December hónap 24. napjánál járunk. Bill, Tom és Sally éppen szokásos szenteste előtti sétájukon vannak. Nagyon hideg volt, esett a hó, fújt a szél. Sally vacogva bújt közelebb Billhez. A fiú csak rámosolygott szerelmére, majd átölelte.
- Nagyon fázom. - szólalt meg hirtelen Sally.
- Odaadjam a kabátom? Vagy mit szeretnél?
- Nem kell, akkor te fogsz fázni. Már nincs is olyan hideg.
Bill azonban levette a kabátját és ráterítette Sallyre. A fiún maradt egy vékony pulcsi és egy póló.
- Vedd vissza, mert meg fogsz fázni!
- Nem fázom. De megígérem, ha fázni fogok, akkor visszakérem. Kesztyűt ne adjak? Vörös a kezed.
- Nem, azt már tényleg nem kell. Majd beledugom a kabátzsebembe.
- Rendben. - Bill nyomott Sally homlokára egy puszit.
- Jöttök már?! - Tom az utca végéről integetett.
- Persze, megyünk!
Bill még közelebb szorította magához a lányt. Hamarosan utolérték Tomot.
- Már azt hittem, ide fogok fagyni.
- Ne panaszkodjál! - Billt kirázta a hideg.
- Normális vagy?! Egy szál pulcsiba mászkálsz ilyen hidegben? Azt hittem vettél fel valami kabátot.
- Képzeld, vagyok olyan kedves, hogy a vacogó barátnőmnek adom a kabátom.
Tom inkább csendben maradt és kicsit gyorsabbra vette a tempót. Az egyik utcasarkon nyitva volt egy kávézó.
- Menjünk be egy kicsit! - Tom boci szemekkel nézett a többiekre.
- Éppen ezt akartam mondani. - mosolygott Sally.
Bementek és gyorsan helyet foglaltak egy radiátor melletti asztalnál. Meglepően sokan voltak a kávézóban, ahhoz képest, hogy szenteste volt.
- Lila a szád. - szólalt meg Bill.
- Kinek? - Sally zavartan pislogott.
- Neked. - Bill elmosolyodott. - Gyere, felmelegítem.
Elkezdtek csókolózni, egyre hevesebben. Már éppen ott tartottak, hogy eldőlnek az ülésen, amikor az asztalhoz lépett egy pincér és fura pillantásokat vetett a párra.
- Jó estét, kellemes ünnepeket és boldog újévet! Mit parancsolnak?
- Három csokis cappucinot kérnénk.
- Máris hozom. - ezzel a pincér elviharzott.
- Ki fizet? - Sally feltette a kérdést, mivel mindig ebből adódott a probléma.
- Tom! - Bill győzelemittasan felkiáltott.
- A francba, már megint? Ma már fizettem nektek két mozijegyet, Sallynek egy gyűrűt.
- Jó, ne aggódj, ha hazaértünk visszakapod.
- Na, ez a beszéd!
A pincér pár perc múlva meghozta az italokat. Már vagy egy órája ülhettek a kávézóban, amikor valaki berúgta az ajtót.
- Mindenki a földre! Azt mondtam a földre! - három sísapkás ember rontott a kávézóba fegyverrel a kezében. - Senkinek nem esik baja, ha azt teszik, amit mondok!
Tom, Bill és Sally azonnal levetődött az asztal alá. Sally félt, remegett, ezért Bill közelebb húzta magához, szinte maga alá nyomva a lányt.
- Rendben. Most mindenki adja ide minden értékét! A pénztárt is ürítsék ki!
Mindenki azt tette, amit mondtak. Tom, Bill és Sally is kiraktak mindent az asztalra. Az egyik ember mindenhonnan összeszedte a cuccot.
- Jó, ez tetszik. Most pedig mindenki csendben marad, senki nem hívja a rendőrséget. Aki mozgolódik, azonnal lelőjük.
Sally már majdnem sírt, halk nyögéseket hallatott. Bill a lány hátát simogatta és a fejére puszikat adogatott.
- Nézd meg, hogy maradt-e valakinél valami! - az egyik sísapkás intett egy másiknak, aki azonnal pattant.
Körbejárt az asztalok körül. Mindenkit átkutatott. Tomék voltak az utolsóak.
- Hát ez meg? - a sísapkás fickó Sally gyűrűjére mutatott. - Minden értékről szó volt, kislány!
- Ezt nem adom. - Sally remegve válaszolt.
- És ki akadályoz meg minket, hogy erőszakkal vegyük el?
Bill felállt és a sísapkás fickó szemébe nézett.
