Reggel Nórit és engem olyan fejfájás gyötört, hogy legszívesebben egész nap az ágyban (nem félre érteni :D) maradtunk volna. De tudtuk, hogy vár ránk a házimunka meg egyéb tennivalók. Így hát olyan jó 30 perc lustálkodás után, úgy döntöttünk, hogy felkelünk végre. Kapásból kimentünk a konyhába és bevettünk fejfájásra egy gyógyszert. Majd megnéztük a fiúkat. Fogalmunk sincs, hogy kerültek oda, de Tom az egyik sarokban gubbasztott, Bill pedig félig az éjjeli szekrényen, félig az ágyon feküdt és aludt. Így hát hagytuk őket még egy kicsit aludni.

-Ezek meg, hogy tudnak így aludni? -Nóri.

-Nem tudom. És, hogy kerültek ilyen helyzetbe? -én.

-Nem tudom. Lehet, hogy éjjel járkálni akartak csak nem találtak ki és ott aludtak el ahol pont voltak. -Nóri.

-Lehet. -én.

-De olyan cukik. -Nóri.

-Na jah...csak sztem fájni fog a fejük, mint állat, ha felkelnek. -én.

-Jaja. Mi is ittunk egy keveset és már így fáj, akkor nekik, hogy fog... -Nóri.

-Szerintem jobb lesz, ha ma nem megyünk sehova. -én.

-Szerintem is. -Nóri.

Majd még folytattuk kicsit a társalgást. 1 óra múlva nyöszörgést hallottunk a szobából. Kiderült, hogy az nem nyöszörgés volt, hanem Tom hívta Nórit, csak annyira szarul volt, hogy nem tudott beszélni.

-Tom, hogy vagy? -Nóri.

-Nagyon szarul. -Tom.

-Jól bepiáltatok az este. -én.

-Hát...be. Ennyit még életemben nem ittam. -Tom.

-Na gyere kiviszlek a mosdóba és rendbe hozlak egy kicsit. -Nóri.

-Oké. -Tom.

Majd ők kimentek. Én meg odamentem Billhez. Már egészen az ágyon feküdt, nem csak félig. Megpróbáltam felkelteni, de nem ment. "Akkor hagyom még aludni." -gondoltam. Majd kimentem Tomékhoz.

-Bill felkellt már? -Nóri.

-Még nem. Megpróbáltam felkelteni, de csak aludt tovább. -én.

-Jól van, akkor hagyjuk még aludni. -Nóri.

-Tom fáj a fejed? -én.

-Nagyon. Olyan, mintha szét akarna robbani. -Tom.

-Jól van akkor csak feküdj le és pihenj. -Nóri.

-De ti jól vagytok? Ti is itattok, ha jól láttam. -Tom.

-Igen, ittunk, de jól vagyunk. -Nóri.

-Akkor jó. -Tom.

-Na megyek megpróbálom felkelteni cicát. -én.

-Okés. -Nóri.

Így hát visszamentem a szobába, hogy felkeltsem Billt. Mire beértem már ébren volt.

-Szia! Hogy vagy? -én.

-Hello! Mint a mosott sz*r. -Bill.

-Hát alaposan bepiáltatok az tény. -én.

-És ti, hogy vagytok? -Bill.

-Mi is piáltunk, de jobban, mint ti. -én.- Tom már kint van Nórival a kanapén.

-Értem. -Bill.

-Kérsz valamit? -én.

-Csak egy pohár vizet vagy valamit. -Bill.

-Okés, mindjárt hozom. -én.

Majd kiszaladtam a szobából.

-Bill, hogy van? -Tom.

-Azt mondta, mint a mosott sz*r. -én.- Most viszek neki egy pohár vizet.

Kimentem a konyhába, töltöttem neki egy kis vizet. De mire visszaakartam menni a szobába, Bill már kint ült a kanapén és a földet bámulta. Odamentem hozzá.

-Tessék. -én.

-Kösz, szivi. -Bill (smár nekem).

-Na mit csináljunk ma? -Nóri.

-Semmit. -fiúk, majd elterültek az ágyon egymás mellett.

-Jó akkor pihenjünk. -Nóri.

-Bocs baby, de én most olyan fáradt vagyok és olyan szarul érzem magam, hogy nincs kedvem elmenni sehova. -Tom (smár Nórinak).

-Jól van. -Nóri.

-Hány óra van? -Bill.

-14:32. -én.

-Akkor jó sokáig aludtam. -Bill.

-Hát...ahhoz képest, hogy mikor feküdtetek le, nem is olyan sok. -Nóri.

-Jaja. -én.

-Na jó, nézzünk TV-t. -Tom, majd bekapcsolta a TV-t.

-Megnézem a műsor újságot, mi lesz ma. -én.

-Oks. -Bill.

-Hát...nézzük... -én.

-Lesz valami érdekes? -Tom.

-Semmi. Csak egy szórakoztatóműsor az RTL-en (német RTL). -én.

-Azt nézzük meg. -Bill.

-Oks. -Tom, majd odakapcsolt.

Még néztük egy kicsit valami idióta filmnek a végét, majd elkezdődött a szórakoztatóműsor. Egész végig csak röhögtünk, mert olyan vicces volt. Tom már leesett a kanapéról annyira röhögött. Bill a hasát fogva feküdt a kanapén. Mi meg Nórival csak úgy, "egyhelyben" röhögtünk. Így telt el 2 óra. Majd mikor már mindenki lenyugodott kimentünk a kertbe. A fiúk levágódtak a fűre, mi meg Nórival a hintaágyba. Majd ott is szórakoztunk egy ideig. Már elég sötét volt így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a házba. Majd mivel mindenki tök fáradt volt elmentünk aludni.