Reggel Billnek csörgött a telója. Felvettem.

-Igen? -én.

-Melinda te vagy az? -Simone.

-Igen. Jó napot! -én.

-Szia! Bill anyukája vagyok. Jó, hogy te vetted fel, mert van egy kis megbeszélnivalóm veled. -Simone.

-Öm...és mégis mi? -én.

-Tudod, hogy a fiúknak holnap van a szülinapjuk. -Simone.

-Igen. -én.

-És szeretnék szervezni nekik egy meglepetéspartit. -Simone.

-Jó ötlet! -én.

-És arra gondoltam, hogy ma elutazhatnátok ide és akkor megtartjuk. -Simone.

-Jó. Akkor szólok a fiúknak az utazásról és indulunk. -én.

-Okés. Várlak titeket. -Simone.

Letette.

-Ki volt az? -Bill, aki most jött ki a szobából.

-Csak az anyukád. Azt akarta, hogy menjünk el hozzájuk. És hát...én igent mondtam. -én.

-Jó. -Bill.- Akkor keltem Tomot.

-Én meg Nórit. -én.- Nóri kelj fel!

-Hm? -Nóri.

-Kelj fel! -én.

-Minek? -Nóri.

-Mert mennünk kell Billék anyjához. -én.

-Jah...jó. -Nóri.

Így hát Nóri kénytelen volt kikászálódni az ágyból. Ezalatt Bill épp Tomot keltegette.

-ÉBRESZTŐ! -üvöltötte Bill.

-Mert? -Tom.

-ÉBRESZTŐ! -Bill.

-Jó van már! -Tom.

-Hihihihi...stb. XD -Bill.

-Nagyon vicces. -Tom.

-Látnod kéne ezt a fejet. XD -Bill.

-Amúgy minek kell kelni? -Tom.

-Mert megyünk anyuékhoz. -Bill.

-Jah... -Tom.

-Jah. -Bill.

A fiúk kijöttek. Összepakoltunk, kajoltunk és már mentünk is a limóhoz. Kb. 1 órás út volt. Azalatt smaciztunk, baromkodtunk szóval ismételten jól elvoltunk. Megérkezve Bill és Tom "rávetette" magát a csöngőre, mivel már nagyon rég látták az anyjukat. Simone kirohant, kinyitotta az ajtót és megölelte a fiúkat.

-Hiányoztatok! -Simone.

-Te is. -fiúk.

-Sziasztok! -köszönt nekünk Simone.

-Hello! -mi.

-Na, akkor gyertek be. -Simone.

Bementünk, lepakoltunk.

-Meddig maradtok? -Simone.

-Kb. 1 hét. -Bill.

-Jó. -Simone.- Most egy kicsit elmegyünk a lányokkal shoppingolni, majd jövünk.

-Okés. -Tom.

A fiúk playstation-öztek, TV-ztek, számítógépeztek, amíg mi "vásároltunk". Közben persze, szó se volt vásárlásról, hanem a bulit szerveztük. Felkerestünk egy pár régi havert, barátot és jópár TH fant, had örüljenek XD. Majd olyan 16 óra tájba hazamentünk. Persze vásárolni is voltunk, hogy azért 5 óra vásárlás után, azért ne üres kézzel menjünk haza. Én vettem egy toppot, Nóri egy szoknyát, Simone pedig egy sapkát.

-Hol voltatok ennyi ideig? -Tom (cupp Nórinak).

-Vásárolni. -Nóri.

-De ennyi ideig... -Bill (cupp nekem).

-Hát...nem bírtunk választani. -én.

-Jó, hagyjuk. -fiúk.

-Sétálunk egyet? -Nóri.

-Sétálhatunk. -mi.

Lementünk sétálni. Devist is vittük. Közben fagyiztunk, vattacukroztunk és a közelben volt egy ilyen kirakodóvásár féleség, ahova bementünk. Aztán pedig hazafelé vettük az irányt.

-Fiúk, nincs kedvetek aludni? -Simone.

-Öm...még nincs. -fiúk.

-De... -Simone.

-Nem vagyunk már csecsemők! -Tom.

-Jó, jó. -Simone.

Aztán TV-ztek tovább. Mi addig Nórival a gép előtt görnyedtünk. Beszéltünk MSN-en a haverokkal, akik elmesélték mi történik Magyaro.-n. Aztán bementünk a nappaliba.

