Elindultunk az interjú helyszíne felé. Közben persze jöttek a paparazzik, fotósok, TV-sek, meg még akik kellenek.
-Bill, igaz, hogy kórházban voltál? -tv-s.
-Majd mindent elmondok az interjúban. -Bill.
-Tom, igaz, hogy lefeküdtél egy csajjal, ezzel megcsalva Nórit? -fotós.
Ekkor Nóri nagy szemeket "meresztett" és kiváncsian várta a választ.
-Nem, dehogyis, ez baromság! -Tom.
Végre valahára átverekedtük magunkat a fotóshadon és beértünk a stúdióba.
-Szép egy hely... -én.
-Bill, gyere sminkelni! -sminkelős :P.
-Máris? -Bill.
-Igen! -sminkelős.
-Jó, megyek! -Bill.- Ne haragujd, de nekem elkell mennem sminkelni (cupp nekem).
-Jó, de siess vissza! -én (cupp Billnek).
Bill elment.
-Tom gyere sapkátválasztani! -ruhás.
-Megyek! -Tom és ő is elment.
-Na, sztem addig nézzünk körül. -Nóri.
-Jó ötlet! -én.
Körbejártuk az egészet. Majd 20 perc múlva, vki őrülten ordibálva rohan a folyosón. David volt az.
-Ti meg hol a fenébe voltatok?! -David.
-Csak sétáltunk. -én.
-De nektek is kell az interjúra menni! -David.
-Tényleg? -én.
-Igen! -David.
-Nekünk ezt senki sem mondta... -én.
-De én most mondom és azonnal menjetek a ruháshoz! -David.
Mi meg Nórival, mint az őrült futottunk a ruháshoz. Az már előre kiválasztott nekünk ruhát.
-Na végre! -ruhás.
-Bocs, de nekünk nem szólt senki... -én.
-Jó, mindegy, gyorsan vegyétek fel ezeket! -ruhás.
Mi gyorsan felvettük azt a ruhát, amit adott és rohantunk a sminkeshez.
-Siessetek! -sminkes.
Pár perc múlva kisminkelt mind a kettőnket. Aztán újból futhattunk a fiúkhoz.
-Hol voltatok cica? -Bill (smár nekem).
-Csak sétáltunk egy kicsit. -én (smár Billnek).
-Mi meg már nem tudtuk elképzelni, hogy hol vagytok... -Tom.
-Jajj, ne haragudjatok! -Nóri (cupp Tomnak).
-Nem haragszunk! -Tom (cupp Nórinak).
-És most jöjjön Bill és Tom Kaulitz és az ő barátnőik! -műsorvezető (Cornel).
Bementünk. A fiúk elől, mi meg hátul XD.
-Jó napot! -mi.
-Sziasztok! Foglaljatok helyet. -Cornel.
Én beleültem Bill ölébe, Nóri pedig Toméba.
-Látom elég forró a kapcsolat közöttetek. -Cornel.
-Hát...igen, végülis már vagy 1,5 éve együtt vagyunk XD. -Bill.
-Bill rólad megjelent egy cikk az egyik újságban, hogy kórházban voltál. Igaz a hír? -Cornel.
-Igen igaz. -Bill.
-És mi miatt kerültél oda? -Cornel.
-Mivel én allergiás vagyok a méhcsípésre, ezért ugye nekem akár halálos is lehet egy csípés. És hát...egyik nap megcsípett egy. -Bill.
Tom csak mindenre bólogatott XD.
-Mit éreztél? -Cornel.
-Hát...előszőr csak egy kis szúró érzést a nyakamon, aztán elkezdtem fuldokolni. -Bill.
A teremben jelenlévő TH fanok szinte már zokogtak.
-Utána pedig már nem emlékszem semmire csak arra, amikor a kórházban felébredtem. -Bill.
-Meddig voltál kómában? -Cornel.
-Nem tudom. -Bill.
-1 napig. -Tom.
-Akkor ezt szerencsésen megúsztad. -Cornel.
-Hát...nagy szerencsém volt. -Bill.
-Köszönjük, hogy itt voltatok és mindent elmondtatok nekünk. -Cornel.
Kimentünk a folyosóra.
-És ehhez minek kellettünk mi is? -Nóri.
-Fogalmam sincs. -Tom.
-Jók voltatok! -David.
-De minek kellettünk mi is? -én.
-Csak így állapodtam meg a TV-sekkel. -David.
-Aha...ok. -én, tök értelmes fejjel.
-Hazamehetünk? -Tom.
-Persze, menjetek. De holnap próba! -David.
-Jó, jó. -fiúk.
Hazamentünk. Még csak éppenhogy leültünk a kanapéra, csörgött Bill telója.
-Igen? -Bill.
-... -teló.
-Ne már, tök hulla vok. -Bill.
-... -teló.
-Jó, akkor megyünk, csá. -Bill.- Tom készülj!
-Mért? -Tom.
-A próba ma délután lesz. -Bill.
-Na ne már! -Tom.
-De... -Bill.- Cicám, segítesz kiválasztani a ruhám?
-Persze. :) -én.
Bementünk a szobába. 30 perc válogatás után, megtaláltuk a megfelelő ruházatot :D. Tom is elkészült addigra.
-Na, akkor mi elmentünk. -Tom.
-Jó, siessetek haza! -Nóri.
-Okés. -Tom (cupp Nórinak).
-Sietünk! -Bill (cupp nekem).
És a fiúk elmentek.
-Na, addig egy DVD? -én.
-Jöhet! :) -Nóri.
Betettünk egy filmet és azt bambultuk egy ideig. De már olyan unalmas volt, hogy bealudtunk rajta XD. 2,5 óra múlva a fiúk hazajöttek. Már 20 óra volt.
-Itthon vagyunk! -Tom.
-Halkabban! -Bill.
-Mert? -Tom.
-Alszanak. :D -Bill.
-Már? :D -Tom.
-Aha. :D -Bill.
-Hát akkor sztem aludjunk mi is. -Tom.
-Szerintem is. Vagy legfeljebb reggel korábban kelünk. -Bill.
-Okés! -Tom.
A fiúk átöltöztek, letusoltak, hoztak takarót és odabújtak mellénk. Persze a fáradság hamar álomba ringatta őket.