Reggel az orvos jött be.

-Maguk meg mit keresnek itt?! -doktor.

-Hát...őőő...izééé... -Bill.

-Na mindegy. Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy ha a lányok ilyen jól vannak, akkor már délután hazamehetnek. -orvos.

-Tényleg? -én.

-Igen. -orvos.

-Szuper! -én, majd kiakartam ugrani az ágyből, de nem nagyon ment.- Áú!

-Jajj, cicc ne ugrálj! -Bill, majd odajött és megcsókolt.

-Maga kicsoda? -Nóri, mikor felébredt.

-Az orvos vagyok. -doktor.

-Értem. -Nóri.

-Kérem jöjjenek ki. -mutatott az orvos Billéknek.- Bekövetkezett amitől féltünk. Nóra egy időre amnéziás lett.

-És meddig tart körülbelül? -Tom.

-Hát...nem lehet megmondani. Lehet, hogy egy nap, de lehet, hogy egy hónap. -doktor.

-Jó, azért köszönjük. -Tom.

Az orvos elment. A fiúk visszajöttek hozzánk.

-Na akkor csomagoljunk... -Bill.

-De még csak reggel van. -én.

-Nem baba. Már 13 óra van. -Bill.

-Eddig aludtunk? -én.

-Ahha. -Bill.

-Am tegnap hoztam neked egy kólát csak már aludtál mire visszaértem. -Tom Billnek.

-Jah...ok, azért kösz. -Bill.

-Nm :D. -Tom.

Összepakoltunk. Az orvos még csinált egy utolsó vizsgálatot és hazaengedett minket. Mikor hazaértünk csörgött a telóm.

-Haló? -én.

-... -teló.

-Szia! Igen már jól vagyunk. -én.

-... -teló.

-Tényleg nincs semmi bajom csak 2 bordám eltörött. -én.

-... -teló.

-Jó, jó. Szia! -én.

-... -teló.

-Ki volt az baba? -Bill.

-Csak az anyám, hogy Georg felhívta, hogy mi történt velünk. -én.

-Jah...értem. -Bill.

-De Georg honnan tudja anyám számát? -én.

-Én adtam meg neki. -Bill.- Hogyha esetleg van valami.

-Hogy te mindenre gondolsz! :D -én.

És Bill megölelt. Tomék is megjöttek, mert elmentek vásárolni.

-Mi minden jót vettetek? -én.

-Vettünk egy halom Red Bullt, gyümölcsöt neked... -Tom.

-Csak, hogy megtartsam az alakom! :D -én.

-Aztán egy halom nyalókát Nórinak és vettem magamnak egy csomó gumicukrot. :D -Tom.

-Ügyik vagytok! -Bill.

-Még szép! -Tom.

-Áh...Kis egoista. :D -én.

-Naa! :D -Tom.

-Jól van nem gondoltam komolyan. -és adtam egy puszit Tomnak.- Ez csak egy baráti puszi volt.

-Jó, jó. -Bill és Nóri.

-Tényleg Devis hol van? -én.

-Kint eszik, ha a kutyára célzol. -Nóri.

-Te ezt honnan tudod? -én.

-Nem tudom. Csak hirtelen beugrott valami. -Nóri.

Ekkor csöngettek. Az egész baráti társaság becsődült az ajtón. Szandi, Petra, Georg, Gustav, Andreas, Dani, Norbi és a csajaik.

-Hello! Reméljük nem baj, hogy átjöttünk. -Dani.

-Nem. -én.

-Ezek meg kik? -Nóri.

Szandi, Petra, Dani és Norbi tisztára ledöbbent.

-Ők a barátaink. -én.

-Értem. -Nóri.

-Gyertek egy picit. -én.

És kihívtam őket a konyhába.

-Tegnap ért minket egy baleset. És Nóri most egy ideig amnéziás. -én.

-Jézus! És te jól vagy? -Szandi.

-Én jól. Semmi komoly. -én.