-Azt hiszem csinálok magamnak gofrit. -én.

-Segítsek? -Bill.

-Öm...kösz baba, de magamtól is megy. :D -én.

-Hát ha nem, hát nem. -Bill.

Amikor a fiúk eléggé belemerültek a TV-zésbe, Nóri és Simone is kijött a konyhába.

-Na, szóval minden készen áll? -én.

-Igen. -Simone.

-Ok. Akkor holnap... -én.

És megbeszéltünk még pár apró részletet. Aztán nekiálltunk gofrit sütni, hogy ne legyen feltűnő. Bevittük a fiúknak, akik azonnal rátapadtak a gofrira.

-Ez nagyon finom! -Tom.

-Én csináltam. -Simone.

-Én csak segítettem. -Nóri.

-Én meg csak bámultam. XD -én.

-Ahha. -Tom.

A gofri elfogyasztása után, mindenki aludni tért. Reggel korán felkeltünk Nórival, hogy még átnézzük a teendőket. Majd írtunk egy levelet, hogy a fiúk jöjjenek a ...-be (találj ki vmi címet). Addig a többieket is odaküldtük. Már mindenki ott volt és várt. Már vagy 1,5 órája nem jött senki. Aztán egyszercsak Nóri szól, hogy itt vannak a fiúk. Gyorsan leoltottuk a lámpákat és mindenki elbújt. Majd a fiúk benyitottak. Mielőtt azonban felkapcsolhatták volna a villanyt.

-MEGLEPETÉS! -mindenki.

-Óh... -Bill.

-Jé! -Tom.

-BOLDOG SZÜLINAPOT FIÚK! -mindenki.

-Hát...köszönjük szépen. -Bill.

Majd mindenki odaadta az ajándékát a fiúknak. Aztán mi következtünk.

-Hát...tudom, hogy nem sok, de azért BOLDOG SZÜLINAPOT HERCI! -én (smár Billel).

-Kössz baby! -Bill (smár velem).

-Hát...ez sem túl nagy ajándék, de azért BOLDOG SZÜLINAPOT RASZTÁSOM! -Nóri (cupp Tomnak).

-Köszike. -Tom (cupp Nórinak).- Egy selyemmajom!

-Na, ne hogy már... -Bill.

-Dede! Ez egy majom! -Tom.

-És mégis hol fogjuk tartani? -Bill.

-Hát...a keresztapámnak van egy állatkertje. -Nóri.- Itt Németo.-ban.

-Oda betehetjük! És külön ki lesz írva, hogy Tom Kaulitz majma. -én.

-Jah...aztán szegénykét agyonfogják fogdosni. -Tom.

-Akkor nem íratjuk ki. -én.

-Jó, jó. -Tom.

Aztán még buliztunk egy kicsit. A fiúk piáltak, mi meg csak dumáltunk. Majd a banda eljátszott egy számot. Kicsit ittasak voltak, dehát az nem baj XD. Aztán már annyit ittak, hogy le kellett ülniük egy-egy székre. Bill a végére már fel sem tudott állni.

-Eléggé berúgtál... -én.

-Hát...hukk...jaja...hukk. -Bill.

-Tom! -Nóri.

-Hm? -Tom.

-Mit csináltok? -Nóri.

-Ülünk...hukk. -Tom.

-És isztok... -Nóri.

-Nyugi Nóri, nem kell túlreagálni. -én.

-Na de... -Nóri.

-A szülinapjuk van. Hagy igyák le magukat. -én.

-Okés! -Nóri.

Aztán már tényleg a pia tetőfokára hágtak. Már folyamatosan járkáltak a WC-re hányni :S. Szegények...

-Én mondtam, hogy nem lesz jó vége... -Nóri.

-Jó. -én.- Fiúk gyertek megyünk haza!

-Nem...hukk...akarunk...hukk... -Bill.

-De! Már ideje hazamennünk. -Simone.

-Jó...hukk... -Tom.

A fiúk már azt se tudták, hogy mit csinálnak. Már a kocsiban bedobták a szunyát.

-Túlságosan berúgtak. -Simone.- Még a végén bajuk lesz.

-Nem kell aggódni, bírják ők a piát. -én.

-Biztos? -Simone.

-Igen. -én.

-Akkor jó. -Simone.

Hazaértünk. A fiúkat lefektettük aludni. Mi még dumáltunk egy kicsit, majd mi is elmentünk aludni.