkat is. Gustavra rá se ismertem. -Tom.

1 óra múlva csörgött a telóm.

-Igen? -én.

-Szia! Kibékültünk! Ennek örömére újabb bulit szervezünk. -Klári.

-Okés. -én.

-Gyertek most a disco elé és bulizzunk egyet. -Klári és letette.

-Na? -Nóri.

-Menjünk a dizsi elé, mert kibékültek. -én.

-Okés. INDULÁS! -Tom.

Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Bementünk és a fiúk boci szemekkel néztek ránk.

-Lehet egy "picit" piálni? -Bill.

-Nálatok mennyi az a pici? -néztem rá.

-Hát...olyan berúgok, de nem annyira mértékben. -Bill.

-Jó, legyen... -sóhajtottam.

A fiúk megrohamozták a bárpultot és minden létező piából kértek egy pohárral. Mi addig Nórival kimentünk a dizsi elé cigizni. Mikor visszamentünk azt láttuk, h a fiúk 1-1 csajjal táncolnak és hát elég forró volt köztük a hangulat. Fogtam magam, odamentem és felpofoztam Billt (h lehetek ilyen kegyetlen? :'S).

-Ezt most miért kaptam? -kérdezte Bill.

-MERT EGY SZEMÉTLÁDA VAGY! -üvöltöttem.

A csajok jobbnak látták, ha elmennek. Majd Nóri is odajött.

-De most mit tettem? -Bill.

-AZT, H EZZEL A KÉT KURVÁVAL TÁNCOLSZ ÉS KÖZBEN MEG A F*SZODAT MINJÁRT BELÉJÜK DUGOD, AZ VAN! -én.

-De, de... -próbált magyarázkodni.

-NE MAGYARÁZKODJÁL ITT NEKEM! LENYELTEM, H AZZAL A CSAJJAL MEGCSALTÁL A HÁZIBULIBAN, LENYELTEM, H AZ OLSENEKKEL SÉTÁLGATSZ LONDON UTCÁIN, DE EZT MÁR NEM FOGOM! -én.- ELMEGYEK INNEN ÉS NE IS KERESSETEK TÖBBÉ!

Sírva rohantam ki a discoból. Nóri közbe nem is tudta mit csináljon. Hazarohantam, összeszedtem a cuccaimat és hívtam egy taxit. Nem tudom hova megyek, de el, minnél messzebbre tőlük... Bill csak állt ott, nem tudta feldolgozni még az eseményeket. Aztán fogta magát és kirohant a discoból. Tom és Nóri utána. Hazarohant és megnézte a cuccaimat. Valah sejtette, h emiatt most elfogok menni és itthagyom. Átnézte az egész házat, de már nem talált otthon. Sírva borult a földre Tom és Nóri elé.

-H lehettem ekkora paraszt? -Bill, miközben öklével a földet verte.

-Hova mehetett? -kérdezte Tom Nóritól.

-Menjünk a repülőtérre, lehet h odament! -kiáltotta Bill és hívta a limót.

20 perc múlva már a reptéren voltak. Átkutattak mindent, kérdezősködtek, de semmi. Ezek szerint nem mentem haza. Aztán Tom mobilja csörgött.

-Hol vagytok? -Gustav.

-Bill és Meli már megint összekapott és Meli eltűnt. -Tom.

-Akkor mindjárt indulunk haza és átkutatunk minden hotelt. -Gustav.

-Kössz srácok. -Tom és letette.- A többiek átnézik a hoteleket.

-És mi...mit csináljunk? -szipogott Bill.

-Nemtom. Menjünk haza, hátha hazajön... -Nóri.

Hazamentek, de én nem voltam ott. Aztán a többiek érkeztek a házba.

-Gustav? -Tom.

-Még elment megnézni egy hotelt. Mindenhol kerestük, de egyikbe se volt. -Szandi.- Sajnálom Bill...

Klári, Szandi és Nóri Billt ölelgették, nyugtatgatták. Tom és Andreas dumáltak. Eközben Gustav a William Hotelbe érkezett és a recepcióst kérdezgette.

-Jó napot! Nem szállt meg itt egy Melinda nevű lány? -Gustav.

Én éppen a földszinti WC-ben sírtam (a szoba kényelmesebb lenne...). Éppen mentem ki, mikor megláttam Gustavot.

-De. Ma este. A 129-es szoba a 2. emeleten. -recepciós.

-Köszönöm! -és Gustav felrohant a szobába.

Én azt hittem elment és elindultam felfelé. Mivel nem talált a szobámba, elindult vissza a lépcsőn. És persze találkoztunk.

-MELI! -Gustav.

-Ajjaj. -morogtam.- Hagyjál Gustav!

-Megkéne beszélnünk dolgokat. -Gustav.

-Jó, gyere fel a szobámba, de ígérd meg, h senkinek nem mondod meg, h hol vagyok! -én.

-Igérem. -Gustav.

-Akkor jó. -én.

Felmentünk a szobámba és Gustav mindent elmondott, mi volt miután én elrohantam.

-Nem érdekel, nem megyek vissza! -én.

-De Meli! Mindenki aggódik érted. Főleg Bill! Teljesen ki van akadva. Nem is ismertem rá. -Gustav.

-Na, őt aztán ne is említsd! Az egy rohadék szemétláda! -én.

-De aggódik érted, bánja amit tett és csak téged szeret. -Gustav.

-Már nem érdekel! -sírtam el magam.

-Tom, h még mindig szereted. Békülj ki vele. Ezt még igazán elnézhetnéd...amúgyis nem lehetett olyan súlyos a dolog. -Gustav.

-Végülis csak egy csajjal táncolt és elég forró volt a hangulat...az télleg nem elég bűn! -ordítottam le Gusztika fejét.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Bill volt a kijelzőre írva, ezért kinyomtam. Gustav telója is csörgött, de őt Klári hívta.

-Szia! Hol vagy? Megtaláltad Melit? -Klári.

-Ööö...izé...itt ülök Me... -de ekkor oldalba böktem Gustavot.- Itt ülök a Mekiben és szendvicset eszek. Mindjárt indulok haza. Meliről semmi hír.

-Okés. Siess Tomékhoz. -Klári és kinyomta.

-Én most meek, mert keresnek. Gondolkodj azon, amit mondtam. Szia! -Gustav.- És nem mondok semmit.

-Okés. Köszi! Szia! -én.

Gustav elment, én meg addig gondolkodtam a hallottakon, amíg el nem aludtam...