Őszi szünet volt a suliban. Bill, Tom, Nóri és én úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Billék apját. Tom fel is hívta Michaelt (nem tudjuk az igazi nevét).

-Igen? -Michael.

-Szia apa én vagyok Tom. -Tom.

-Szia! -apa.

-Jó hallani a hangod. -Tom.

-Hát igen. Elég rég találkoztunk. -apa.- Na de mesélj, mi van veletek?

-Semmi különös. Mennénk hozzád az őszi szünetben. -Tom.

-Rendben. Kikkel jöttök? apa.

-Hát...Bill, én, Nóri és Meli. -Tom.

-És kik azok a hölgyikék? -apa.

-Meli Bill barátnője, Nóri pedig az enyém. -Tom.

-Értem. -apa.- Akkor várlak titeket.

-Jó, akkor szia! -Tom.

-Sziasztok! -apa.

-Na mit mondott? -Bill.

-Semmi különöset. Csak, hogy mehetünk hozzá. -Tom.

-Akkor jó. -Bill.

-Fáj a fejem. -Tom.

-Jajj, szegénykém! -Nóri.

-Beveszek valami gyógyszert. -Tom.

-Oké. -Nóri.

Majd Tom kiment a konyhába gyógyszerért. Mikor visszajött Nóri adott neki egy puszit.

-Tom! Te szerintem lázas vagy. -Nóri.

-Az nem lehet. -Bill.

Majd odament Tomhoz és megfogta a homlokát.

-Ez tényleg meleg. -Bill.

-Nem baj. Csak egy kis láz. -Tom.

-Nem baj. Feküdj le mi addig bepakolunk. -Bill.- És mérd meg a lázad.

Bill, Nóri és én elmentünk pakolni. Tom meg bement a szobájába és lefeküdt az ágyra. Mikor Billel és Nórival végeztünk bementünk megnézni hogy van Tom. Szegény fülig be volt takarózva, mert annyira fázott.

-Hogy vagy? Nóri.

-Nagyon fázom. Fáj a fejem. -Tom.

-Ki kell hívni az orvost. -Bill.- Meli lécci kihívnád?

-Persze. -majd odafutottam a telefonhoz és felhívtam az orvost.

20 perc sem telt bele és már kint is volt. Bill nyitott ajtót.

-Üdvözlöm! Hol van a beteg? -orvos.

-Jó napot! Ott fekszik a szobában. -Bill.

Majd Bill becsukta az ajtót és bekísérte az orvost Tomhoz.

-Jó napot! -köszöntünk.

-Üdvözlöm önöket. -orvos.- Mi a panasza?

-Hát...Nagyon fázom és fáj a fejem -Tom.

-Mennyi volt a láza? -orvos.

-38,9 -Tom.

-Akkor adok egy lázcsillapító és egyben vírusellenes gyógyszert amit mindennap vegyen be. Ez egy vírus, ami most elég gyakori. -orvos.

-Köszönjük. -Bill.

-Nagyon szívesen. -orvos.

Majd Nóri kikísérte az orvost.

-Na öcskös, akkor felhívom apát, hogy nem megyünk. -Bill.

-Majd a tavaszi szünetben meglátogatjuk. Gondolom a karácsonyt együtt akarjuk tölteni. -Nóri.

-Igen. -vágtuk rá Billel, Tommal.

-4 nap múlva suli. Igyekezz meggyógyulni Tom, hogy még tudjunk is valamit csinálni a szünetben. -én.

-Kössz! -Tom.

-Jól van. Nem gondoltam komolyan. -én.

-Na felhívom apát. -Bill.- Szia apa!

-Szia Bill! Miért hívtál? -apa.

-Csak azt akarom mondani, hogy nem tudunk menni hozzád az őszi szünetben, mert Tom lebetegedett. Majd tavasszal megyünk, mert a karácsonyt együtt szeretnénk 4-en tölteni. -Bill.

-Jó rendben. És mondd meg Tomnak, hogy gyógyuljon meg. -apa.

-Oké. Szia! -Bill.

-Szia! -apa.

-Tom! Apa azt üzeni, hogy gyógyulj meg. -Bill.

-Kössz! -Tom.

Így telt el az őszi szünet. Tom még első nap se jött suliba velünk. Nem gyógyult meg teljesen "nyitásra". Így még ő otthon ült a fotelba és a TV-t bambulta, addig mi az iskolapadot koptattuk. Következő tanítási napon már Tom is jött velünk. Aztán eljött a tél...a karácsony...