- Hagyja békén! Azt a gyűrűt tőlem kapta. Az eljegyzési gyűrűnk!
A 3 férfi nevetni kezdett.
- Azt akarod mondani, hogy te fogsz abban megakadályozni, hogy elvegyük a csajtól a gyűrűjét? Mi?! - a férfi lökött egyet Billen, mire a fiú hátraesett.
Sally közelebb húzódott Tomhoz. Bill megpróbált felállni, ám a sísapkás az acélbetétesével rugdosni kezdte a fiút. Sally felvisított, Tom inkább oda se nézett. Mikor a férfi a verés végére ért, visszahajította Billt az asztal alá, Sally gyűrűjét pedig elvette.
- Bill, jól vagy? - Sally közelebb kúszott a fiúhoz.
- Azt hiszem, eltörött a bordám. Nem is egy. De amúgy jól vagyok. Áh! - megpróbált felülni, de nem sikerült.
- Nyugi, ne mozogj! Az nem tesz jót. De miért tetted? Most nagyon rosszul vagy.
- Azért tettem, mert szeretlek, és nem hagyom, hogy ilyen faszok bántsanak. Amúgy meg egész jól vagyok, ahhoz képest.
- Olyan bátor vagy! - Sally segített felülni a fiúnak, majd megcsókolta.
Eltelt vagy húsz perc, a három férfi még mindig rettegésben tartotta a kávézót. A többi ember még nyugodtabban próbált a helyén maradni, Bill példáját látva. Két kisgyerek (ilyen 10-12 év körüli), a Billék mellett lévő asztal alatt kuporgott és sírt. Tom intett nekik, hogy másszanak át hozzájuk.
- Álljatok csak meg! - egy férfi lépett a kölykök elé. - Nem mentek sehova!
Majd két pisztolydörrenés és a két gyerek holtan esett össze. Sally még jobban sírni kezdett, Bill pedig csitítgatta.
- Ha valaki megpróbál még1 ilyet, annak esküszöm szétloccsantom a fejét! Maguk minket egyáltalán nem vesznek komolyan!
Az egyik férfi fogta és kihúzta Sallyt az asztal alól.
- Most bemutatjuk mi fog azokkal történni, akik nem fogadnak szót.
- Ne, kérem! - Bill kiabált. - Ne öljék meg! Öljenek meg engem.
Tom egy kétségbeesett pillantást vetett Billre. Átfutott az agyán az, hogy mennyit cukkolta testvérét amiatt, hogy nem szereti igazából Sallyt. De most rájött, hogy Bill még az életét is odaadná a lányért.
- Meggondolandó ajánlat. Rendben! De előbb elszórakozunk a lánykával egy kicsit! - a férfi becipelte Sallyt a WCbe.
Bill sóhajtott egyet. Tom odakúszott hozzá.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
- Megölnek. Tom, ezt te is tudod. De legalább azért halok meg, hogy Sallyt megmentsem. Nekem ő mindennél fontosabb.
Tom csak bólintott. Nem tudott mit mondani, hiszen ha Bill elhatároz valamit, abban nem lehet megállítani addig, amíg el nem éri azt. És ha így akarta, hát legyen. Időközben egy járókelő értesítette a rendőrséget, így azok megérkeztek a kávézó elé.
- Feltartott kézzel jöjjenek ki onnan! Ismétlem! Feltartott kézzel jöjjenek ki!
Az egyik férfi megfogta az egyik nőt és a nyakához pisztolyt szegezve kiállt az ablakhoz.
- Ha betörnek, megölöm ezt a nőt!
- Jó, nyugodjon meg! Legalább a túszokat engedje el!
- Nem. 20 millió eurót kérek két órán belül vagy mindenkit megölök egytől-egyig.
- Rendben. Nyugodjon meg! Csak engedje el a nőt. Itt lesz a pénz.
- Remélem is. - visszahúzta az ablakot, a nőt lelőtte, majd az összes villanyt lekapcsolta.
Közben Sally visszakerült Tomékhoz. Sírva borult Bill nyakába.
- Ne haragudj! Nem tudtam semmit csinálni!
- Nyugi, nincs semmi baj. Megértem. Nem haragszom. - újból magához ölelte a lányt.
Ekkor a férfi odalépett az asztalhoz. De Bill helyett megint Sallyt húzta fel.
- Hazudtam, te gyerek! Megöljük a csajt, akár tetszik, akár nem. Vagy inkább lőjünk célba?
