Reggel mi csajok keltünk fel előbb.

-Mikor jöttek haza? -Nóri.

-2 óra tájba. -én.

-Hát...eléggé fáradtak lehettek. -Nóri.

-Azok is voltak. -én.

-Honnan tudod? -Nóri.

-Az este felkeltem arra, hogy Bill odabújik hozzám. -én.

-Értem. -Nóri.

Ekkor csöngettek az ajtón. Nóri nyitotta ki.

-Szia Andreas. Hát te? -Nóri.

-Csak Tommal szeretnék beszélni. -Andreas.

-Még alszik. -Nóri.

-Akkor megvárnám, ha nem baj. -Andreas.

-Nem. Gyere csak be. -Nóri.

-Hello! -én.

-Szia! -Andreas.

-Kértek valamit inni? -én.

-Nem kösz. -Nóri.

-Én sem. -Andreas.

-Én megyek és iszom valamit. -én.

Amíg én a konyhában voltam, Andreas és Nóri beszélgettek.

-Gyönyörűek a szemeid. -Andreas.

-Hát...kösz. -Nóri.

-Várjál van valami itt a szádon. -Andreas, majd lesmárolta Nórit.

Ebben a pillanatban jött ki Tom.

-Látom zavarok. -Tom.

-Várj! Tom! -Nóri.

De Tom már elment. Andreas meg visszahúzta Nórit a kanapéra.

-Engedj már el! Mi ütött beléd? -Nóri.

-Csak szeretlek érted, az van. -Andreas.

-De én Tomot szeretem. -Nóri.

-Mostmár úgyis mindegy. -Andreas.

-Nem mindegy. Eressz már el! -Nóri.

Majd miután Andreas elengedte, Nóri Tom után futott.

-Várj! Halgass meg! -Nóri.

-Haggyál! Mindent láttam. Nem kell magyarázkodni. -Tom.

-De ő smárolt le. -Nóri.

-Aha, persze... -Tom.

-Én esküszöm nem akartam. -Nóri.

-Nem kell a magyarázat. Láttam, amit láttam és kész. -Tom.

-De Tom... -Nóri.

-És most menj el légyszives. -Tom.

-Jó. -Nóri, majd becsukta Tom szobájának ajtaját és sírva elrohant egy másik szobába. Bill még mindig nem kelt fel. Én meg csak annyit láttam, hogy Andreas ül a kanapén, értelmetlen arckifejezéssel és Nóri egy szoba felé fut és zokog. Így hát utánamentem.

-Mi a baj? -én.

-Andreas... -Nóri.

-Mi van vele? -én.

-Mikor te kimentél piáért, Andreas elkezdett bókolni utána pedig lesmárolt és Tom meglátta. De én ezt nem akartam. -Nóri.

-Menj és beszélj vele. -én.

-Már megpróbáltam. De csak kitessékelt a szobából. -Nóri.

-Majd én beszélek vele. -én.

-Jó. Köszi! -Nóri.

-Semmiség. -én, majd megöleltük egymást.

Átmentem Tomhoz. Kopogtam.

-Igen? -Tom.

-Szia Meli vagyok! Bemehetek? -én.

-Gyere. -Tom.

-Figyelj! Nóri nem akarta lesmárolni Andreast. Andreas smárolta le. -én.

-Nem hiszem... -Tom.

-Akkor ne hidd el. Csak akkor mért sírna a másik szobában? -én.

-Nemtom... -Tom.

-Na menj és beszéljétek meg. -én, majd leültem Tom mellé.

-Jó. Majd később átmegyek. -Tom.

-Most! -én.

-Jó, jó! -Tom, majd kiment.

Én közben visszamentem a saját szobámba, ahol Bill éppen felöltözött.

-Szia civem. -én.

-Szia baby! -Bill (smár nekem).

-Most ne zavarjuk Tomékat. -én.

-Mert? -Bill.

-Összevesztek. -én.

-Mikor? Miért? -Bill.

-Ma reggel Andreas átjött és Tomot kereste. Én kimentem a konyhába piáért és ezalatt Andreas bókolt Nórinak majd lesmárolta. Nóri ezt nem akarta. De Tom meglátta. -én.

-Durva. -Bill.

-Az. -én.

-De remélem velünk nem fog megtörténni. -Bill.

-Nem. -én, majd elkezdtünk csókolózni.

