Reggel (csodák csodájára XD) Bill és Tom kelt fel előbb.

-Nem megyünk ki egy picit levegőzni? -Bill.

-De, menjünk. -Tom.

A fiúk kimentek a kertbe. Beszélgettek már vagy 10 perce, amikor Bill hirtelen felszisszent.

-Ssz! -Bill.

-Mi baj? -Tom.

Bill megtapogatta a nyakát. Majd hirtelen elkezdett fuldokolni.

-BILL! -Tom.- MELI! NÓRI!

-Mi van? -én.

-Billt megcsípte egy méh! -Tom már sírt.

-Hívom a mentőket. -Nóri.

-BILL! -majd odafutottam mellé, megfogtam a kezét és sírni kezdtem.

Tom pedig az ölébe tette a fejét.

-Bill hallasz? Hol a gyógyszered? -Tom.

-Mindjárt itt lesznek. -Nóri.- Úgy látszik, mi már mindennapos vendégek leszünk a kórházban.

-Most ne hülyéskedj! Bill akár bele is halhat! -Tom hordta le Nórit.

Megjöttek a mentősök.

-Mi történt? -mentős.

-A barátomat megcsípte egy méh és allergiás rá. -én.

-Azonnal bevisszük a kórházba. -mentős.

Billt feltették egy hordágyra és rakták be a mentőbe.

-Ki jön vele? -mentős.

-Mehetek én? -én.

-Persze, menj csak. -Tom.

-Köszi. -én.

Beszálltam a kocsiba. Nóri gyorsan felhívta Georgot és hogy jöjjön el értük. Georg, Gustav és Andreas megjött 10 perc múlva. Addig a mentő száguldozott a kórház felé. De közben történt valami. Bill abbahagyta a fuldoklást és leállt a szíve. Pont akkor értük el a kórházat. Mindenki csak sürgött-forgott Bill körül.

-Gyorsan! -mentős.

Betolták az egyik terembe, én pedig kint maradtam a váróban. 20 perc múlva megjöttek a többiek.

-Bill? -Tom.

-Bent... -én.

-És hogy van? -Tom.

-A mentőben leállt a szíve... -én, majd megöleltem Tomot és mégjobban sírni kezdtünk.

-Ne féljetek, nem lesz semmi baja. -Nóri, de már ő sem tudta visszatartani a könnyeit.

-És mi van...mi van ha...elveszítem? -én.

-De nem fogod. -Nóri.

Georg, Gustav és Andreas is könnyezett már. Még csak 10 óra volt. A kórház csak most ébredezett. De mi már vagy 1 órája csak ott ültünk. A nővérek ki-be járkáltak abból a teremből, ahova betolták Billt, de egyikük sem mondott semmit.

-Bocsi, de nekem dolgom van és nem tudok itt maradni. De szorítok Billnek! -Andreas.

-Jó, menj csak. -én.

-Köszi. -Andreas és elment.

-Mért mindig velünk történik minden rossz? -Tom.

-Nem tudom. De már volt egy jópár rossz napunk. -én.- Sőt mióta megismertetek minket, azóta ilyen a helyzet.

-Lehet, hogy mi vagyunk a hibásak. -Nóri.

-Jajj, dehogyis, beszéltek hülyeségeket! -Tom.

-Nem, Tom! Ebben te is tudod, hogy igazunk van! -én.

-Jó, belátom tényleg. De szerintem csak a féltékeny rajongók bérelnek fel embereket. -Tom.- És pár dolog csak teljesen véletlen. Mint például a csípés.

-Jó, de az más. -én.

-Miben más? Az is rossz...sőt lehet, hogy a legrosszabb. -Tom.

-Jó, de a Veres ügy, az miattam volt. -én.

Tom erre nem tudott mit válaszolni. 2 óra várakozás után kijött az orvos.

-Mi van Billel? -én.

-Hogy van? Bemehetünk hozzá? -Tom.

-Az állapotát stabilizáltuk. Szerencséje volt, pont az utolsó pillanatban hozták be. De még életveszélyben van. -orvos.

-Bemehetünk hozzá? -Tom.

-Igen, de csak egy kis időre és csak ketten. -orvos.

-Akkor menjetek ti. -Gustav.

-Kösz skacok. -Tom.

-Ez csak természetes. -Georg.

Mi Tommal bementünk Billhez. Szegény elég sápadt volt és lélegeztetőgépre volt kapcsolva. Tom leült az egyik oldalra, én meg a másikra. 10 percig csak sírtunk és néztünk Billre, majd az orvos szólt és kimentünk. Tom, Nóri és én egész este bennmaradtunk a kórházban.

-Tom, nem tudod lefizetni az orvost? -én.

-Hát...nem hiszem. Így is elég sok fizetést kaphat ez az ember. -Tom.

-Csak próbáld meg. -én.

-Oks. -Tom.

