A kocsi megérkezett a házunk elé. Mindent kipakoltunk belőle. Voltunk vagy 10 bazinagy bőrönddel. Majd bementünk.

-Sziasztok megjöttünk! -én.

-Sziasztok! Éhesek vagytok? Gyertek kész az ebéd. -Éva.

-Előbb kipakolnánk ha nem baj. -én.

-Nem dehogy. -Éva.

Így hát felcipeltük a bőröndöket. Nálunk is úgy volt, hogy csak én laktam az emeleten, de több volt a szoba, mint Nóriéknál.

-Na mi abba megyünk amelyikbe múltkor voltunk. -Tom.

-Oké. -én.- Gyere Bill mi meg az én szobámban alszunk.

-Megyek édes. -Bill.

Mindent kipakoltunk. Felvettünk valami normálisabb ruhát és lementünk ebédelni. Ebéd után én leültem anyával beszélgetni, Bill, Tom és Nóri addig kimentek a kertbe. Jól elvoltak. Nagyon meleg nap volt így előkapták a locsolót és össze-vissza locsolták egymást. Miután anyám mindent kikérdezett én is kimentem hozzájuk. Billnél volt éppen a locsoló és Tomot áztatta. Persze már mindenki vizes volt.

-Hát ti mit csináltok? -én.

-Csak locsolkodunk. -Bill, azzal elárasztott engem is vizzel.

Majd estig elvoltunk a kertbe. Szinte ezt csináltuk egész végig. De mikor már mindenki kimerült bementünk. Felmentünk a szobánkba. Eltelt 1 óra körülbelül mikor valaki kopog.

-Nyitom! -Bill.

És kinyitotta, de nyomban elterült a földön. Kiderült, hogy Tom csapta fejbe egy párnával és annyira meglepődött, hogy hátraesett.

-Áú! -Bill.

-Jajj, ciccem! -én.

Azzal fogtam egy párnát és Tomhoz vágtam aki hátraesett szintén. Ebből lett egy barominagy párnacsata. Persze úgy játszottuk, hogy nekünk kellett megvédeni Billel a szobánkat, mert Tomék elakarták foglalni (persze csak képletesen). Majd olyan 23 óra tájba mindenki elment aludni.

-Jó éjt babám! -Bill, majd átkarolt és megcsókolt.

-Neked is édes! -én.

Így aludtunk el. Másnap reggel Bill csókkal ébresztett.

-Szia! -Bill.

-Szia! -én, tök kómásan.

-Ha akarsz még aludj egy kicsit nem zavarlak. -Bill.

-Nem, már nem vagyok álmos. -én.

-Akkor van egy ötletem. -Bill.

-Mi? -én.

-Keltsük fel Tomékat. De úgy, hogy iszonyú nagy lármát csapunk. -Bill.

-Rendben. -én.

Mivel a szobámban volt egy hifi és egy TV is, mindkettőt feltettük maxra. Mi meg elkezdtünk össze-vissza futkorászni, hogy le tudjuk kapcsolni (persze csak hogy Tomék bevegyék, hogy véletlen volt). Majd pár perc múlva Tom rontott be a szobába.

-Mi van itt? -Tom.

-Csak véletlenül bekapcsoltam a hifit, mert ráültem a távirányítóra. -Bill.

-Én meg nem tudtam, hogy valaki bömböltetni szokta a TV-met és bekapcsoltam. -én.- És kicsit fel volt hangosítva.

-És mért nem kapcsoltátok le? -Tom.

-Mert nagyon megijdedtünk és elfelejtettük megkeresni a távirányítóját a hifinek. -Bill.

-Ja...értem. -Tom.

-Bocsika, ha felkeltettünk titeket. -én.

-Nem baj. De most megyek vissza aludni. -Tom.

-Oké, szia! -Bill.

-Sziasztok! -Tom.

Majd kiment.

-Ez sikerült. -Bill.

-Jajj, de gonoszak vagyunk. -én.

-Hát... Ez van. -Bill.

-Jajj, de szeretlek ciccem! -én.

-Én is téged szivi. -Bill (cupp nekem).

Úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a konyhába. Anya várt ott.

-Mi volt az előbb az a nagy hangzavar? -Éva.

-Semmi, csak felkeltettük Tomot és Nórit. -én, nevetve.

-De gonoszok vagytok. -Éva.

-Hát... Ez van. -Bill.

-Mikor mentek vissza Németo.-ba? -Éva.

-Hát...2 nap múlva. -Bill.

