Ma volt karácsony. Mikor reggel felkeltem Billt nem találtam magam mellett. Kimentem a nappaliba. Nórit találtam ott.

-Hát te? -én.

-Tomot kerestem. Mikor felébredtem nem volt mellettem. -Nóri.

-Én meg Billt keresem. -én.

-Akkor ezek sántikálnak valamiben. -Nóri.

-Valószínű. -én.

-Várjuk meg őket. -Nóri.

-Oké. -én.

Vártunk, vártunk, de a fiúk csak nem jöttek.

-Hol vannak már? -Nóri.

-Nem tudom. -én.

Ebben a pillanatban a fiúk léptek be az ajtón.

-Ti meg hol voltatok? -Nóri.

-Halálra aggódtuk magunkat. -én.

-Bocs csajok. Csak volt egy kis dolgunk. -Tom.

-De nem mondjuk el. -Bill, mivel látta, hogy épp ezt akarom kérdezni.

-És miért nem? -én.

-Majd meglátjátok. -Tom.

-Na jó rendben. Úgyse fogjátok elmondani. -Nóri.

Majd a fiúk leültek a kanapéra mi meg Nórival mentünk a konyhába. Nekikezdtünk a karácsonyi vacsorának. Majdnem az egész napot a konyhában töltöttük. Majd eszünkbe jutott, hogy még a fiúk ajándékát sem csomagultuk be.

-Jajj Nóri! Az ajándékokról teljesen megfeledkeztünk! -én.

-Jujj, tényleg! Most mit csináljunk? -Nóri.

-Nemtom. A fiúk nem tudhatják meg. -én.

-Hát jah. -Nóri.

-Őőő...mondjuk azt nekik, hogy valami hiányzik a vacsorához és el kell mennünk megvenni. -én.

-Ez jó. Csak akkor tényleg kéne venni valamit. -Nóri.

-Nem kell. Majd elviszünk itthonról egy zacskó fűszert és azt mondjuk azt kellett megvenni. -én.

-Oké. -Nóri.

Így hát Nórival kibaktattunk a konyhából.

-Fiúk le kell mennünk a boltba. Addig figyelnétek a pulykára? -én.

-Persze, menjetek csak. -Bill.

Elindultunk. Lementünk a pincébe ahol az ajándékok voltak. Volt már lent csomagolópapír így már csak neki kellett állnunk. Olyan 15 perc múlva már meg is voltak a csomagok. Visszamentünk a fiúkhoz.

-Sziasztok visszajöttünk! -mi.

-Hello! Vigyáztunk a pulykára. -Tom.

-Köszi. -Nóri.

-Semmiség. -Bill.

-És mit kellett venni? -Tom.

-Csak egy zacskó fűszert. -Nóri.

-Jah...ok. -Bill.

A fiúk visszaültek TV-zni mi meg a konyhába mentünk vissza. Eljött az este.

-Vacsora! -jelentettük be Nórival.

-Megyünk! -fiúk.- Hm...ez jól néz ki.

Majd elkezdtünk vacsorázni.

-Ez nagyon finom csajok. -Bill.

-Köszike édes! -én (cupp Billnek).

Vacsora után a fiúk eltűntek így úgy döntöttünk lemegyünk az ajándékokért. Mikor visszaértünk a fiúk már ott ültek a kanapén és valamit nagyon rejtegettek. Odaültünk közéjük.

-Kezdem. -Tom.- Szóval...Boldog Karácsonyt Nóri!

Majd átnyújtotta a csomagot.

-Jajj, Tom nagyon köszönöm! -Nóri (cupp Tomnak).

-Boldog Karácsonyt Meli! -Bill.

-Jajj, Bill olyan cuki vagy és köszönöm! -én (cupp Billnek).

-De nekünk is van ám ajándékunk! -Nóri.

-Boldog Karácsonyt Bill! -én.

-Jajj, baba nem kellett volna, de köszönöm! -Bill (cupp nekem).

-Boldog Karácsonyt Tom! -Nóri.

-Köszönöm édes! -Tom (cupp Nórinak).

Mindenkinek nagyon tetszett az ajándéka. Majd még dumáltunk egy csöppet és elmentünk aludni. Persze egyik pár sem aludt (már megint? ez szőrnyű :D).