-Jó csak várjatok, fel kell öltöznöm. -Bill.

-Szerintem így is jó vagy. -én.

-Smink és rendezett haj nélkül? Én kinem lépek így az utcára. -Bill.

-Jó akkor megyek és elkészítem a sminked. -én.

-Köszi baba! -Bill (cupp nekem).

-Nincs mit. -én.

-Mi addig összszedjük a cuccost. -Tom.

-Okés. -én.

Mi Billel elmentünk a szobánkba, Tomék pedig a konyhába mentek. Kb. 1 óra múlva mindenki készen volt.

-Mehetünk? -Bill.

-Persze. -én.

-Na ná! -Tom, miközben lekapta (megcsókolta) Nórit.

Elindultunk az állatkertbe. Nem volt messze, ezért gyalog mentünk. Persze a rajongók most sem hagytak minket békén. Miután a fiúk "kiosztottak" vagy 100 aláírást, bementünk az állatkertbe.

-Mit nézzünk meg előszőr? -Tom.

-A zebrákat! Azok a legjobbak! -én.

-És azok vannak a legközelebb. -Bill.

-Okés. -Tom.

Megnéztük a zebrákat. Még meg is simogattuk őket. Majd tovább mentünk. Elefánt, zsiráf, oroszlán, tigris...stb. És elérkeztünk a lámákhoz.

-Ó de aranyosak! -Tom, miközben odament.

-Én nem ajánlanám! -Bill.

És ebben a pillatban köpte le Tomot az egyik láma. Mi csak szakadtunk a röhögéstől.

-Flá! Undorító dögök! -Tom, miközben eljött onnan, nehogy még egy adagot kapjon.

-Elég gusztustalan. -én.

-Hát jah...olyan mintha egy bazi nagy adag nemtom mi lenne rajtad. -Tom, miközben megpróbálta leszedni a lámanyálat (hihi).

-Fúj! Én arébb megyek, mielőtt elhányom magam. -én és jó távol mentem Tomtól.

-Na azért nem olyan gusztustalan ez. -Nóri, miközben segített (volna) leszedni Tomról a nyálat.

-Hát sztem nagyon is az! -én.

-Na jó mindjárt elhányom magam. -Nóri.

-Na, majd én segítek. -Bill.

Úgy 10 perc után együttes erővel leszedték Tomról az összes lámanyálat. Majd tovább mentünk. Elérkeztünk a majmokhoz.

-Ez pont olyan, mint te Bill! -én, röhögve.

-Kössz szépen! -Bill, miközben elfordult.

-Jajj, ciccem csak viccből mondtam. -én, majd megcsókoltam.

-Tudom! -Bill.

Aztán Bill pont az orángutánok ketrece előtt állt. Odajött az egyik majom és jól meghúzta Bill haját.

-ÁÁÚÚ! -Bill.

-Hülye majom! -Tom és elkezdett nevetni.

-Ez jó volt! -Nóri, miközben már Ő is majdnem a földön fetrengett a röhögéstől.

-Tudjátok mennyire fájt? -Bill, miközben a haját simogatta.

-Nem. -Tom.

-Baromira! -Bill, de már Ő sem tudta visszatartani a röhögést.

Aztán az út kellős közepén mindenki elkezdett röhögni. Persze mindenki megbámult és az "Ezek meghülyültek?" nézéssel néztek minket. Mikor már mindenki viszonylag megnyugodott továbbmentünk. Amikor elértünk a mosómedvékhez, az egyik meglátta Nórit és azonnal beiszkolt az odújába vagy mi az :D.

-Ilyen ronda lennék? -Nóri.

-Nem hiszem. -Tom.- Szerintem gyönyörű vagy.

-De ez a mosómedve megijedt tőlem. -Nóri.

Odamentem az üveghez. És a mosómedve előjött.

-Na látod, én szebb vagyok! -én.

-Hát szerintem is szép vagy. Nem is szép, gyönyörű. -Bill.

-Köszi! -én.

-Szerintem én szebb vagyok! -Nóri.

-Na jó, elég a "vitából". -Tom, viccesen.

-Nem is vitáztunk. -Nóri.

-Menjünk nézzük meg a medvéket. -Bill.

-Jó. -én.

A medvéknél nem történt semmi különös. Majd miután minden állatot megnéztünk, kimentünk és leültünk a közeli parkba. Mivel már beesteledett, a csillagokat néztük. 2 padon ültünk, az egyiken Bill és én, a másikon Tom és Nóri. Egyszercsak megjelenik 4, olyan 18 év körüli srác.

-Nicsak, itt van a buzi! -egyik.

-Na jah. Meg a kínai is. -másik.

-Hogy-hogy nem pasival vagy Billie? -harmadik.

-Na idefigyelje... -én.