5 perc csókolózás és simogatás után, úgy döntöttünk kimegyünk. Ezalatt Tomék beszélgettek.

-Igen? -Nóri.

-Én vagyok Tom! Bemehetek? -Tom.

-Be. -Nóri.

-Baby, Meli mindent elmesélt. Ne haragudj, hogy nem hittem neked. -Tom.

-Hát...én nem haragszom. Csak rosszul esett. -Nóri.

-Akkor szent a béke? -Tom.

-Igen. -Nóri, majd lesmárolta Tomot.

Bill addig eldumált Andreassal.

-Minek jöttél? -Bill.

-Csak beszélni akartam Tommal. -Andreas.

-És mért smároltad le Nórit? -Bill.

-Mert belészerettem. -Andreas.

-De csak egyszer találkoztatok... -Bill.

-Igen, de annyira megtetszett. -Andreas.

-Értem. De megkéne beszélned a dolgot Tommal. Most éppen próbálnak kibékülni. És ha lehet NE állj közéjük, mert nagyon szeretik egymást. -Bill.

-Jó, megpróbálom. -Andreas.

-Kösz. -Bill.

Most jött ki Tom és Nóri kézenfogva a szobából.

-Andreas, ha még egyszer hozzáérsz a csajomhoz, neked annyi! -Tom, majd neki akart ugrani Andreasnak, de Bill lefogta.

-Jól van. -Andreas.- Nem tehetek róla, hogy szerelmes lettem.

-Tényleg? De a végyaidat fékezni kéne, nem gondolod? -Tom szinte már üvöltött.

-Nem gondolom. -Andreas.

-Na mindjárt szétverlek. -és Tom félrelökte Billt és elkezdtek verekedni.

-Fiúk, elég! -Nóri.

De ők csak verekedtek tovább. Bill miután feltápászkodott a földről, Tom és Andreas közé állt, aminek az lett a vége, hogy mivel Andreas Tom hasába, Tom pedig Andreas arcába akart ütni, mind a ketten eltalálták Billt. Bill lerogyott a földre.

-Bill! -én.

-Jajj, Bill ne haragudj! -Tom.

-Nem...baj. -nyögdécselte Bill.

-Látjátok mit csináltatok? -hordta le a fiúkat Nóri.

-Mi csak... -Andreas.

-Te meg se szólalj! -Nóri.

-Nem akartuk eltalálni Billt. -Tom, miközben felsegítette testvérét.

-Sztem Andreas jobb lesz, ha elmész. -én.

-Jó. -Andreas, majd becsapta a bejárati ajtót.

-Végre... -Bill.

-Jól vagy? -Tom.

-Hát...nem igazán. Jó erőseket tudsz ütni, öcsi. -Bill.

-Nem csak én voltam. -Tom.

-Jól van. Akkor erőset tudtok ütni. Így már jobb? -Bill.

-Mindjárt más. -Tom.

-Ciccem, hogy vagy? -én.

-Egész jól. -Bill, majd smároltunk.

-Öhm! -Tom.

-Bocs, de mindig elfelejtünk titeket. -én.

-Jól van, ezt megjegyeztem. -Nóri.

-Na, ne vedd komolyan. -én.

-Tudom, hogy csak viccből mondtad. -Nóri.

-Na én megyek pihenek egy kicsit. -Bill.

-Most aludtál egy csomót. -Tom.

-Nem baj. Had menjen. -Nóri.

-Én megyek ápolom a kis betegemet. -én.

Majd bementünk a szobába. Pár perc múlva Tomék rontottak be, mivel hangosan sikítoztam.

-NE! BILL ELÉG! -én.

-Nem hagyom abba. -Bill.

-Mi ez a ricsaj? -Tom.

-Csak...Bill...csikiz. -nemtudtam megszólalni a röhögéstől.

-Már nincs is olyan rosszul... -Nóri.

-Hát jah. -Tom.

-Sztem már semmi baja sincs. -Nóri.

-Sztem se. -Tom.

-Segítsetek...már. -én.

-Minek? -Tom.

-Szedjétek...le...rólam. -én.

-Hát... -Tom, majd "nekiugrott" Billnek és elkezdtek "búnyozni" (persze csak játékból).

-Én sokkal erősebb vagyok! -Tom.

-Nem hiszem. -Bill.

Majd még folytatták egy kis ideig. Mi Nórival már röhögőgörcsöt kaptunk tőlük.