-Ma még szórakozunk, holnap összepakolunk és utána már megyünk. -én.

-Értem. Akkor menjetek ma el valahova. Például állatkertbe. -Éva.

-Ez jó ötlet. Majd bezárjuk a fiúkat a majmokhoz. -én, szakadtam a röhögéstől.

-Nagyon vicces ciccem. -Bill.

-Jól van, ne vedd a szivedre csak baromkodok. -én.

-Na azért. -Bill.

-Mikor jönnek már le Tomék? -én.

-Már itt is vagyunk. -Tom.

-Jah...oké. -én.

-Ma elmegyünk állatkertbe? -Bill.

-Felőlünk. -Tom, Nóri.

-Akkor ok. -mi.

Elkészüktünk és elindultunk. Mikor megérkeztünk Billék egy kicsit elámúltak. Ugyanis Magdeburg állatkertje nem volt ilyen szép (ezt csak kitaláltam). Körbejártuk az állatkertet. Még az elefántokat is megetethettük. Majd miután végeztünk a sofőr értünk jött. Hazavitt minket.

-Holnap már indulni is kell? -Tom.

-Nem. Csak holnap kell pakolni. -én.

-Kár... -Tom.

-Jaja. Szép ez a város. -Bill.

-Hát...igen. Csak kicsit koszos. -én.

-Hát... -Bill és Tom.

-Na jó fáradt vagyok. -én.

-Akkor menjünk aludni. -Bill.

-Oké. Jó éjt nektek! -én.

-Sziasztok! -Tomék.

Majd mindenki elindult a szobája felé. Mi Billel lefeküdtünk aludni. De furcsa hangokat hallottunk a másik szobábaól...

-Ezek mit csinálnak? -Bill.

-Szerintem AZT. -én.

-Hát...csinálhatnák halkabban is. -Bill.

-Na ja. -én.

-De ha már ők... -Bill.

-Nem kell kétszer mondani. -én.

És hát a többit szerintem már tudjátok (megtörtént AZ). Reggel, mint a mosott sz*r, úgy ébredtünk. Eléggé fáradtak voltunk. Kimentünk a nappaliba.

-Jó reggelt! -Bill.

-Hello! -Nóri.

-Jó éjszakátok volt? -én.

-Hát...őőő...jah... És nektek? -Nóri.

-Nekünk is. -én.

-Ma kéne bepakolni. -Bill.

-Tényleg. Mennyi az idő? -én.

-11 óra múlt. -Nóri.

-Akkor ideje pakolni. És szerintem utána punnyadjunk, mert én tökre fáradt vok. -én.

-Ok. -fiúk és Nóri.

Felmentünk a szobánkba. Majd szépen lassan elkezdtünk összepakolni.Már lehetett olyan 15 óra, mire végre valahára minden cuccunkat összekészítettük. Leültünk az ágyra és csak bambultuk a TV-t. Majd beront a szobába Tom.

-Gyertek már ki a kertbe. Tök jó idő van. -Tom.

-Na jó legyen. -én.

Így kimentünk a kertbe. Billel rögtön ledöglöttünk a fűre. Nóriék a hintaágyban ücsörögtek.

-Na végre, hogy kidugtátok a fejeteket a házból. -Nóri.

-Hát... -Bill.

-Na jó én bemegyek, mert fázom. -én.

-Akkor én is megyek. -Bill.

-Sziasztok! -én.

-Sziasztok! -Tomék.

Majd Billel felmentünk a szobánkba. Még néztük egy kicsit a TV-t, majd megkerestük Tomékat. Még mindig a kertben üldögéltek.

-Nincs kedvetek bejönni? -Bill.

-Hát...már elég hideg van. -Nóri.

-Jó, akkor menjünk be. -Tom.

Így hát visszamentünk a házba. Mindenki bevonult a mi szobánkba.

-Na és most mit csinálunk? -Tom.

-Hát...Hallgassunk zenét. -én.

-Ok. -Tom.

Így hát betettem a hifibe egy CD-t és azt hallgattuk egy darabig.

-Mennyi az idő? -Bill.

-22:30. -Tom.

-Kösz. -Bill.

-Fáradt vagyok. -Nóri.

-Akkor mi megyünk is. -Tom.

-Okés. Menjetek. -Bill.

Majd kimentek. Billel kikapcsoltuk a hifit és TV-ztünk még egy ideig. Majd úgy döntöttünk, mivel mi is eléggé fáradtak voltunk, hogy alszunk. Bill átkarolt és úgy aludtunk el.