16 órára mindenki elkészült. Tom és Bill öltönyben voltak, én egy fekete estéjibe, Nóri pedig egy pirosba. Úgy beszéltük meg, hogy Georg és Gustav idejönnek hozzánk és onnan megyünk a limuzinnal. Meg is jöttek. De nem ketten, hanem 4-en. Szandi és Petra is jöttek velük.

-Sziasztok! Hát ti? -Nóri.

-Sziasztok! Megyünk az estre veletek. -Petra.

-De hát... -én.

-Jah... Még nem is mondtuk? -Szandi.

-Nem. Mit kellett volna? -én.

-Összejöttem Gustavval. -Szandi.

-Én meg Georggal. -Petra.

-Ez nagyszerű! -Nóri, majd megöleltük mind a 4-en egymást.

-Szépek vagytok! -Petra.

-Köszi! Ti is. -Nóri.

-Mehetünk? -Bill, majd belémkarolt.

-Mehetünk, uram. -én, majd elnevettük magunkat.

A többiek jöttek utánunk. Beszálltunk a limóba és már úton is voltunk az estre. Mikor odaértünk Billék menedzsere már ott várt minket az ajtó előtt.

-Áh, végre megjöttetek. -David (menedzser).

-Nem is késtünk. -Bill.

-Jó. De már mindenki nagyon vár titeket odabent. -David.

-Jah...ok. -Bill.

-Gyertek utánam. -David.

Bevezetett minket a terembe. Mikor beléptünk mindenki elhallgatott. De aztán folytatták a beszélgetést.

-Hát...megkell hagyni, szép hely. -Gustav.

-Az. -David.

-Jó napot hölgyeim, uraim! -lépett elénk egy fiatalabb pasi.

-Üdvözlöm. -David.

-Parancsolnak valamit? -pasi.

-Nem köszönjük. -Bill.

-Akkor további jó mulatást! -pasi.

-Köszönjük! -David.

Mentünk tovább.

-Na én itt hagylak titeket, mulassatok jól! -David, majd elment.

-Jössz táncolni? -Tom, Nórinak.

-Megyek. -Nóri.

-Akkor menjünk mi is. -én.

-Oké. -Bill.

Így hát mi elmentünk táncolni. Petráék és Szandiék pedig csak tömték a hasukat kajával. Majdnem az egész estet végigtáncoltuk. Persze közben Billék elmentek megismerkedni pár emberrel, piáltunk is egy kicsit, ettünk is. Nagyon jól éreztük magunkat. Majd David visszajött.

-Látom jól elvagytok. -David.

-Hát jah. -Tom.

-Menni kéne. Az estnek vége van. -David.

-Oké. -Tom.

Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk haza. "Letettük" Petráékat és Szandiékat, majd mentünk tovább. A házunk előtt megálltunk.

-Bill, Tom holnap lesz egy interjú az estről. -David.

-Oké. Mikor? -Tom.

-14-kor. -David.

-És hol? -Tom.

-Majd jövünk értetek. -David.

-Jah...ok. -Tom.

-Na akkor menjetek be. -David.- Hello!

-Csá! -fiúk.

-Szia! -mi.

És a limuzin elhajtott.

-Nagyon jó este volt, nem csajok? -fiúk.

-De. -mi.

-Menjünk be. Vagy kint akarjátok tölteni az éjszaka hátralevő részét? -Nóri.

-Nem. -Tom.

Bementünk a házba. Bill és Tom bevonultak a szobájukba átvenni az öltönyt valami normális ruhára.

-Na végre. -Bill.

-Megszabadultunk tőlük. -Tom.

-Hát...gondolom a lezser cucc után Tom, nemigazán szereted az öltönyt. -én.

-Hát nem. Minden bajom volt vele. Túl szoros volt meg minden... -Tom.

-Szerintem nem volt szoros csak annak érezted. -Nóri.

-Lehet... -Tom.

-Tök jó, hogy végre Gustav és Georg is talált magának csajt. -Bill.

-Jaja. Mi már 1 éve együtt vagyunk, ők meg csaj nélkül... Szörnyű. -Tom.

-De mostmár van. -Bill.

-Hát jah. -Tom.

-Na én megyek lefeküdni. Hajnali 3 óra van. -Bill.

-Megyek én is szivem. -én (cupp Billnek).

-Akkor mi is megyünk. -Tom.

Mindenki elvonult a szobájába.

-Mondtál nekem valamit. -Bill.- Pontosabban ígértél.

-Mit? -én.

-Hát...hogy bepótoljuk amit a sátorozáskor elmulasztottunk. -Bill.

-Jah... Hát, mért ne. -én.

Majd elkezdtünk hevesen smárolni. Majd később simogattuk is egymást, majd már ruha se volt rajtunk. És megtörtént AZ. Eközben Nóri és Tom se tudott aludni.

-Mi van civem? -Nóri.

-Nem tudok aludni. -Tom.

-Hát...akkor mit csináljunk? -Nóri.

-Nekem lenne egy ötletem. -Tom.

Majd ők is csókolóztak és simogatták egymást. De más nem történt. Reggel Tom rontott be a szobába.

-Bill, kelj fel már, 13 óra! -Tom, majd mikor meglátott minket hozzátette.-Oh, bocs ne haragudjatok. De azért siess.

