Reggel a fiúknak próbára kellett menniük. David hívta Tomot.

-Tom, hol vagytok már?! -David.

-Mert? -Tom.

-Mert már régen próbálnunk kéne! -David.

-Jajj, teljesen kiment a fejünkből. -Tom.

-Na akkor most azonnal induljatok idefele (ez értelmes volt :D)! -David.

-Jó, oké megyünk. -Tom.

-Siessetek! -David.

-Jó, jó. -Tom, majd letette.

És elkezdett ordítozni, mivel mi Billel még a szobánkban voltunk.

-BILL, AZONNAL KELJ FEL ÉS INDULÁS A PRÓBÁRA! -Tom.

-Mi van? -Bill, tök kómásan miközben kinyitotta az ajtót.

-Azonnal indulnunk kell a próbára! -Tom, majd kiráncigálta bátyját az ajtón.

-Legalább had öltözzek fel. -Bill.

-Jó, de siess. -Tom.

Bill visszajött a szobába.

-Mi baj van szivem? -kérdeztem.

-Mennünk kell próbára. -Bill.

-:( -én.

-De majd jövök haza. -Bill, majd megpuszilta a homlokom.

-Oké. -én.

És kiment. Én meg utána mentem. Tom és Nóri éppen búcsúzkodtak.

-Na akkor majd jövünk. -fiúk.

-Rendben. -mi.

-Várjatok! -Nóri.

-Igen? -Tom.

-Nem mehetünk veletek? -Nóri.

-Itthon halálra unjuk magunkat. -én.

-Hát...ha siettek akkor megvárunk. -Bill.

-Okés. -mi, majd mindenki rohant a szobájába.

5 perc alatt kész is lettünk.

-Ez gyors volt. -Tom.

-Hát mi ügyesek vagyunk. -én.

-Persze. -Bill.

Kimentünk a garázshoz. Felszálltunk a motorokra és már száguldoztunk is a próbaterem felé. David már ott várt minket az ajtó előtt.

-15 PERCE CSAK RÁTOK VÁRUNK! ÉS KI MONDTA, HOGY A CSAJOKAT IS HOZHATJÁTOK? -David.

-Hát...nem fognak senkit sem zavarni... -Bill.

-Na jó, de ha egy icipici hiba is lesz, azonnal elmennek. -David.

-Jó, jó megértettük. -Tom.

Mi meg se mertünk szólalni. Próbán Bill és Tom egész végig mosolyogtak és minket néztek. David meg eléggé feszült volt. Próba után félrehívta a fiúkat.

-Figyeljetek! Amióta felszedtétek ezt a két kiscsajt, azóta mindig elkéstek és mindent elfelejtetek. És kevesebbet foglalkoztok a bandával, mint azelőtt. -David.

-Bocs, csak... -Tom.

-Ne vágj a szavamba légyszives! Szóval a legjobb lenne, ha dobnátok őket. -David.

-De, most örök életünkre, vagyis amíg a banda megvan, addig ne legyen csajunk? -Tom.

-Felőlem lehet, csak az ne a banda kárára menjen. -David.

-Akkor nem kell dobnunk senkit. -Bill.

-Esküszünk, hogy többet fogunk a bandával foglalkozni. -Tom.

-Remélem is. -David.

-Na akkor mi hazamennénk. -Bill.

-Jó, de holnap ugyanekkor próba van! -David.

-Ok. -Tom.

Mi ezt persze végighallgattuk az ajtó mögött Nórival. Nagyon elszomorított, hogy David ilyen véleményen van rólunk. De az megnyugtatott, hogy a fiúk szeretnek minket, vagyis nem akarnak eldobni. Bill és Tom kijöttek.

-Mit mondott? -Nóri.

-Majd otthon megbeszéljük. -Tom.

-Jó. -Nóri.

Kimentünk a motorokhoz, felszálltunk rájuk és hazamentünk.

-Na csajok David azt mondta, hogy... -Bill.

-Nyugi, mindent hallottunk. -én.

-Hát...akkor tudjátok. -Tom.

-Olyan aranyosak vagytok, hogy így kiálltok értünk. -én, majd lesmároltam Billt.

-Hát jah. Majdnem összevesztetek a menedzseretekkel. -Nóri, majd ő is lesmárolta Tomot.

-Megnézünk egy filmet? -Tom.

-Melyiket? Ami itt van, azt már mind megnéztük. -Nóri.

-Inkább ne játszunk nektek? -Bill.

-Az jobb lenne! -én.

-Hát akkor... -Bill, majd elkezdett énekelni.

Tom elővette a gitárját és játszott rajta. Nagyon jó volt őket hallgatni. Majd mikor már majdnem az összes számukat lejátszották, Bill megszólalt.

-Ezt csak nektek írtuk nemrégen. Csak még nem volt alkalmunk elénekelni. -Bill.