Tom odament az orvoshoz, dumált vele vmit és nyújtott neki jó pár eurót. De az nem fogadta el.

-Na? -én.

-Nem. -Tom.

-A franc. Akkor már csak a belopózás maradt. -én.

-És minek akarsz te feltétlenül bemenni? -Nóri.

-Mert nem tudok élni Bill nélkül, azért. -én.

-Jól van na, le ne harapd a fejem! :S -Nóri.

Én felálltam és kimentem az autómatához.

-Ne haragudj rá. -Tom.- Most nagyon nehéz neki. Ahogy nekem.

-Jó, nem haragszom. Tudom, milyen lehet nektek. -Nóri.

10 perc után visszamentem Nóriékhoz.

-Bocs. -én.

-Nem baj. Tudom mit érzel most. -Nóri.

-Na, akkor mi legyen? -én.

-Hát...próbálkozzunk meg belopózni. -Tom.

-Ok. -én.

-Én inkább addig kint maradok és utána hazamegyek Gustavval és Georggal. -Nóri.

-Jó, köszi, szia szivem. -Tom (cupp Nórinak).

-Ne félj, nem lesz semmi baj. -Nóri, majd megöleltük egymást.

Nóri elment Gustavval és Georggal. Mi addig Tommal belopóztunk Bill szobájába. Ugyanúgy leültünk, mint amikor előszőr voltunk bent. Egész este virrasztottunk. Amikor egy orvos vagy egy nővér bejött, mindig lebuktunk az ágy alá :D. Így vészeltük át az estét. Aztán reggel egy picit mindkettőnket elnyomott az álom. Persze, hogy pont akkor jött be az orvos.

-Maguk meg mi a francot keresnek itt?! Nem elég, hogy leakartak fizetni, még be is lopóztak a beteghez? -orvos.

-Ne haragudjon, de nagyon aggódunk miatta. -Tom.

-De ne aggódjanak nem lesz semmi baja. Jó kezekben van. És most menjenek ki kérem. -orvos.

-Rendben. -Tom.

-De én nem akarok kimenni. -én.

-Gyere Meli, mielőtt kihívják a biztonságiakat. -Tom.

-Nem megyek! -én.

Tom megfogta a karom és kihúzott a szobából.

-Tom haggyál, eressz el! -én.- Beakarok menni hozzá!

-De hallottad, hogy az orvos nem engedte. Így is jó nagy galibát csináltunk a belopózással. -Tom.

-Nem érdekel! -én.

Tom felhívta az őreit, hogy jöjjenek értünk a kórházba. Megjöttek olyan 10 percen belül.

-Gyere, menjünk egy kicsit haza. -Tom.

-Én nem megyek. -én.

-De gyere! Egy kicsit neked is pihenned kell. -Tom.- Addig ideállítok valakit az ajtó elé.

-Jól van, menjünk, de 2 óra múlva visszajövünk. -én.

-Jó, megígérem. -Tom.

Hazamentünk. Lefeküdtem az ágyamra és már el is aludtam. 4 óra alvás után keltem fel. Éppen Tom jött be.

-Hát te ébren vagy? -Tom.

-Most keltem fel. Mennyi az idő? -én.

-14:30. -Tom.

-Akkor nem 2 órája vagyunk itthon! Mért nem keltettél fel? -én.

-Csak hogy ki tudd pihenni magad. -Tom.

-Jó, de akkor most azonnal menjünk a kórházba. -én.

-Jó, jó. -Tom.

Az őrök bevittek minket. 1 ott is maradt velünk, hogy őrt álljon az ajtó előtt. 10 perc múlva az orvos futva ment be Bill szobájába.

-Mi történhetett? -én és megint elkezdtem sírni.

-Ne félj, biztos nincs semmi baj. -Tom.

Pár perc múlva az orvos vidáman kijött Billtől.

-Jó hírem van. Felébredt. -orvos.

-Tényleg? -én.

-Igen. De most még nem mehetnek be hozzá, mert nagyon el van fáradva és nem akarjuk jobban kifárasztani. -orvos.

-És mikor mehetünk be? -én.

-Hát...attól függ, hogy milyen állapotban van. Most még megvizsgáljuk, aztán kiderül. -orvos.

-Köszönjük! -én.

Vártunk Tommal kint olyan 20 percet kb. Ekkor kijött egy nővér és szólt, hogy Bill szeretne minket látni. Mind a ketten szinte berontottunk hozzá. Szegény egy kicsit meg is ijedt.

-Jajj, ne hozzátok rám a szívbajt. -Bill.

Még elég szakadozottan beszélt. Szóval még nem volt olyan jól.

-Szia édesem, hogy érzed magad? -én (cupp Billnek).

-Már jobban. Tegnap azt hittem, nekem annyi. -Bill.

-Jajj, beszélsz hülyeségeket tesó. -Tom.

-De hát akkor is. Tök szar érzés volt. -Bill.- Na mindegy. És mért üvöltözött reggel veletek az orvos?

