Az éjszaka csöndjében két fiatal kézen fogva sétált a hűvös Magdeburgi utcákon. Egy fekete hajú, festett szemű, 17 év körüli fiú és egy szőke hajú, barna szemű, 16 év körüli lány. Egy parkban megálltak. A holdfény megvilágította az arcukat és most már tisztán kivehető volt a két fiatal szerelmes pillantása.

- Nagyon szeretlek Sally! -hajolt a fiú a lányhoz, majd megcsókolta.

- Én is szeretlek Bill! -mondta a Sallynek nevezett lány és visszacsókolt.

De Bill nem hagyta abba. Egyre lejjebb ment és végigcsókolta a lány nyakát, aki ettől teljesen elolvadt. Lágyan átkarolta a lány derekát és magához húzta. Sally megcsókolta, majd benyúlt a fiú pólója alá és simogatni kezdte annak hasát. Bill már húzta volna fel Sally pólóját, amikor az megállította a kezét.

- Ne itt. Gyere, keressünk egy hotelt! -mondta a lány és Billt magával húzta.

A fiú csak vigyorgott és követte a lányt. Elértek a legközelebbi hotelbe, kivettek egy szobát és felrohantak. Betörték az ajtót, kulcsra zárták és vágyaikat nem türtőztetve egymásnak estek. Sally elkezdte újra simogatni Bill hasát, mire azt kirázta a hideg és vadul csókolni kezdte szerelmét. Aztán lassan teljesen megfosztották egymást a ruháiktól. Az éjszaka csöndjét a hotelszobában történtek zavarták meg. Másnap reggel Sally kelt fel előbb. Ránézett szerelmére, aki még aludt. Megsimogatta a fiú arcát, mire az kinyitotta nagy barna szemeit.

- Jó reggelt édesem. Kérsz valami reggelit? -kérdezte Sally édesen.

- Csak téged és mást semmit. -mondta mosolyogva Bill és magához húzta a lányt.- Köszönöm neked ezt a csodálatos estét.

- Én is. -mondta Sally és újra csókolózni kezdtek.

Forgolódtak egy kicsit az ágyon, aztán…leestek. Elnevették magukat és magukra rántották a takarót. Aztán felálltak és készülődni kezdtek. Úgy gondolták estig még itt maradnak, aztán elindulnak haza. Felhívták a szobaszervízt, rendeltek maguknak kaját. Miután ezt is elfogyasztották, lementek sétálni ugyanabba a parkba, ahol tegnap voltak. A délután nagy részét ott töltötték, majd visszamentek a hotelbe. Már beesteledett, így úgy gondolták elindulnak haza. Kézen fogva sétálgattak Magdeburg holdfényes utcáin. Éppen egy sötét sikátoron haladtak keresztül, mikor zörejeket hallottak a hátuk mögül. Sally szorosan Billhez bújt, a fiú meg átkarolta a lányt.

- Gyere, menjünk innen! -mondta, majd magával húzta a lányt.

- Félek. - remegte Sally, és még szorosabban szerelméhez bújt.

- Nincs mitől félned. Nincs ott semmi. -simogatta a lány hátát Bill.

Sally kicsit megnyugodott és továbbindultak. Éppen egy konténer mellett haladtak el, mikor a mögül 3 ember lépett elő. Bill védelmezőleg Sally elé állt és kinyújtotta a karjait. A 3 férfi egyre csak közeledett feléjük.

- Mit akarnak? -remegett Bill hangja.

- Te vagy az a Bill Kalicka vagy hogy hívják? -kérdezte egy nem éppen gyengének látszó, síkhülye férfi.

- É…én vagyok. Mit akarnak? -remegett tovább Bill.

A férfik nem válaszoltak, félrelökték Billt és elragadták Sallyt. A lány kapálózott, de a hústorony szorosan fogta. A másik kettő Bill felé közeledett. Mivel Bill a földön feküdt, a pasik megálltak felette és vetettek rá egy-két szánakozó pillantást. Majd kíméletlenül verni kezdték szegény fiút. Sallynek eközben folytak a könnyei. Tehetetlenül nézte, ahogy a pasik halálra verik egyetlen szerelmét. Hallotta, ahogy Bill csontjai ropognak az acélbetétes bakancsok alatt. Ekkor szirénázást lehetett hallani. A 3 pasi megijedt, Sallyt ledobták Bill mellé és elmenekültek. Sally Billhez mászott és szerelme fejét az ölébe tette. Bill már alig lélegzett, már alig volt benne valamicske élet. Egész testét a bakancsok nyoma borította be és egy vértócsában feküdt.

- Tarts ki kérlek…erősnek kell lenned. -motyogta Sally és Bill haját simogatta.

A szirénázó rendőrautók megálltak a sikátor előtt és pár rendőr szállt ki belőlük. Hozzájuk futottak és amint meglátták őket, nyomban hívták a mentőket. Alig telt el pár perc, a mentők megérkeztek. Feltették Billt egy hordágyra és betették az autóba. Sally csak nézett szerelme után, majd egy rendőr felajánlotta, hogy beviszi a kórházba. Sally elfogadta az ajánlatot és alig 15 perc múlva már a kórházban volt. Leült a műtő előtt egy padra és csak sírt…igazából félt. Félt, hogy elveszti az egyetlen embert, akit teljes szívéből szeretett. Gondolatait az éppen berontó Tom zavarta meg.

- Sally! Ugye...ugye még nem? -kérdezte remegő hangon.

- Nem Tom. Még nem. -hajtotta le a fejét Sally.

Tom már nem bírta tovább. Keserves zokogásban tört ki és összeroskadt a padlón. Öklével a földet verte. Jópár órát vártak odakint…nem is érezték az idő múlását. Csak sírtak. És már-már érezték, hogy ebből egy nagyon nagy tragédia lesz. Ekkor jött ki az orvos.

Tom ment be előszőr. Leült testvére mellé, és sírt. De a fájdalom már elviselhetetlen volt számára. Ráborult az élettelen testre és zokogni kezdett. Aztán Sally következett. Megfogta Bill hideg kezét és az arcához emelte. Puszilgatni kezdte. Könnyei csak úgy záporoztak és ráhullottak Bill kezére.

- Ne félj…utánad megyek. -mondta a lány, visszatette Bill kezét Bill teste mellé, lehelt egy utolsó csókot a fiú ajkára, majd az ajtó felé vette irányát. Tom a padon ült és tördelte a kezét. Közben a könnyei már elapadtak és mereven bámult maga elé. Sally kiment a kórházból és hazafelé vette az irányt. Pontosabban a Billel közös lakásukba. Átnézte a házat. Aztán megfogott egy éles pengét és beült ruhástól a fürdőkádba.

- Örökké együtt leszünk… -motyogta és felvágta az ütőerét. 2 perc alatt elvesztette az eszméletét és soha többet nem kelt fel…

Írta: Pretext