Reggel én keltem fel előbb. Úgy döntöttem, hogy hagyom még aludni Billt. Így hát kisétáltam a szobából. Nóri hirtelen elém ugrott.

-Basszus, a szívbajt hoztad rám! -én.

-Ne haragudj! -Nóri.

-Nem haragszom. -én.- Mit szeretnél?

-Semmit. Csak gondoltam megijesztelek. -Nóri.

-Hát...az sikerült is. -én.- Tom?

-Még húzza a lóbőrt. -Nóri.

-Bill is. -én.

-Neki is nehéz nap volt a tegnapi. -Nóri.

-De Tomnak is. Hogy aggódhatott érte. -én.

-De azért te sem voltál semmi. -Nóri.

-Én teljesen összetörtem. Te viselted a legjobban. -én.

-Hát...végülis igen. De csak mert Tomban tartottam a lelket. -Nóri.

-Jól is tetted. -én.

-Sztem teljesen összetört volna Ő is. -Nóri.

-Meglehet. -én.

Ekkor kinyílt az ajtó. Tom jött ki a szobából.

-Jó reggelt! Hát ti? -Tom.

-Szia raszta hercim! -Nóri, majd megcsókolta Tomot.

-Ennél jobb ébresztőt nem is tudnék elképzelni. -mosolygott Tom.

-Mi csak itt üldögélünk és dumálunk. -én.

-Miről? -Tom.

-Csak a tegnapi dolgokról. -én.

-Hát... -Tom.

-Mi hát? -én.

-Én nem is merek arra gondolni, mi lett volna, ha a rendőrök nem találják meg időben Vert. -Tom.

-Sztem felejtsük el. -én.

-Igen, az jobb lesz. -Tom.

-Hány óra van? -Nóri.

-10 óra múlt. -Tom.

-Köszi! -Nóri.

-Nincs mit. -Tom (cupp Nórinak).

-Felkéne kelteni Billt. -Nóri.

-Minek? Hagy aludjon, nehéz napja volt tegnap. Na meg azelőtt. -én.

-Jó, jó, ne harapd le a fejem! -Nóri.

-Én csak mondtam. -én.

-Na, amíg édes bátyókám nem kel fel, addig mit csináljunk? -Tom.

-Vicceljük meg. -Nóri.

-De hogy? -én.

-Hát...vödrös? -Tom.

-Az nem jó, azt már elsütöttük egyszer. -Nóri.

-Akkor? -én.

-Nem tudom. -Nóri.

-Tudom már! Csináljunk egy cetlit amire azt írjuk rá, hogy Meli utálja Billt és elment vissza Magyaro.-ra. Közbe Melit meg elbújtatjuk. És a kellő alkalommal előhozzuk. -Tom.

-Ez jó ötlet! -Nóri.

-Hát...nem nagy kibaszás ez vele? -én.

-Csak vicc az egész. -Tom.

-Jó, akkor legyen. -én

Én megírtam a levelet, Nóri csinálta a borítékot és Tom keresett egy helyet, ahol tölthetek egy napot. Ez a hely persze Petra és Georg lakása volt. Mikor Bill körülbelül 2 órával később felébredt, nyomban megtalálta a levelet. Elkezdte olvasni. Mire elolvasta elkezdett könnyezni is. Kiment Tomékhoz egy szál boxerba.

-Végre felébredtél! -Tom.- Mi baj van tesókám?

-Semmi... -Bill, majd vett egy üveg ásványvizet, elvitte a hűtőből a pizzát, ami a tegnap esti vacsora maradéka volt és bevonult a szobájába.

-Ennek meg mi baja? -Tom.

-Biztos megtalálta a levelet. -Nóri (suttog).

-Tuti. -Tom (suttog).

Fél órával később Tom bekopogott Billhez.

-Gyere! -Bill.

Bill az ágyon feküdt és a plafont bámulta.

-Mi a baj? -Tom.

Bill nem válaszolt csak öccse kezébe nyomta a levelet.

-Hű! -Tom.

-Utál, érted? -Bill, majd sírva fakadt.

-Mit csináltál tesó? -Tom.

-Semmit. Lehet, hogy még mindig nem bocsátotta meg az Alice ügyet? -Bill.

-Az már rég volt. -Tom.

-Akkor? Mért hagyott itt? -Bill.

-Nem tudom. -Tom, majd felállt.- Most magadra hagylak.

Tom kiment.

-Na? -Nóri (suttog).

-Szerintem ez már nem vicces. -Tom (suttog).- Teljesen összetört.

-Akkor ne várjunk holnapig. -Nóri (suttog).

-Szerintem se. Még a végén valami őrültséget csinál. -Tom.

Bill addig magára kapott egy polót, egy gatyát és egy bőrkabátot, majd kiment.

-Hova mész? -Tom.

-Csak kiszellőztetem a fejem. -Bill, majd elment.

-Követni kéne, mielőtt csinál valamit. -Tom.

-Szerintem is. -Nóri.

-Én követem, te addig menj át Georgékhoz és szólj Melinek, hogy jöjjön haza. -Tom.

-Okés. -Nóri.

Tom elindult Bill után, Nóri meg hozzánk. 10 perc séta után el is ért Georgékhoz. Mi éppen a viccről beszélgettünk.

-Nyitom! -Petra.- Szia!

-Szia! Meli itt van? -Nóri.

-Igen. Itt hagytátok. -Petra, nevetve.

-Bemehetek? -Nóri.

-Gyere, persze. -Petra.

-Sziasztok! -Nóri.

-Szia! Hát te? -én.

-Gyere haza. A vicc rosszul sült el. Bill nagyon összetört. -Nóri.

