Egy olvasó kérésére újra kiírogálom teljes hosszában a neveket.

Bill kicammogott az ajtóhoz és kinyitotta. David szó szerint az arcába vágta az újságot, amiben a "csókos" kép volt.

-Bill ezt már nem tudod megmagyarázni! Jó, oké, elfogadom, hogy buzi vagy, de azt titokban kéne tartani, nem gondolod? És ráadásul a saját testvéreddel csókolózól?! -David.- Komolyan mondom nem vagy normális! Most azonnal ki vagy vágva a bandából és majd keresünk másik énekest, akinek nincsenek ferde hajlamai!

-Hé, hé, hé! Álljál már le! Megmagyarázhatnám? -Bill.

-Nem, mert már nem érdekelsz! Ki vagy b*szva a bandából és többet ne gyere a közelembe mielőtt engem is letámadsz! -David.

-De az úgy volt, h... -kezdte Bill, de David félbeszakította.

-Mondtam, h nem vok rád kiváncsi és most húzz innen! -David.

-David nyugodj már le! -jött ki Tom a szobából.- Az nem úgy volt, ahogy te hiszed.

-Ne védd a testvéred, mert téged is kib*szlak a bandából vele együtt! -David.

-De én megmagyarázom! -Tom.- Szal az volt, h Bill megakarta csókolni Melit, de Georg meglökte, így engem "talált el".

-Ööö...jajj, ez naon ciki...izé...Bill...ne haragudj! -David.

-Azok után, amiket a fejemhez vágtál, még ne haragudjak?! -Bill.- Tudod mit? Nem te fogsz kib*szni engem, hanem én lépek ki! -és bevágta az ajtót.

Tom még tovább dumált volna Daviddel, azért ő az ajtóban maradt, Bill pedig vörös fejjel bement a szobánkba és bevágta az ajtót. Én felálltam és kimentem Davidhez.

-Ezt jól elintézted! -én.

-Sajnálom, én azt hittem... -David.

-Mert mindig előbb cselekedsz, mint gondolkozol! -én és visszamentem a szobánk ajtajához.

Kopogtam...

-Ki az? -Bill.

-Csak én vagyok, Meli. -én.

-Menj innen! -Bill.

-Tom, h haragszol, de beszéljétek meg. Tudod, h nekem bármit elmondhatsz. -én.

Kisétált az ajtóhoz és kinyitotta. Naon mérgesnek és szomorúnak láttam.

-Nem megmondtam, h tűnj el innen?! Már az is nagy bűn, h szeretnék egyedül lenni 2 percig?! -üvöltött Bill.

A nagy ordibálásra mindenki felfigyelt. Tomnak kikerekedtek a szemei...még sosem látta ilyen dühösnek testvérét.

-David jobb, ha most elmész. Majd én beszélek vele csak le kell nyugodnia. -Tom.

-Rendben. 2 nap múlva visszajövök és én is beszélek vele. -David.- Szia!

-Szia! -Tom.

Én csak álltam ott megkövülten és Bill első mondata visszhangzott a fejemben. Sietve kirohantam a kertbe, ő meg bevágta az ajtót. Nóri és Tom utánam. Levágtam magam a fűbe és zokogtam.

-Ne haragudj rá. Nem komolyan gondolta csak most naon ideges volt. -Tom.

-David marha sok baromságot vágott a fejéhez. -Nóri.

-De...akkor is...miért küldött...el a picsába? -szipogtam.

-Beszélek vele. Úgy hallom kijött. -Tom.

Tom bement a házba. Nóri pedig kint maradt és engem nyugtatgatott. Bill felkapta a kabátját és kiviharzott a házból. Tom már utol se érte.

-BILL! Állj meg! Ne csinálj semmi őrültséget! -kiabált utána Tom.

De Bill már elviharzott a robogóján. Tom kijött a kertbe.

-Elment. Nem tudtam megállítani. -Tom.

-És mi van, ha vmi őrültséget csinál? -én.

-Nem hiszem. Bill nem olyan. Bár...most naon ideges volt. -Tom.

Miután lenyugodtam visszamentünk a házba. Este lett. Bill sehol. Egész este virrasztottunk Tommal. Aztán reggel 6 körül nyílik a bejárati ajtó. Bill volt az, de naon részeg volt. Szinte beesett az ajtón.

-Hol voltál? -szegezte neki Tom a kérdést.

-Mi közöd...hukk...hozzá? -Bill.

-Csak annyi, h a tesód vok és aggódom! -Tom.

-Csak egy...hukk...kocsmában...böff...voltam. -Bill.

-És jól leittad magad. -Tom.

-Ja. -Bill.

-Na gyere, sztem feküdj le és pihend ki ezt. -Tom.

Bill bevonult a szobánkba és pár perc múlva be is dobta a szunyát.

-Holnapra kijózadonik és biztos elnézést kér. -Tom.

Én csak bólogattam. Aztán Tommal elmentünk aludni. Ő Nórihoz, én meg a kanapén, mert nem volt kedvem bemenni Billhez. Mellesleg Georgék hazahúztak :P. Reggel csörömpölésre ébredtem. A konyhából jött, így hát kimentem megnézni mi vagy ki volt. Bill ült egy széken, előtte az asztalon egy doboz fejfájáscsillapító, a kezébe egy pohár víz, valamint mellette egy törött pohár a földön.

-Hát te? -Bill, amikor meglátott.

-Csak kijöttem a csörömpölésre. -én.

-Bocs csak levertem egy poharat. -Bill.- Figyu, én nem akartam leordítani a fejed csak amiket David mondott...meg az újság...eléggé felhúztak. De szándékosan nem akartalak megbántani.

-Rendben, megértem. -én.- Csak rosszul esett.

Felállt és odajött hozzám.

-Ne haragudj! -Bill (cupp nekem).

-Meg van bocsátva! -én és a nyakába ugrottam és smároltunk.

-Szeretnék adni neked vmit. Az esküvőt majd jó pár év múlva gondoltam, de a gyűrű...szal gondoltam ezt odaadom, de az esküvőt csak később. -Bill.

-Olyan boldog vagyok! Köszönöm! -én.

Majd smároltunk egy darabig. Aztán bejött Nóri.

-Jajj bocs...megzavartam vmit? -Nóri.

-Nem, semmit. -én.

-Bill mikor jöttél haza? -Nóri.

-Nemtom. Nem emlékszek semmire. -Bill.

-6 körül volt. -én.- Csak a drága egy kicsit ivott és olyan seggrészeg volt...

-Gratulálok... -Nóri gúnyos hangsúllyal.

-Tényleg! Nekünk mikor kell hazamenni? -én.

-Nemtom. -Nóri.

-Asszem holnap után. De majd megkérdezem Tomot. -Bill.

-Tényleg! A hercegem még alszik! -Nóri.

-Jó, h rájössz. -én.

-Jóvanna. -Nóri.

Ekkor csengettek...David volt az. Bill inkább bevonult egy szobába.

-Sziasztok! Beszélhetnék Billel? -David.

-Persze. BILL! -én.

Bill kijött. David bocsánatot kért. Bill meg is bocsátott. Aztán elmentünk, h felkeltsük Tomot, miután David elment.