-Hagyd. Csak a szájuk a nagy. -Bill.

-Na mivan? Kimersz állni ellenünk? -negyedik.

-Nem. Mi nem akarunk balhét. -Tom.

-Na persze. Szerintem csak be vagytok szarva. -egyik.

-Jó, akkor kiállunk ellenetek. -Tom.

-Tom ne! -Nóri.

-Na gyere! -egyik.

Tom odament a 4 pasi elé.

-Tom ne! -Bill, majd ő is odament.

-Mit akartok? -én.

-Csak móresre tanítani a kicsi Tomikát! -harmadik.

-Mért mit csinált? -Nóri.

-Semmit. Csak nekünk nem tetszik a pofája. -negyedik.

-És ha már a testvére is itt van, akkor őt is megverjük. -harmadik.

-Na persze. -Tom.

-Na mi lesz? Gyere! -első.

És Tom és az egyik pasi elkezdett verekedni.

-Álljatok le! -Nóri.

A pasinak sikerült lefognia és a földhöz szorítania Tomot. Egy másik segített neki.

-Most te jössz! -második.

Majd Bill is elkezdett verekedni az egyikkel. Semmi esélye nem volt a pasi ellen, mert eléggé izmosak voltak. Billt is lefogták és a földhöz szorították.

-Na ennyit ér a két kicsi Kaulitz. -második.

-Még verekedni se tudnak. -negyedik.

Az egyik odajött hozzánk.

-Mi...mi...mit akartok? -Nóri.

-Semmit. Csak megkötözünk titeket. -első.

-El a kezekkel a csajoktól! -Tom.

-Mert ha nem mi lesz? -második.

És hasbaverte Tomot.

-Tom! -Nóri.

-Nyugi, nincs semmi bajom. -Tom.

Minket megkötöztek. Majd a fiúkat is.

-És most gyertek. -második.

Elvezettek minket egy ilyen raktárszerűségbe.

-Most itt maradtok. -egyik.

-Ne aggódjatok, nem sok ideig. -második.

-Én legszívesebben itt sem lennék. -én, suttogva.

Mivel senkinek nem volt bekötve a szája dumálni tudtunk.

-Ilyen eddig sose volt. Mindig megfenyegettek, de el nem tudtam képzelni, hogy egyszer el is rabolnak. -Tom.

-Hát jah. -Bill.

-Na gyertek. -harmadik.

-Hova visznek? -Tom.

-Az téged ne érdekeljen. -harmadik.

-De hát azért mégis tudnunk kéne. -én.

-Kuss legyen! -negyedik.

Kivezettek minket egy kisbuszhoz.

-Befelé! -harmadik.

-Még mit nem! -Bill.

Mivel csak a kezünk volt megkötve, mind a 4-en elkezdtünk futni. A pasik előkapták a fegyvereiket és ránklőttek. De szerencsére nem találtak el minket. Már vagy 10 perce csak futottunk. Megálltunk egy kis pihenőt tartani.

-Hol vagyunk? -Bill.

Egy erdő közepén voltunk.

-Szerintem már Magdeburgon kívül. -Tom.

-De legalább a pasikat leráztuk. -Nóri.

-Jaja. -én.

-Sztem menjünk el az egyik irányba és majd csak kilyukadunk valahova. -Tom.

-Ok. -Nóri, Bill, én.

Elindultunk előre. Olyan 30 perc séta után kiértünk egy országútra. Mivel az erdőben nem volt térerő, de Bill hozott mobilt, felhívta a sofőrt, hogy jöjjön értünk. Addigra már a kötéseket is leszedtük magunkról. 10 perc múlva itt is volt a sofőr. Hazavitt minket.

-Ezek az antik nagyon durvák voltak. -Bill.

-Hát jah. -Tom.

-Hogy lehetnek ekkora parasztok? -Nóri.

-Elrabolnak és utána még menjünk is velük a kocsijukban. -én.

-Szerencse, hogy eltudtunk futni. -Bill.

-Jaja. -én.

-Na én megyek aludni, fárasztó nap volt a mai. -Bill.

-Megyek veled. -én.

-Ti mindig egyszerre mentek aludni? -Tom.

-Igen :P. -én.

-Jó akkor hello! -Tom.

-Sziasztok! -mi.

Bementünk a szobába. Átöltöztünk és bevágódtunk az ágyba. Egyikünk se tudott elaludni.

-Mi a baj? -Bill.

-Nagyon féltem. -én, majd odabújtam Billhez, aki átölelt.

-Ne félj! Már vége van. -Bill.

-Tényleg! És hogy vagy? -én.

-Jól. -Bill.

-Na megpróbálok elaludni. -én.

-Én is. -Bill.

Bill mégjobban magához húzott és úgy aludtunk el.