Miután megint ránkcsukták az ajtót, visszamentek az ajtóban ácsorgó Gustavhoz.

-Nem alszol itt Gustav? -Petra.

-Hát...ha nem zavarok. -Gustav.

-Dehogy zavarsz! -Petra.

Gustav bement és leültek dumálni. Vhogy szóba kerültek a csajok.

-Tényleg Gustav, találtál már magadnak barátnőt? -Georg.

-Igen. -Gustav.

Petráék ledöbbentek.

-És mi hogy nem tudunk róla? -vakarta meg a fejét Georg.

-Majd holnap bemutatlak neki titeket. -Gustav.

-És hogy hívják? -Petra.

-Csinos csaj? -Georg.

-Igen csinos és aranyos és Klárinak hívják. -Gustav.- Tényleg Billék hol vannak?

-Már alszanak. Betessékeltük őket egy szobába és rájukzártuk az ajtót. Aztán mire kinyitottuk már aludtak. -Georg.

-Holnap reggel hazavisszük őket, aztán meg elmegyünk Gustavhoz és megmutatja a csaját. -Petra.

-Hát ha így akarjátok... -Gustav.

-Így! -Georg és Petra.

-Na jó, én asszem elmeek aludni. -Petra.

-Bocs Gustav, de neked csak a kanapén maradt hely. -Georg.

-Nem baj, megvok én itt is. -Gustav.- Sziasztok!

-Hello! -Georg és Petra.

Gustav kinnmaradt a kanapén, Georgék bevonultak a szobájukba. Reggel Bill és Tom óriási fejfájással felkeltek. Miután vhogy ügyesen kimásztak alólunk, leültek a földre.

-Jézusom! ÁÁÁ! Mindjárt szétrobban a fejem! B*ssza meg, a k*rva életbe! -Bill.

-Héhé! Nyugi tesó! -Tom.- Menjünk ki és vegyünk be vmi gyógyszert.

Megpróbáltak kimenni, de mivel Georg ügyesen ránkzárta az ajtót nem tudtak kimenni.

-Hol vagyunk amúgy? -Tom, miután feladták és leültek egy-egy sarokba.

-Sztem Georgéknál. -Bill.- Náluk van zöld tapéta.

-Undorító. -Tom.

-Hát eléggé. De ha Petrának ez tetszik... -Bill.- Még jó, hogy Meli kedvenc színe a fekete.

-Ííííí! Ha a rózsaszín lenne... -Tom.- Én akkor világgá mennék.

-Én is. Hihihihi...stb. XD -Bill.- Na jó, nem.

-Amúgy mért zárták ránk az ajtót? -Tom.

-Nem tudom. -Bill, majd odament az ajtóhoz és elkezdte püfölni.

Mi erre persze azonnal felébredtünk.

-Hé! Mi ez a ricsaj? És k*rvára fáj a fejem. -Nóri.

-Ííííí! Mindjárt szétmegy a fejem! -én.

Ekkor Georgék tűntek fel a nyitott ajtóban, ezzel sikeresen orrbavágva Billt.

-Áú! G*ci, jobban vigyázhatnátok! És mért zártátok ránk az ajtót? -Bill.

-Csak véletlenül... -Georg.

-És mégis...hogy lehet véletlenül bezárni egy ajtót? -Tom.

-Na jó. Direkt zártunk be, hogy ne tudjatok semmi baromságot csinálni. -Petra.- Mint például tegnap este...

-Mért akkor MIT CSINÁLTUNK?! -én.

-Hát...a dizsiben az asztalon táncoltatok, a csajok ruhába, ti viszont fiúk egy szál alsógatyába... -Georg.

Bill és Tom olyan vörös lett szégyenébe, mint a főtt rák. Végül Gustav is bejött.

-Aztán leráncigáltunk titeket az asztalról és idehoztunk titeket. -Georg.

-Értjük. -Tom.- De sztem mi most hazamegyünk. Vagy nem?

-De. -mi.

Hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy Gustav nálunk fogja megmutatni a csaját, így egy délutáni találkát dumáltunk meg. Kicsit összepakoltunk és leültünk kajálni. Kaja után jött a szokásos TV meg egyéb. Aztán megjöttek Gustavék. Pontosabban Gustav és a csaja, Szandi és Andreas, Georg és Petra.

-HÁT TE?! -én és Nóri.

-Sziasztok! ÁÁÁ! De rég láttalak titeket! Hogy kerültök ide? -Klári és egy nagy hármas ölelés.

-És te? Gustavval? Ez állati jó! -mi.

-Jaja. Egy bárban találkoztunk. -Klári.

-Ez nagyon jó. -mi.

-És ti? Hova lettetek ti 1,5 évig? -Klári.- Még a suliból is eljötettek.

-Hát...tavaly nyáron ugye elmentünk a Cometre. És ott összejöttünk Billel és Tommal és kijöttünk velük németbe. És már 1,5 éve együtt vagyunk. -én.

-Lányok, ti ismeritek egymást? -Tom.

-Igen. Magyaro.-n osztálytársak és nagyon jó barátnők voltunk. -Nóri.

-Á... Így már érthető. -Tom.

-És most hol laksz? -Nóri.

-Ideköltöztem Gustavhoz. -Klári.- Vett egy házat Georgék mellett.

-Te vetted meg azt a házat? -Georg.- Én meg azt hittem vmi vén nyanya már megint...

-Igen én vettem meg. És odaköltözött velem Klári is. -Gustav.

-És mióta vagytok együtt? -Georg.

-2 hónapja. -Klári.

-2 HÓNAPIG NEM SZÓLTÁL NEKÜNK GUSTAV?! -mindenki.

-Hát...izé...ami...azt illeti...nem. -Gustav.

-Na jó, mindegy. Gyertek igyunk vmit. -én.

-Csak ne sört, meg vodkát meg nemtom mit ittunk tegnap. -Bill.

-Minden sz*rt össze-vissza. -Nóri.

-Jaja. Jó alaposan betett. -Tom.

Ekkor jött a postás, kicsit késve ugyan, de megjött. Tom mindig elolvassa az újságot és amikor kinyitotta hirtelen megdermedt.

-Tom mi a baj? -Nóri.

-... -Tom.

-Tom? -Bill.

-Ezt...nézzétek. -Tom.

-Ezt nem hiszem el! -Bill, majd az asztalra vágott ököllel.

-Nyugi szivem. Higgyenek amit akarnak. -én.

-Jó. Akkor ezzel ne foglalkozzunk. -Bill, majd kiszedte (kitépte) Tom kezéből az újságot és beleb*szta a kukába.- Ez elvan intézve.

-Bill, de te mostanában elég feszült vagy. -Tom.

-Mert? -Bill.

-Hát...mindig káromkodsz, erőszakoskodsz és mindig idegeskedsz. Van vmi baj? -Tom.

-Igen, ezt már én is észrevettem. -én.

-Nincs. Csak kicsit megvisel ez a nagy felhajtás, de semmi egyéb. -Bill.

-Akkor ok. -én (cupp Billnek).