-Akkor jó. Már megijedtem. -Petra.

-:) -én.

Visszamentünk a többiekhez.

-Gondolom piát megint hoztatok -Bill.

-Hát jah! Anélkül nem élet az élet. -Georg.

-Dehogynem. -én.

-Jó, jó ti csajok vagytok. -Georg.

-És? Attól még jól elkalapálhatlak. -én.

-Na, na, el a kezekkel az én Georgbabámtól! -Petra.

-Na gyere ide cicc. -Tom és megcsókolta Nórit.

-Jó akkor játszunk olyat, hogy ki bír tovább csókolózni. -Georg.

-Am ki az a két csaj? -fordultam Norbihoz és Danihoz.

-Hát...egy buliban ismertük meg őket. És járunk. -Dani.- Ő itt Szamantha.

-És ő pedig Jessica. -Norbi.

-Szia! -ők.

-Hello! -én.

-Nincs kedved dumálni? -ők.

-De van! -én, majd távolabb vonultunk.

-És a csókversennyel mi lesz? -Georg.

-Jó, akkor előbb azt. -én.

Bill meg én, Nóri meg Tom, Dani meg Szamantha, Norbi és Jessica, Georg és Petra és Szandi és Andreas. Gustav meg volt a bíró.

-Ti mióta jártok? -én Szandinak.

-Már lassan 1 hónapja. -Andreas.

-Én mindig fáziskésésben vagyok. :D -én.

-Na akkor 1...2...3... -Gustav.

És mindenki elkezdett csókolózni. Legelőszőr Norbi és Jessica hagyta abba, mert ők elröhögték magukat. Aztán Dani és Szamatha is, mert Dani nem bírta tovább. Aztán Georg és Petra volt a következő kieső. Aztán már csak Bill és én, meg Tom és Nóri maradt bent. Már vagy 20 perce csókolóztunk.

-Tom, bocs, de nem bírom tovább. Letörik a nyelvem. -Nóri.

-Ezaz! GYŐZTŰNK! -én.

-És mit kap a győztes? -Bill.

-Egy-egy Red Bull megteszi? -Gustav.

-Meg. -én.

Megpiáltuk a Red Bullt és kimentünk a kertbe. Előkaptuk a locsolót és megint "vízicsatáztunk" egyet. Már mindenki tök vizes volt.

-Hpc! (ez tüsszentés akart lenni :P) -Bill.

-Szerintem már meg is fáztál. -én (cupp Billnek).

-Jól vagyok. -Bill. -Hpc!

-Na menjünk be. -Gustav.

És a kis csapat betódult az ajtón. Lassan a többiek hazamentek.

-Na kössz a napot! Akkor majd holnap talizunk! -Georg.

-Jaja. -Tom.

-Mi? -Nóri.

-Egy zenekar tagjai vagyunk és holnap próbánk lesz. -Tom.

-Értem. -Nóri.

-Holnap próba? -én.

-Igen. Bocsi...hogy nem szóltam. -Bill.

-Nem baj. Már megszoktam. :D -én.

-DVD? -Bill.

-Jöhet. -én.

-Mit nézzünk meg? -Tom.

-Valami horrort. -Bill.

-Oké. -én.

Betettük az egyik horrort amit már vagy 4-szer megnéztünk, de nem nagyon érdekelt. A film felénél Tom és Nóri bealudt.

-Menjünk be a szobánkba. Úgyis vége a filmnek. -Bill.

-Okés. -én.

Bementünk a szobánkba. Én még kivittem egy takarót Nórinak és Tomnak. Majd visszamentem.

-Hogy vagy baby? -Bill.

-Jól. Csak délután kicsit fájt a mellkasom. -én.

-Mért nem szóltál? Akkor azonnal ápoltalak volna. -Bill.

-Annyira azért nem volt vészes. -én, majd elkezdtem simogatni Bill hasát.