Sallyt a vele szemben lévő falhoz állította. Célzott és lőtt...a golyó pedig Sally felé száguldott. Bill, fájdalmai árán is felállt, és mielőtt a golyó elérhette volna Sallyt, a lány elé ugrott. Fájdalmas ordítással elterült a padlón, a hasát érte a golyó.
- A kis hülye. Képes megmenteni ezt a ribancot. - a férfi a fejét csóválta.
Egy másik lépett oda melléjük, felvette Billt és visszarakta Tomhoz, majd Sallyt is odalökte.
- Még egy szó és mindannyian meghaltok! Most túl kegyes voltam hozzátok!
Sally sírva vette le a pulcsiját, hogy valamivel el tudja állítani a vérzést. Szorosan a sebre szorította, Bill pedig csak szenvedett.
- Ne félj, nem lesz semmi baj. Bill...hallod? Miért csináltad? Meghaltam volna érted.
- Már mondtam...azért, mert szeretlek. - Bill alig tudott beszélni. - Hagyj, nekem már úgyis mindegy. Nem fogom túlélni.
- Nem szabad feladnod. Harcolnod kell. A rendőrség már itt van az ajtó előtt, bármikor betörhetnek. Kérlek...ne hagyd el magad, harcolj!
- De...érzem, hogy fogy az erőm. Ameddig tudom, nem adom fel. - egy halvány mosoly futott át a fiú arcán.
Sally könnyekben úszó arccal, de mégis elmosolyodott. Eltelt tíz perc, Bill vérzése nem akart elállni, hiába próbálták elszorítani. A fiú már nehezen vette a levegőt, hörgött. Sally az ölébe tette a fejét és a haját simogatta. Tom pedig a sebre szorított egy újabb ruhadarabot. Eltelt újabb tíz perc. Bill alatt a vértócsa már hatalmas volt, az asztal alatt folyt végig. Tom kétségbeesetten próbálta elállítani a vérzést, de hasztalanul. Semmivel nem ment. Sally sírt, majd teljesen kiakadt és kiabálni kezdett.
- Kérem, engedjék meg, hogy elvigyük egy kórházba. Könyörgök!
- Hogyne, hogy aztán bevezessétek a rendőrséget? Ha van itt orvos, az megnézheti, amúgy meghal.
- Van itt orvos?! Vagy aki egy kicsit is tanulta az orvosi szakmát?!
Az öreg csapos jelentkezett. A sísapkás férfi intett, hogy odamehet. Az öreg átment, megvizsgálta Billt. A fiú már nagyon nehezen lélegzett, kapkodta a levegőt.
- Sajnálom, de nem tehetek érte semmit. Túl sok vért vesztett, az ellátáshoz is kórházba kéne szállítani. Ahogy látom, a vérzést sem lehet elállítani...sajnálom, de nem tudok segíteni.
- Azért köszönjük. - mondta Tom, majd az öreg visszament a helyére. - Sally, ne hagyd el magad! Billnek még szüksége van rád az utolsó perceiben.
Sally könnyes szemeit Tomra emelte. A fiú bátorítóan elmosolyodott, azonban Sally képtelen volt viszonozni.
- Sally... - Bill megfogta a lány kezét.
- Tessék.
- Ne szomorkodj miattam. Találsz majd egy másik fiút, aki megdobogtatja a kicsi szíved.
- De Bill...mi lesz az eljegyzéssel? Mi lesz a gyerekünkkel? Nem mondtam el, de...terhes vagyok. Tőled. Karácsonyi ajándéknak szántam.
Bill elmosolyodott, de rögtön egy adag vér jött ki a száján. Tényleg csak percei voltak hátra.
- Ez...nagyon jó hír. Kár, hogy nem láthatom. Végülis...időben mondtad el, hiszen ma van szenteste.
- Bill...
- Még kaphatok egy utolsó csókot?
- Persze.
Sally közelebb hajolt Billhez. Csókolóztak...de ez nem akármilyen csók volt. Ebbe minden szeretetüket beleadták. Körülbelül fél percig tartott, majd Sally érezte, hogy Bill szorítása gyengül. Bill utoljára elmosolyodott, majd...örökre lehunyta a szemét. Tom leemelte a véres rongyot a sebről.
- NEEE!!! - Sally ráborult Bill élettelen testére és zokogott.
Tom sem bírta tovább. Mindenkitől elfordult és magába süllyedve sírt...hiszen meghalt a testvére. Pont szenteste, amikor mindenkinek boldognak kéne lennie, ők egy kávéházban a halott testvérét siratják. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Mi lesz ezután? Azt se Tom, se Sally nem tudta. De az biztos, hogy minden megváltozott...mert ez egy végzetes nap volt mindhármuk életében.