Pont ma volt az a nap, amikor a fiúkat előszőr láttuk élőben. Június 1-je. Reggel mikor felkeltem Bill már nem volt mellettem. De ekkor bejött Nóri.

-Jó reggelt! -én.

-Szia! -Nóri.

-Nincs kedved kijönni a kertbe? -Nóri.

-De, csak előbb megkeresem Billt. -én.

-Miatta nem kell aggódnod. Elment Tommal boltba. -Nóri.

-Jah...akkor várj felöltözök és mehetünk. -én.

-Okés az ajtó előtt várok. -Nóri.

Majd kiment. Én addig felöltöztem. Kivittük Devist és Kikit is, mert szegények már bepunnyadnak a lakásba, annyit vannak bent. Ültünk vagy egy órát a hintaágyba és dumáltunk.

-Tudod milyen nap van ma? -én.

-Nem. Milyen? -Nóri.

-Június elseje. 1 évvel ezelőtt ismertük meg a fiúkat. -én.

-Jujj, tényleg! 1 éve járunk velük. Venni kéne valamit nekik ebből az alkalomból. -Nóri.

-Na jó akkor menjünk el vásárolni. -én.

-Nem, mert ha a fiúk észrevesznek nekünk lőttek. -Nóri.

-Ez is igaz. Akkor majd ha hazajöttek. -én.

-Ok. -Nóri.

Még vártunk olyan 30 percet, de csak nem jöttek.

-Mi van már? -én.

-Hol vannak? -Nóri.

-Sziasztok csajok! -Bill.

-Hol voltatok ennyi ideig? -én.

-Bill alig tudta kiválasztani a... -Tom, de Bill akkorát rugott a lábába, hogy csöndben maradt.

-Szóval alig kaptam valahol...tejet. -Bill.

-És mi ma sütit akarunk sütni. -Tom.

-Értjük. -mi, majd bevittük a szatyrokat a házba.

-Megvagy huzatva? Ez nagyon fájt. -Tom.

-Bocs, de különben kifecseged, hogy mit vettem Melinek az 1 éves találkozás alkalmából. -Bill.

-Jajj, tényleg majdnem kikotyogtam. -Tom.- Többet nem fordul elő. De ha mégis, akkor ne ilyen erőset rugjál.

-Oké és bocsi. -Bill, majd besegítette tesóját a házba.

-Tom mi történt veled? -Nóri.

-Mikor jöttünk be hasraestem egy kőben. -Tom.

-És ennyire megütötted? -én.

-Ahha és nagyon fáj. -Tom.

-Várj hívom az orvost. -Nóri.

-Nem kell. Egy-két borogatás és egy-két puszi és jó lesz. -Tom, széles vigyor kíséretében.

-Akkor oké. -Nóri.

-Ciccem gyere csak egy kicsit. -Bill.

-Igen? -én.

-Ezt neked vettem az 1 éves találkozásunk alkalmából. -Bill ,majd átnyújtott egy kis dobozkát.

Egy gyönyörú fehérarany gyűrű volt benne.

-Jajj, Bill nagyon köszönöm. -én, majd adtam Billikének egy csókot.

Majd visszamentünk Tomékhoz. Ők épp heves csókzáport zúdítottak egymásra a kanapén.

-Ehhemm... -én.

-Jajj, bocsika. -Tom.

-Nem baj. -Bill.

-Gyere Nóri velem egy picit. -én.

-Megyek. -Nóri.

-Nézd mit kaptam Billtől! -én.

-Hú, de szép! Biztos nagyon drága volt. -Nóri.

-Hát jah...az 1 éves találkozásunkra kaptam. -én.

-Én nem kaptam Tomtól semmit. -Nóri.

-Szerintem majd te is kapsz. -én.- De nekem ez a gyűrű sem kellett volna.

-Mondjuk nem az ajándékaiért szeretem Tomot. Hanem, mert olyan cuki. -Nóri.

És elkezdtük felsorolni a fiúk összes létező jó tulajdonságát. Persze ők meg hallgatóztak az ajtón keresztül.