-Oké. -Bill.- Figyelj cica, most el kell mennem az interjúra, de utána sietek haza.

-Oké menj csak szeretlek. -én.

-Én is nagyon szeretlek. -Bill, majd felöltözött és kiment.

A fiúk elmentek én meg átmentem Nórihoz a szobájába.

-Szia! -Nóri.

-Hello! -én.

-Mit csináltatok az este? -Nóri.

-Őőő...semmit. Mert? -én.

-Hallottuk. -Nóri.

-De mit? -én.

-Tudjuk, hogy AZT csináltátok. -Nóri.

-Jah...jól van, igen, AZT csináltuk. -én.

-Lehet, hogy bekéne szerezni egy hangszigetelő valamit. -Nóri, majd elkezdett nevetni.

-Na persze... -én.- De remélem most nem leskelődtetek?

-Nem. -Nóri, aki már fetrengett a röhögéstől.

-Jól van akkor. -én.

-Na gyere, menjünk el shoppingolni. -Nóri.

-Remek ötlet. Kéne már egy-két új cucc. -én.

Elindultunk vásárolni. Vettünk jópár ruhát, cipőt meg ami kell. 15-től 18-ig voltunk a bevásárlóközpontba. Majd hazamentünk. A fiúk már rég otthon voltak.

-Szia civem. -Bill (cupp nekem).

-Szia. -én (cupp Billnek).

-Hol voltatok? -Bill.

-Csak shoppingoltunk egyet. -én.

-Jah...ok. -Bill.

-Na csajok, mit csináljunk? -Tom.

-Pihenjünk. -Nóri.

-Punnyadjunk. -én.

-Nézzünk TV-t. -Bill.

-Jó akkor punnyadjunk a kanapén és közben nézzünk TV-t. Ki kér inni valamit? -Tom.

-Én egy Red Bullt. -Bill.

-Én is. -én.

-Én csak egy kólát. -Nóri.

-Hozom. -Tom, majd kiment a konyhába.

-Mit nézzünk? -Bill unalmasan kacsolgatta a TV-t.

-Van az a szórakoztatóműsor ami most kezdődik. -Nóri.

-Akkor nézzük azt. -Bill, majd odakapcsolt.

Tom visszajött. Csak az a baj, hogy az üdítőnek az lett a vége, hogy a kanapén landolt. Ugyanis Bill és Tom annyira röhögtek, hogy nem tudtak inni és vagy kiborították vagy kiköpték az egészet. Így hát utána takarítani kellett.

-Bocs csajok. -Tom.

-Nem baj. Tényleg elég vicces volt. -Nóri.

-Ráadásul, én imádom az ilyen műsorokat. -Bill.

-Tudjuk szivi. -én (cupp Billnek).

-Na még van 2 óra szabadidő. -Tom.

-Mért 22 óra után mi van? -én.

-Billel elkell mennünk valami unalmas találkozóra. -Tom.

-Jah...értem. -én.

-Ne haragudj cica, hogy nem szóltam. -Bill, majd lesmárolt.

-Semmi baj. -én (a smár után).

-Na akkor addig mit csináljunk? -Tom.- Menjünk ki a kertbe.

-Jó. -mi.

Kimentünk a kertbe. Elfoglaltuk szokásos helyünket. A csajok a hintaágyba, fiúk a fűbe ültek. Majd elbeszélgettünk 1,5 órát. Tom ránézett az órájára.

-Jézusom! Bill készülődni kell, de azonnal! -Tom.

-Mert? -Bill.

-Mindjárt 22 óra! -Tom.

-Jézusom! -Bill, majd berohantak mind a ketten a házba.

21:45-kor megjött a limuzin. Bill még nem volt kész, Tom pedig az ajtóban toporgott.

-Gyere már! -Tom.

-Várjál! -Bill.

-De David leharapja a fejünket. -Tom.

-Jól van, megyek. -Bill.

-Na sziasztok, majd jövünk. -Tom (cupp Nórinak).

-Mikor jöttök? -Nóri.

-Nem tudjuk. -Tom.

-Szia ciccem. -Bill, majd megcsókolt.

-Szia! -én.

És a fiúk elmentek. Még az ajtóban is hallottuk, ahogy David a fiúkkal üvöltözik.

-Késtetek! -David.

-Bocs, de... -Tom.

-De?! -David.

-De sokat készülődtem. -Bill.

-Mint általában. -David.

-Én mondtam, hogy lefogja harapni a fejünket. -suttogta Tom Billnek.

-Én már hozzászoktam. Mindig sürget, ha meg nem készülök el időben, kicsit vitatkozik velem. -Bill.

-Na jól van menjünk. -David.

És a limuzin elhajtott.

-Hát...mit csináljunk? -én.

-Én sztem elmegyek aludni. -Nóri.

-Akkor én is. Egyedül úgyse tudok semmit csinálni. -én.

-Jó éjt! -Nóri.

-Neked is. -én.

Bevonultunk a szobáinkba. A fiúk olyan hajnali 2-kor jöttek haza. Bill bebújt mellém az ágyba, amire én felkeltem.

-Bill? -én.

-Igen, én vagyok. -Bill.

-Hazajöttetek? -én.

-Amint látod. -Bill.- De én nagyon fáradt vagyok.

-Akkor aludj. -én, majd Bill vállára hajtottam a fejem és elaludtunk.