-És most hol van? -én.

-Elment kiszellőztetni a fejét. De Tom is követi, nehogy valami hülyeséget csináljon. -Nóri.

-Megyek. -én.- Na, kössz a vendéglátást!

-Nincs mit! Poén miatt akármikor jöhetsz. -Georg.

-Jó, jó. -én.- Hello!

-Sziasztok! -Petra és Georg.

Nórival elindultunk haza. A fiúk nem értek még vissza.

-Szóval nagyon összetört? -én.

-Igen. Nem jól sült el. Azt hittem, nem fog neki ennyire fájni. -Nóri.

-De hát még itt vagyok. -én.

-Jó, de tudod, hogy a levélben az van, hogy elutaztál haza. -Nóri.

-Jah...ok. -én.

Ekkor jött be Tom az ajtón.

-Bill? -én.

-Most a kikötőben ül. -Tom.

-Remélem hazajön. -én.

-Biztos. -Tom.

Már beesteledett. De Bill még sehol.

-Hol van már? -Nóri.

-Lehet, hogy valami őrültséget csinált? -én.

-Tom, mért hagytad magára? -Nóri.

-Hát...úgy gondoltam, ha eddig nem csinált semmit, nem is fog. -Tom.

-Kimegyek, megkeresem. -én.

-Megyek veled. -Tom.

-Jó, gyere. -én.

Nóri otthon maradt. Mi Tommal meg elmentünk megkeresni a Fekete Herceget :D. Kerestük 2 órán keresztül. De nem találtuk. Úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Majd Ő is biztos jön. Nem is tudtuk, hogy Bill már otthon van. Hazamentünk.

-Pszt! -Nóri.

-Mert? -Tom (suttog).

-Itthon van. -Nóri (suttog).

-Bill? -én (suttog).

-Igen. Most jött haza 10 perccel ezelőtt. Nem szólt semmit csak bement a szobájába. -Nóri (suttog).

-Bemegyek hozzá. -én (suttog).

Kopogtam.

-Gyere! -Bill.

-Szia Hercegem! -én.

-Mi? Cica?! -Bill, majd felugrott az ágyról.

-Igen, itt vagyok. -én.

-De, hát a levél... -Bill.

-Az csak poén akart lenni. -én.

-Mi? Poén? -Bill.

-Igen. Georgéknál lettem volna egy napig. Utána hazajövök és megleplek téged. -én.

-Nagyon vicces volt... -Bill.

-Bocsi. Nem az én ötletem volt. -én.

-Gondolom a drága tesókámé. -Bill.

-Igen. -én.

-Akkor nem utálsz? -Bill.

-Nem, dehogyis! -én, majd megcsókoltam a Fekete Hercit :D.

Kb. olyan 10 percig csókolóztunk. Ekkor nyitottak be Tomék. Előszőr Nóri, majd Tom is besündörgött a szobába.

-TOM! Én megfolytalak! -Bill.

-Nyugi, csak egy vicc akart lenni. -Tom, majd elkezdett hátrálni.

-Annyira vicces volt, hogy halálra röhögtem magam rajta. -Bill, majd egyre jobban közeledett Tomhoz.

Majd Bill "nekiugrott" Tomnak. És megint elkezdtek verekedni, játékból.

-Na, ezért most meglakolsz! -Bill.

-Ó, tényleg?! -Tom.

-Igen, tényleg! -Bill, majd levette Tom sapkáját.

-Hékás! Add vissza a sapkám! -Tom.

-Nem adom! -Bill.

Mi Nórival ezen csak röhögni tudtunk.

-Alig láttalak még sapka nélkül Tom. -én.

-Hát...nem sűrűn veszem le az biztos. -Tom.- De minden reggel látsz sapka nélkül.

-Azért nem minden reggel. Mert mi mindig többet alszunk, mint ti. -én nevetve.

-Hát, mert ti álomszukékok vagytok! -Tom.- Főleg Bill.

-Na ez igaz! -Bill, majd visszatette Tom sapkáját Tom fejére.

-Kösz! -Tom.

-Na, mivel már elég késő van és sose hagytok nekem egy nyugodt napot, elmennék aludni! -Bill.

-Mért nem hagyunk nyugodt napot? -Tom.

-1,5 fél napig be voltam zárva. Aztán ma meg ez a poén. -Bill, majd bement a szobába.

-Már megint mi baja van? -Tom.

-Csak fáradt. És már elege van a poénjaidból sztem. -én.- Én is megyek lefeküdni.

-Jó. -Nóri.

Bementem Billhez.

-Figyelj szivem! Mi a baj? -én.

-Semmi. Csak már elegem van Tom poénjaiból. -Bill.

-Azt gondolom. -én.

-Kisebb korunkban mindig megvicceltük egymást. De mostmár kicsit elegem van. -Bill.

-Cegény. -én, majd odabújtam Billhez és adtam egy csókot neki.

-Mi lenne, ha ma este... -Bill.

-Nem kell folytatnod. -én, majd elkezdtünk hevesen csókolózni.

És a végén megtörtént AZ. Közben Toméknál.

-Hát ez tényleg nem volt jó poén Tom. -Nóri.

-Hát nem. Most én is belátom. Rosszul sült el. -Tom.

-És mi lenne, ha levezetnénk a feszültségeket? -Tom, majd rámászott Nórira (hogy Tom milyen nyomulós :D).

-Hát...nekem mindegy. -Nóri, majd smároltak.

És nem folytatom, mert innen már sztem mindenki tudja (na meg lehet, hogy kicsik is olvassák -bár kétlem- :D). Így hát mindenkinek kellemes éjszakája volt.