Reggel Éva keltett minket 8 órakor.

-Reggeli! -Éva.

-Mindjárt... -Bill.

-Kelj már fel! Álomszuszék! -én.

De Bill csak a másik oldalára fordult és aludt is tovább. Majd átmentem Tomékhoz, hogy felkeltsem őket.

-Tom! Ébredj! -én.

-Na, haggyál! -Tom.

-Hát...jó. -én.

Majd Nórihoz fordultam.

-Hé, kelj fel! -én.

-Musz.... -de Nóri nem tudta folytatni, mert a szavába vágtam.

-Igen muszály. Ma megyünk Németo.-ba. -én.

Majd Nóri kikászálódott az ágyból. Úgy döntöttünk, hogy a fiúkat hagyjuk még aludni. Lementünk reggelizni. Éva félretett a fiúknak kaját. Mikor befejeztük, felmentünk és elkezdtünk pakolászni. Majd miután nagyjából összeszedtünk mindent ismét megpróbáltuk felkelteni a fiúkat.

-Bill, ébredj! -én.

-Muszály? -Bill, tök kómásan.

-Igen. Ne feleddd ma megyünk Németo.-ba. És nem szeretném lekésni a gépet. -én.

-Jah...Ok. -azzal visszadőlt az ágyra (mert időközben felült) és már aludt is tovább.

Eközben Nóri keltegette Tomot:

-Tom, keljél már fel! -Nóri.

-De miért? -Tom.

-Mert ma megyünk Németo.-ba és jó lenne ha nem miattatok késnénk le a gépet. -Nóri.

-Jah...Jó. -Tom, és miután Nóri adott neki egy csókot végre felkelt.

Nóri és Tom bejött a szobámba miután felöltöztek és elkészültek. Már 9 óra volt és 11-kor indult a gépünk, de Billt nem tudtuk felkelteni. És még el sem készültünk teljesen. Szóval úgy döntöttünk, hogy amíg Bill alszik, addig mi összepakoljuk még a maradék cuccot. Már ezzel is készen voltunk. 09:30 volt már.

-Na mostmár tényleg ideje felkelni! -én.

-Csak még egy picit! -Bill.

-Nem! Már ígyis másfél órával többet aludtál, mint a többiek. Ráadásul nem is pakoltál. -itt egy kicsit elnevettem magam.

-Hány óra van? -Bill.

-9:30 és 11-kor indul a gép! Úgyhogy kelj fel. -és lehúztam róla a takarót majd megcsókoltam.

Na erre már mutatott valami "éberségi" jelet magáról. Majd kiment a fürdőbe és további fél órába került mire elkészült. Majd 10:15-kor bepakoltuk a csomagokat és végre valahára elindultunk a reptérre.

-Bill lefogjuk késni a gépet miattad! -én.

-Zzzzz! -Bill.

-Ez már megint alszik! -én.

-Haggyad, amíg meg nem érkezünk addig aludhat, nem? -Nóri.

-De. -én.

-Még Tom is elszúnyókált! -Nóri.

-Akkor hagyjuk őket. -én.

Majd mikor odaértünk felkeltettük a fiúkat és elbúcsúztunk Évától majd indultunk a gép felé. Felszálltunk és 11-kor már el is indultunk. Az útat majdnem végigsmároltuk, de mivel nagyon bámultak egy idő után abbahagytuk. Aztán zenét hallgatunk, énekelt nekünk Bill, Tom bohóckodott amin jóket röhögtünk, szal jól elvoltunk. Majd a gép leszállt Magdeburgban 15 óra tájban. A csomagokkal megrakodva hagytuk el a repteret. Majd Bill felhívta a sofőrt, hogy jöjjön értünk. Már rég megjött, de mi még mindig ott ácsorogtunk a reptéren...Billnek és Tomnak autogrammot kellett osztogatnia...Aztán olyan jó fél óra után végre elindultunk a "Kaulitz laktanya" felé.