"Reggel" finom illatokra ébredtünk. Nórival egyszerre mentünk ki a konyhába. Bill és Tom a konyhában főzött valamit.

-Sziasztok álomszuszékok! - Bill.

-Szevasztok csajok! -Tom.

-Jó reggelt! Hány óra van? -mi.

-Már 13 óra elmúlt. -Bill.

-Akkor jó sokáig aludtunk. -Nóri.

-Csináltunk ebédet. -Tom.

-Finom az illata. Mi ez? -én.

-Hát...Mivel csak bolognai spagettit tudunk csinálni, ezért az... -Bill.

-Hát...akkor kóstoljuk meg. -Nóri.

Leültünk az asztalhoz. Bill szedett nekem, Tom pedig Nórinak.

-Nagyon finom! -mi.

-Hát...tudunk ennél jobbat is. Csak most kész akartunk vele lenni mielőtt felkeltek. -Tom, miközben tömte magába a tésztát.

-Nem baj. Akkor is finom. -én.

-Ma úgy gondoltuk, hogy nem mennénk sehova. Csak punnyadnánk itthon. -Nóri.

-Jó ötlet. Az újságok úgyis tele lesznek velünk. Nincs kedvem kimenni, hogy aztán minden rajongó rám szálljon. -Bill.

-Akkor ideje egy kicsit lazítani. -Tom.

-Jaja. -Nóri.

Ebéd után lementünk az udvarra. Mi Billel beültünk a hintaágyba, Tomék pedig labdáztak. Tom véletlenül túl nagyot rúgott és eltalálta Billt.

-Áú! Ki volt ez? -Bill.

-Bocsi! -Tom.

-Szegénykém! -én.

-Nyugi, nincs semmi bajom. -Bill.

De amint ezt kimondta elkezdett vérezni az orra. Rögtön befutottam a házba egy zsebkendőért. Tomék addig próbálták elállítani a vérzést. De nem sikerült.

-Lehet hogy eltört az orra. -Nóri.

-Jajj nekem! -Tom.

-Nyugi, nincs semmi baj. Majd eláll. -Bill.

Bementünk a házba. Simonne pont akkor jött haza.

-Mi történt? -Simonne, kérdezte miközben odajött jozzánk.

-Tom eltalálta Billt egy focilabdával. -én.

-És nem tudjuk elállítani az orrvérzést. -Tom.

-Bekéne vinni a korházba. -én.

-Hát igen. Lehet, hogy eltört az orra. Tom mekkorát rúgtál? -Simonne.

-Hát...őőő...elég erőset. -Tom.

-Na gyertek bevisszük a korházba. -Simonne.

-Nem kell. Majd eláll. -Bill.

-Nem! Beviszünk és kész! -Simonne.

Így hát nem volt más választásunk. Elindultunk a korház felé. Közben Bill orrvérzése egy kicsit enyhült. Szegénynek eléggé fájt az orra. Mikor odaértünk Billt bevitték megvizsgálni. Én is bemehettem vele. Addig a többiek kint maradtak.

-Mi történt? -orvos.

-A testvérem jól orron talált egy focilabdával. -Bill.

-Maradjon nyugton, megvizsgálom. -orvos.

Eltelt pár perc. Az orvos megvizsgálta Bill orrát. Szegény néha fájdalmasan felszisszent. Én csak az orvost figyeltem.

-Az orra valószínüleg eltört. Teszek rá egy kötést. De azért levegőt fog kapni. És holnapra meglesznek a röntgen eredményei. -orvos.

-És mennyi idő amíg meggyógyul? -Bill.

-Hát...Olyan 1 hónap körülbelül. -orvos.

-De én nem mehetek ki így a színpadra! -Bill.

-Miért ön mit csinál? -orvos.

-Én vagyok Bill Kaulitz a Tokio Hotel énekese. És holnap koncertünk lesz. -Bill.

-Hát akkor sajnálom, de ha nem akar így kimenni a színpadra akkor le kell mondania. -orvos.

-Hát...Köszönjük a segítséget. -én.

-Nagyon szívesen. És majd holnap értesítem önöket a röntgen végeredményéről. -orvos.

-Rendben. -én.

-Köszönjük, viszlát! -Bill.

Kimentünk. Mindenki rögtön megrohamozott a kérdésekkel.

-Billnek valószínűleg eltört az orra. 1 hónap mire meggyógyul. És holnap hív az orvos a röntgen eredményeivel. -én.

-Jajj, Bill nagyon sajnálom. -Tom.

-Semmi baj. -Bill.

-És akkor hogy fogsz énekelni a holnapi koncin? -Tom.

-Őőő...azt még nem tudom. -Bill.

-Majd felhívjuk a menedzsert, hogy mit csináljunk. Lemondani már nem tudjuk. -Tom.

-Ok. -Bill.

-Na mostmár ideje hazamenni. -Simonne.

-Rendben. -mi és a fiúk.