Reggel telefoncsörgésre ébredt Tom és Nóri. Mi Billel még aludtunk. Felvette Nóri.

-Igen? -Nóri.

-Szia Szandi (barátnőnk) vagyok! -Szandi.

-Jajj, szia! Rég láttunk. -Nóri.

-Jaja. De most itt nyaralunk Magdeburgban. -Szandi.

-És ki van még itt? -Nóri.

-Norbi, Dani, Petra. -Szandi.

-Nem jöttök át hozzánk? -Nóri.

-De. Csak majd, ha hazamegyünk. -Szandi.

-Neked még nem is mondtam? -Nóri.

-Nem tudom. Mit kellett volna? -Szandi.

-Meli és én kiköltöztünk Magdeburgba Billel és Tommal. -Nóri.

-Ezt nem hiszem el. Ez csak egy poén. -Szandi.

-Nem poén. Figyelj! 1 óra múlva találkozzunk a szökőkútnál. -Nóri.

-Oké. A többieket hozzam? -Szandi.

-Igen. Bemutatunk titeket a fiúknak. -Nóri.

-Okés. Akkor felkeltem a többieket. -Szandi.

-Én meg Melit és Billt. -Nóri.

-Mért már össze is jöttetek velük? -Szandi.

-Igen. Én Tommal, Meli pedig Billel. -Nóri.

-Értem. Na akkor most megyek. 1 óra múlva a szökőkútnál. -Szandi.

-Én is megyek. Igen. Szia! -Nóri.

-Szia! -Szandi.

Majd letette.

-Ki volt az? -Tom.

-Csak az egyik magyarországi barátnőnk. -Nóri.

-És mit akart? -Tom.

-Csak hogy most itt nyaralnak Magdeburgban a többi barátunkkal és felhívott. De nem tudták, hogy mi kiköltöztünk ide és most találkozunk velük 1 óra múlva a szökőkútnál. -Nóri.

-Mi is mehetünk Billel? -Tom.

-Persze. El is akartalak titeket vinni. -Nóri.

-Merthogy? -Tom.

-Be akarlak titeket mutatni nekik. -Nóri.

-Értem. De akkor felkéne kelteni Meliéket. -Tom.

-Igen. Majd én keltem őket, de te addig csinálhatnál valami reggelit nekünk. -Nóri.

-Jó, jó. De mit? -Tom.

-Tojásrántottát. -Nóri.

-Jól van. -Tom.

-Köszi! -Nóri (cupp Tomnak).

Majd Nóri bejött hozzánk. Tom meg kiment a konyhába.

-Meli kellj fel. Szandi és Petra, Dani és Norbi is itt vannak. Találkozónk van velük 1 óra múlva a szökőkútnál. Úgyhogy ideje felkelni. -Nóri.

-Mindjárt. -én.

-Nem, most! -Nóri, majd lehúzta rólam a takarót.

-Hé, kérem vissza. Itt bazi hideg van. -én.

-Nincs is hideg. Na kelj fel vagy nem adom vissza. -Nóri.

-Jól van kelek. De Billt is fel kell kelteni. Vagy a fiúk maradnak? -én, miközben kikászálódtam az ágyból.

-Jönnek. Úgyhogy én kimegyek segíteni Tomnak, te meg keltsd fel Billt. -Nóri.

-Oké. -én.

És Nóri kiment.

-Cicus kellj fel. -én.

-Mert? -Bill.

-Itt vannak a barátaink Magdeburgban és találkozni szeretnénk velük 1 óra múlva a szökőkútnál. -én.

-És ehhez én minek kellek? -Bill.

-Mert titeket is beakarunk mutatni nekik. -én.

-Jó akkor ha adsz egy csókot. -Bill.

-Persze baba! -én, majd Billnek adtam egy csókot.

Felkelt. Felöltöztünk mind a ketten és kimentünk a konyhába. Tomék még nem voltak felöltözve.

-Gyertek kész a reggeli. -Tom.

-Köszike! -én.

-Mi ez? -Bill.

-Tojásrántotta. -Tom.

-Oké. -Bill.

Így mikor elfogyasztottuk a reggelit, elmentünk készülődni. Majd mikor azzal is készen lettünk, elindultunk. Nem volt olyan hosszú az út, így elég hamar odaértünk. Billel átkarolva mentünk, Tomék meg egymás kezét fogták. Már az utca végéről látni lehetett a barátainkat. Mikor odaértünk nagyon elcsodálkoztak mind a 4-en.

-Sziasztok! -Nóri, én.

-Hello! -Bill, Tom.

-Szi...aszt...ok. -barátok.

-Na hadd mutassam be a fiúkat. Ő itt Bill Kaulitz és ő Tom Kaulitz. -én.

-Ők tényleg a Tokio Hotel tagjai? -Petra.

-Igen. Mi volnánk személyesen. -Bill, Tom.

-És hogy vagytok? -Nóri.

-Jól köszi. Amint látjuk ti is nagyon jól vagytok. -Szandi.

-Hát, igen. -én.

-Mikor jöttetek össze velük? -Norbi.

-Még tavaly nyáron. -Nóri.

-És nekünk, mért nem szóltatok? -Dani.

-Elfelejtettük. Kicsit el voltunk foglalva a fiúkkal. -Nóri, én.

-Értjük. -barátok.

-Elmegyünk valahova? -Petra.

-Menjünk. -Nóri, Tom, Bill, én.

-És mégis hova? -Dani.

-Hát...mi lenne ha elmennénk bowlingozni. -Nóri.

-Sztem jó ötlet. -én.

-Szerintünk is. -Bill, Tom.

-Jó akkor menjünk oda. Ha nektek is megfelel. -Petra.

-Persze. -Szandi, Norbi, Dani.

Így hát elindultunk a bowlingpálya felé. Útközben mindent elmeséltünk a barátainknak az első találkozástól mostanáig. Majd mikor odaértünk kivettünk egy pályát és bowlingoztunk. Persze a végén Bill lett az első, Tom a második, Nóri a harmadik, én a negyedik, Dani az ötödik, Szandi a hatodik, Petra a hetedik és Norbi a nyolcadik. Mire végeztünk már eléggé késő lett, így hát elbúcsúztunk a barátainktól és elindultunk haza.