-Hát...mert este belopóztunk hozzád és itt aludtunk. -én.- De amúgy, te ezt honnan tudod?

-Hát...már ébren voltam, de még olyan gyenge, hogy nem tudtam kinyitni még a szemem se, nemhogy beszélni. -Bill.

-Jajj, szegény ciccem! :S -én.

-Na akkor mikor jössz haza? -Tom.

-Hát még azzal sztem várnotok kell egy picikét. -Bill.

-De én nem tudok. -én.- Nagyon hiányzol. :(

-Maximum 1 hét és utána hazamehetek. Remélem... :S -Bill.

Bejött az orvos.

-Jó napot! Van egy jó hírem! 1 hét múlva, ha minden jól megy, akkor kiengedjük. -orvos.

-Ez komoly? -én.

-Igen. -orvos.

-Hú, de jó! -Bill.

-De most kérem, ne fárasszák ki a beteget és fáradjanak ki. -orvos.

-Rendben. Majd még jövünk. -Tom, majd kitolt az ajtón, mert szokásomhoz híven, nem akartam kimenni.

-Sziasztok! -Bill.

Ottmaradtunk a kórházban és többször bejártunk Billhez. A hátra levő 1 hetet, szinte csak a kórházban töltöttük. Néha a többiek is bejöttek látogatóba. 1 hét után, este.

-Jajj, végre nem vagyok ágyhoz "láncolva"! -Bill.

-Annyira hiányoztál! -én (smár Billel).

-Te is nekem! -Bill (csók után).

-Na, akkor irány haza! -Tom.

Jött a sofőr és hazavitt minket.

-Én egy kicsit lefeküdnék, mert eléggé fáradt vagyok. -Bill.

-Jó, feküdj csak le, nemsokára megyek én is. -én (cupp Billnek).

-Jó, jóéjt nektek! -Bill (cupp nekem).

-Szia! -mi.

Bill bevonult a szobába.

-Olyan jó, hogy végre itt van. -én.

-Hát jah...olyan üres volt a ház... -Tom.

-Na, mi is megyünk lefekszünk. -Nóri.

-Igen. Már fáradtak vagyunk. -Tom.

Ők is bementek a szobájukba, én pedig Billhez. A kis Herci már aludt :D. Így odabújtam hozzá és nyugodtan álomba merültem. Másnap reggel Nóri egy újságot olvasott, kint a konyhában.

-ÁÁÁ! -Nóri.

-Halkabban. -Tom.

-De nézdd! -Nóri, majd megmutatta Tomnak az újságot.

-ÁÁÁ! -Tom.

-Mi van már? -jöttem ki, tök kómás fejjel a szobából.

-Nézdd az újságot! -Tom, majd a kezembe nyomta.

-Jézusom... Ezt a fotót honnan szedték? :@ -én.

-Gondolom a paparazzik. -Tom.- Bill?

-Még alszik. :) -én.

Az újság címlapján ez a mondat állt: "A Tokio Hotel énekese, Bill Kaulitz életveszélyes sérülést szenvedett!" és volt hozzá egy fotó is kapcsolva, hogy Bill a kórházban fekszik.

-Már elegem van a paparazzikból! :@ -Tom.

-Na, olvassuk el a cikket. -Nóri.

Mindenki gyorsan átolvasta a szöveget, ami az újság "belsejében" volt.

-Ennyi baromságot összehordani! :@ -én.

-Hát ez hihetetlen! :@ -Tom.

-Most szegény fanok, mit fognak hinni? -Nóri.

A cikkben ez állt tömören és röviden: Billt elütötte egy kocsi és még életveszélyben van (ez tényleg elég rövidre sikeredett XD).

-Ennek még a fele sem igaz! :@ -Tom.

-Csak annyi, hogy kórházban volt...de itt meg az van, hogy van (remélem értitek :D). -Nóri.

-Most minden fan megfogja rohamozni a kórházat? -én.

-Hát...biztos. -Nóri.

-Akkor szólni kéne mindenkinek. -Tom.

-Miután Bill felkelt, elmegyünk egy interjúra, akárhova és megmondjuk az igazat. -én.

-Ez jó ötlet. -Tom.

Ekkor jött ki Bill, tök kómásan a szobából.

-Jó reggelt! -Bill (cupp nekem).

-Szia Herci! :D -én (cupp Billnek).

-Hello! -Tomék.

-Van egy rossz hírünk... -én.

-Mi az? :S -Bill.

-Ma elkéne menni egy interjúra és mindent elmondani a TV-ben, mert rájöttek, hogy kórházban voltál és van rólad egy kép is, nameg egy hazug cikk. -én.

-A f*szom ki van már a paparazzikkal! -Bill.

-Ez a sztársággal jár... -Nóri.

-Tudjuk. -fiúk.

-Na akkor menjünk. -Bill.