Reggel kisírt szemmel ébredtem. Lementem a konyhába. Bill a kanapén gubbasztott. Még a tegnapi ruhájában volt, úgyhogy nem hiszem, hogy aludt az este. Elmentem mellette és bementem a konyhába.

-Jó reggelt! -én.

-Neked is. -Tom, Nóri, Gustav és Georg.

-Tettünk félre nektek reggelit. -Tom.

-Köszi! -én.

-Akkor mi most megyünk is. -Gustav és Georg.- Sziasztok!

-Sziasztok! -mi.

Nórival reggeli után elmentünk beszélni. Közben Tom meg Billhez ment...Látszott rajta, hogy nem aludt semmit.

-Hello! -Tom.

-Szia! -Bill.

-Megkéne beszélnetek a dolgokat... -Tom.

-Úgyse fog megbocsátani. Mert egy hülye vagyok. -Bill.

-Szerintem megfog. Csak beszéljetek. Majd ha Nóri kijött Melitől, elmegyünk levisszük Devist. És akkor lesz időtök megbeszélni. -Tom.

-Oké, kössz tesó. -Bill.

-Semmiség. -Tom.

Eközben nálunk:

-Szia! Bejöhetek? -Nóri.

-Persze, gyere csak. -én.

-Figyelj! Megkéne beszélnetek a dolgokat... -Nóri.

-Nem tudom. Én még mindig szeretem, de ő meg megcsalt azzal a .....-val. Nem tudom mit fogok csinálni nélküle... -én.

-Legalább hallgasd meg. Ha Tom kijött elmegyünk levisszük Devist. Addig megbeszélhetitek. -Nóri.

-Oké, köszi. -én.

-Nincs mit! -Nóri.

Nóri kiment a szobából. Megvártam amíg elmentek. Majd kimentem a szobából. Odamentem és leültem Bill mellé a kanapéra. Nagyon meglepődött. De látszott, hogy örül neki.

-Figyelj! -kezdte Bill.- Amit tegnap tettem arra nincs semmi mentség. De én csak téged szeretlek és semmi pénzért nem hagynálak el.

-Tudod Bill csalódtam benned. Nem gondoltam volna, hogy megcsalsz... De én nagyon szeretlek téged és azt hiszem megbocsátok. -én.

-Ez komoly? -Bill.

-Igen. De többet ne csalódjam benned! -én.

-Megígérem, hogy nem fogsz. -Bill, majd megcsókoltuk egymást.

-Hát remélem is! -én.

Majd együtt kimentünk a konyhába reggelizni. Tomék időközben beszélgettek:

-Szerinted Meli megbocsát neki? -Tom.

-Hát szerintem igen. Nagyon szereti Billt. -Nóri.

-Hát látszik rajta. -Tom.

-De remélem te soha nem csalnál meg. -Nóri.

-Én soha! Szerintem Bill is csak azért csinálta, mert be volt rúgva. -Tom.

-Kár volt leitatni. -Nóri.

-Na ja. Mindig minden miattam van. Előszőr az "orros" ügy aztán meg ez. És mind a kettőt én csináltam. -Tom.

-Hát...erre nem tudok mit mondani. Az "orrosban" tényleg te voltál a "hibás", de ezt 4-en csináltátok. -Nóri.

-Igen...de én is benne voltam. -Tom.

-Jól van ne emészd magad. -Nóri.

-De... -Tom.

-Nincs semmi de. -Nóri.- Menjünk vissza mert szerintem már eleget sétáltunk. És sikerült megbeszélniük is.

Így hát visszaindultak a házba.