Egyik tavaszi szüneti reggelen, mikor felkeltem Bill még aludt. Kimentem hát, hátha Tomék fent vannak már. Szerencsém volt Tom kint ült a kanapén és colát iszogatott.

-Szia! -én.

-Hello! -Tom.- Bill?

-Még alszik. -én.

-Nóri is. -Tom.

-És mit csinálsz itt egyedül? én.

-Hát...Iszogatok meg bambulok. Semmi mást. -Tom.

-Értem. -én.

-Ma elkéne menni apához. -Tom.

-Felőlem rendben. -én.

-Majd akkor megkérdezem Nórit és Billt. De szerintem Billnek is tetszeni fog az ötlet, mert nagyon hiányzik már neki. -Tom.

-Ezt honnan tudod? -én.

-Jól ismerem. Meg gyakran felhozza ha csak ketten vagyunk. -Tom.

-Értem. -én.

-Akkor megyek felkeltem Nórit. -Tom.

-Én meg akkor Billt. -én.

Bementem hát a szobánkba.

-Bill kelj fel megyünk apudhoz. -én.

-Mi? -Bill.

-Megyünk ma apudhoz. -én.- Kelj fel!

-Megyek. -majd Billtől szokatlan módon, kiugrott az ágyból.

-Hát ez fura... -én.

-Mi? -Bill.

-Hát, hogy ilyen hamar kiugrottál az ágyból. Általában 1 óráig kell keltegetni. -én.

-Hát...tudod már nagyon hiányzik apa. -Bill.- Már nagyon régen láttuk.

-Jajj, cegénykém! -én (cupp Billnek).

-De ma végre láthatom! -Bill.

-Na akkor készülj el gyorsan, hogy minnél előbb indulhassunk. -én.

Majd Bill bement a fürdőbe. Én addig kimentem Tomékhoz.

-Bill hol van? -Nóri.

-A fürdőben. Nagyon örül neki, hogy megyünk apudékhoz Tom. -én.

-Én mondtam, hogy örülni fog. -Tom.

Még további fél órát vártunk Billre. Majd miután kijött a fürdőből a lehető legjobb formájában volt.

-Nagyon jól nézel ki. -én.

-Köszi baby! Te is! -Bill.

-Köszike! -én (csók Billnek).

-Indulunk? -Bill.

-Mehetünk. -Tom.

Lesétáltunk a kocsihoz. Nem kellett sokáig mennünk. Kb. olyan 20 perc volt az út. Bill már nagyon izgatott volt. Az úton egyfolytában a múltról beszélt. De néha egy-egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. De én azokat gyorsan letöröltem. Mikor megérkeztünk Tom becsöngetett. Megszólalt a kaputelefon.

-Igen? -Michael Billék apja.

-Szia apa mi vagyunk. -Bill.

-Sziasztok! Gyertek be a kapu nyitva van. -Michael.

-Jó köszi! -Tom.

Majd mind a 4-en bementünk. Nórival a háttérben maradtunk. Mikor beléptünk Michael ott várt az ajtóban. Mikor meglátott minket felderült az arca.

-De jó újra látni titeket. -Michael.

-Mi is nagyon örülünk. -fiúk, majd megölelték apjukat.

Billnek még egy könnycsepp is végigfutott az arcán. Nagyon édes volt.

-Gyertek beljebb üljetek le. -Michael.

-Köszi! -Tom.

Majd miután mindenki helyet foglalt Michael elkezdett kérdezősködni.

-Hogy hívnak titeket? -Michael fordult felénk.

-Én Melinda vagyok, ő pedig Nóra. -én.

-És hol ismertétek meg a fiaimat? -Michael.

-A magyar Viva Comet Díjátadó után. -én.

-Akkor Magyarországon? -Michael.

-Igen. -Nóri.

Majd a fiúk minden apró részletet elmeséltek ami eddig történt velünk. Már későre járt így indulnunk kellett haza.

-Örülök, hogy megismerkedtem veletek. -Michael.

-Mi is örülünk, hogy önnel megismerkedhettünk. -én.

-Hát akkor...legyetek boldogok. -Michael.

-Kössz apa! És jó legyél. -Tom.

-Igyekszek. -Michael.

-Na akkor mi megyünk. -Bill.

-Sziasztok! -Michael.

-Szia! -mi.

Majd elindultunk a kocsihoz. Hazaértünk. Mindenki olyan fáradt volt, hogy kapásból elmentünk aludni mikor hazaértünk.