Bill becsukta a szemét és úgy dumáltunk egy ideig, miközben én simogattam a pociját. Aztán Bill elaludt. Majd 2-3 órán át néztem Billt és hallgattam a szuszogását, aztán elaludtam. Reggel Nóri kiment a konyhába. Én is felkeltem valami zajra, ezért lementem csinálni egy kakaót :P.

-Szia! -Nóri.

-Szia! -én.- Hát te?

-Csak kijöttem. -Nóri.

-Értem. -én.- Még mindig nem emlékszel semmire?

-Most hogy mondod... -Nóri, majd egy kicsit elgondolkozott.- EMLÉKSZEM! EMLÉKSZEM!

-JAJJ, VÉGRE! -én.

Majd megöleltük egymást és kántáltuk, hogy "EMLÉKSZIK!". A fiúk, mint a rakéta, úgy futottak ki a konyhába.

-Mi történt? -Bill és Tom egyszerre.

-NÓRI EMLÉKSZIK! -én.

-MI?! -Bill.

-Ez komoly? -Tom.- Mi volt a sátorozáson?

-Fürödtünk, szalonnát sütöttünk meg stb. -Nóri.

-TÉNYLEG EMLÉKSZIK! -Tom, majd megcsókolta Nórit.

-Végre! -Bill.

-Menjünk el valahova megüneppelni a dolgokat. -én.

-Okés. -Tom.

-Étterem? -Bill.

-Az jó. Neked olyan jó ötleteid vannak cica. -én (smár Billel).

Elementünk ebédelni Magdeburg legjobb éttermébe. A kaja után lementünk a folyópartra sétálni. Persze a rajongók, TV-sek és fotósok, most sem maradhattak el.

-Bill igaz, hogy egy pasival voltál? -tv-s.

-NEM DEHOGY, NEM VAGYOK B*ZI! -Bill.

-És most futás! -Tom.

Hazáig futottunk.Mikor beértünk a házba, Bill gyorsan leeresztette az összes redőnyt, Tom becsukta az ajtót, mi csajok pedig bevágódtunk a kanapéra. 15 perc múlva.

-Elmentek már? -Tom.

-Igen. -Bill, majd felhúzta a redőnyöket.

-Nem igaz, milyen hülye dolgokat tudnak kérdezni... -én.

-Hát jah...mondjuk elég durva, hogy kerek-perec megmondta, amit akart. -Bill.

-Hát eléggé. -Nóri.

-Disco? -Tom.

-Most nem, bocs. -én.

-Nekem sincs kedvem. -Nóri.

-Jó, akkor itthon zenebömböltetés? -Tom.

-Rendben. -mi.

Tom bement a szobába berakta a 50 cent CD-t és feltekerte maxra. Tök jót buliztunk. Kicsit piáltunk is, mivel nálunk mindig van dugipia. :D

-Jézusom! -Bill.

-Mi az? -én.

-A PRÓBA! -Bill.- Felhívom David-et.

Bill kiment telefonálni.

-Na én mostmár elmegyek...aludni. -Tom.

Elindult az ajtó felé, de ráfeküdt a kanapéra és bevágta a szunyát.

-Nektek az ágyatok lett a kanapé? -én.

-Nem. Mért? -Nóri.

-Tegnap is itt aludtatok kint. -Bill, miután visszajött.

-Tényleg? -Nóri.

-Ahha. -én.

-Hihihihi...stb. -Nóri.

-Mi olyan vicces? -én.

-Semmi. Csak ez olyan hülyén hangzik. -Nóri.

-Jah...ok. -én.- Mit mondott?

-Csak, hogy máskor ne felejtsük el. -Bill.- De most csak azért volt ilyen megértő, mert Nóri emlékszik. -Bill.

-Ja, ok. -én. 

Mi Billel elindultunk befelé a szobába. De Bill, mint egy oszlop, úgy dőlt a kanapéra Tom mellé.

-Na...Ez is bealudt. -én (cupp Billnek).

Nórival elindultunk a saját szobánkba. A fiúk kint aludtak.