Majd elkezdték játszani. Tom időközben a kezünkbe nyomta a dalszövegét is. Mi meg csak olvastuk, miközben Bill énekelt.

-Hát ez nagyon szép volt! -én.

-Csak nektek írtuk. -Bill.

-Köszönjük! -Nóri.

És Tom Nórival, én Billel smároltam. Ezután kimentünk fürdeni a medencébe, mert már elég rég használtuk. Nagyon jót fürödtünk odakint, majd azzal szórakoztunk, hogy egymást lökdöstük a vízbe. Utána kifeküdtünk a napra. Tom és Bill csak hülyéskedett. Mi csak röhögtünk szokásunk szerint. Ekkor csöngettek. Tom kirohant egy szál fürdőgatyába az ajtóhoz. David volt az.

-Hát, ti meg mit csináltok? -David.

-Csak fürdünk a medencénkbe. -Tom.

-Csak, mert elkéne jönnötök egy pár percre Billel. Csajok nélkül. -tette hozzá gyorsan David.

-Ok. Szólok neki. -Tom.- Bill gyere egy picit!

-Mi van? -Bill.

-David van itt, beszélni akar velünk. -Tom.

-Megyek. -Bill.- Na miről van szó?

-Csak a csajokról. -David.

-Jajj, ne kezdd már megint. -Tom.

-Most sehonnan sem késtünk el és nem felejtettünk el semmit. -Bill.

-Most nem késtetek, hanem el se mentetek rá! -David.

-Mert mi lett volna? -Tom.

-4 rajongóval kellett volna talákoznotok! -David.

-Upsz! -Tom.

-De mi nem is tudtunk róla. -Bill, de ez a füllentés nem jött össze.

-Már hogyne tudtatok volna?! Együtt beszéltük meg, még 1 héttel ezelőtt az interjú után! -David.

-De... -Tom.

-Nincs semmi de! Választanotok kell! Vagy a banda vagy a csajok! -David és elviharzott.

-Hát ezt meg mi lelte? -Tom.

-Nemtom. De úgy sejtem, kihúztuk a gyufát. -Bill.

-Lehet. -Tom.

-Menjünk vissza. -Bill.

A fiúk visszakullogtak hozzánk. Próbáltak jókedvűnek látszani, de nem nagyon sikerült nekik.

-Mi a baj? -én.

-Semmi. -Bill.

-Látom rajtad... -én.

-Tényleg nincs semmi bajom. -Bill.

-Összevesztetek a menedzserrel miattunk? -Nóri.

-Nem, dehogyis! -Tom.

Miután még medencéztünk egy kicsit, bementünk. A fiúknak semmihez nem volt kedve. Már 23 óra felé járt az idő.

-Na én megyek lefekszek. -Bill.

-Én is. Holnap újabb próba. -Tom.

-Jó éjt civi. -én (smár Billel).

-Neked is. -Bill, majd bevonult a szobába.

Tom is utánament. Mi még beszélgettünk Nórival.

-Tuti, hogy a menedzserükkel és velünk kapcsolatos valami. -én.

-Tuti. Lehet, hogy összevesztek miattunk a menedzserrel. -Nóri.

-Az nagy baj. -én.

-Lehet, hogy felbomlik a banda?! -Nóri.

-Nem hiszem. -én.

-Na jó, majd holnap megbeszéljük velük. -Nóri.

-Okés. -én.

És mi is elvonultunk aludni. Másnap reggel a fiúk hamar elmentek a próbára. Bill és Tom elég szar hangulatban voltak, ezért nem ment nekik annyira és előbb abbahagyták a próbát.

-Na mi van fiúk, mért nem ment? -Georg.

-Nem vagyunk túl jól. -Tom.

-Bill, Tom gyertek! -David.

És odamentek Davidhez.

-Szeretném veletek megbeszélni a dolgokat. -David.

-Rajta. -Tom.

-Azt akarom mondani, hogy tegnap eléggé ki voltam borulva, mert a rajongók nagyon idegesek lettek. De amit mondtam, azt megbántam és szeretnék érte bocsánatot kérni. -David.

-Oké. -Bill.

-Tom? -David.

-Rendben. -Tom.

Majd pacsiztak. A fiúk már nagyon vidáman jöttek haza. Felkaptak és megpörgettek minket, majd lesmároltak.

-Na mi volt? -én.

-Semmi különös. Csak próbáltunk. -Bill.

-De sokkal vidámabbak vagytok, mint mielőtt elmentetek. -Nóri.

-Hát... -Tom.

-Kivele! -én.

-Tudjátok tegnap elég csúnyán összevesztünk Daviddel. -Bill.

-És most meg bocsánatot kért és minden rendben van. -Tom.

-Akkor tényleg minden oké. -én.