Másnap reggel reggeli közben csörgött Bill telefonja.

-Igen? -Bill.

-... -teló.

-Igen? -Bill.

-... -teló.

-Jó, akkor bemegyünk. -Bill.

-... -teló.

-Viszonthallásra. -Bill.

-Na, ki volt az? -Nóri.

-A rendőrségtől hívtak, hogy megtalálták a rablót. -Bill.

-És a cuccok? -Tom.

-Mind, épségben megvan. -Bill.

-Jaj, de jó! -én.

-És most be kell mennünk értük az örsre. -Bill.

-Jó, akkor indulás. -Tom.

-Előbb befejezhetnénk a reggelit? -én.

-Jah...persze. -Tom.

Miután végeztünk, bementünk az örsre.

-Tessék. -portás.

-Bill Kaulitz vagyok és megtalálták azt az embert aki betört a lakásomba. -Bill.

-Jah, igen. Menjenek fel az emeletre. -portás.

-Köszönjük. -Bill.

Így hát felmentünk az emeletre.

-Igen? -rendőr.

-Bill Kaulitz vagyok és megtalálták azt az embert aki betört a lakásomba. -Bill.

-Erre jöjjenek. Az ellopott tárgyakért jöttek? -rendőr.

-Igen. -Tom.

-Tessék itt vannak. -rendőr, majd Bill és Tom kezébe nyomta a cuccokat.

-Köszönjük. -Bill, Tom.

És elindultunk hazafelé.

-Azért mondhattak volna valamit az elkövetőről vagy valamit... -Nóri.

-Mindent a menedzserünknek fognak elmondani. És ő majd tájékoztat minket. -Bill.

-Értem. -Nóri.

Hazaértünk. A kaput és az ajtót már megcsináltattuk és riasztót is szereltettünk a biztonság kedvéért. Mikor bementünk leheveredtünk a kanapéra.

-Tök jó, hogy megtalálták a dolgainkat. -Tom.

-Na jah...Mi lett volna az én Bill ciccem ajándéka nélkül? -én (smár Billnek).

-És ha nem tudtam volna többet hallgatni az iPod-omat? -Tom.

-Vettünk volna egy másikat... -Nóri.

-Na persze... -Tom.

-Jól van csak vicceltem. -Nóri.- Tudom, hogy neked nagyon fontos ez az iPod.

-Hát igen. Ezt még Billtől kaptam a 14. szülinapomra. -Tom.

-Hát igen. -Bill.

-De azért te se panaszkodhatsz. -Tom.- Felvásároltam neked az összes létező Nena CD-t, ami akkoriban volt.

-Nem panaszkodom. -Bill.

-Jah...és még kaptál hozzá egy discman-t is. -Tom.

-Azt anyáéktól kaptam, már bocs. -Bill.

-Jól van akkor tőlük. De nem mindegy? -Tom.

-Nem. -Bill.

-Jól van akkor. -Tom.

-Na, csak baromkodik, Tom. -Nóri.

-Ne sértődj már meg, te nagy fiú! -én.

-Nem sértődtem meg. -Tom.

És mind a 4-en elkezdtünk nevetni. Majd még így telt el közel 2 óra. Így lett lassan délután 5 óra.

-Nem hívjuk át Petráékat meg Gustavékat? -Nóri.

-De. Csak akkor én elugrom a boltba Billel, hogy tudjunk adni nekik is valamit. Mármint piát meg kaját. -én.

-Oks. -Nóri.

Billel lementünk a boltba. Úgy döntöttünk csinálunk saját készítésű pizzát. Így hát vettünk mindent ami kell hozzá és valami piát is. Addig Tomék felhívták Petráékat és Gustavékat. Tomék még szereztek egy-két hangfalat és egy erősítőt, hogy legyen zene is. Szóval, ez olyan házibuli szerűségnek indult. 20 óra felé már minden készen volt. A pizzákat elkészítettük és megsütöttük, a hangfalakat és az erősítőt beüzemeltük, a piákat kitettük a pultra. Lassacskán a barátaink is megjöttek. Előszőr (szokás szerint :D) Gustav és Georg jött meg. Aztán megjöttek a fiúk (Dani és Norbi) és végül a csajok (Szandi és Petra). Nagyon jót buliztunk. Másnap reggelig buliztunk. Mivel a ház egész nagy volt és volt benne egy pár szoba, így a havero(c)k itt aludtak nálunk. Gustav és Georg, Dani és Norbi és Szandi és Petra aludtak egy-egy szobában. Mi meg ugye Billékkel. Másnap reggel mikor mindenki észhez tért naggyából, körülnéztünk a lakásba. Nagyobb kupi volt, mint amikor fel volt túrva az egész lakás. Így hát a maradék pizza elfogyasztása után mindenki elkezdett takarítani. Majd miután ez is kész lett hazamentek a többiek.

-Nagyon jó volt az este. -Bill.

-Hát jah. -Tom.

-Ugye, hogy jó fejek a haverjaink? -Nóri.

-Jaja. -Bill, Tom.

-Mit csináljunk ma? -én.

-Hát...nemtom. -Nóri.

-Szerintem punnyadjunk egy kicsit. Olyan rég pihentünk. -Tom.

-Nekem okés. -Bill.

-Nekünk is. -csajok (Nóri és én).