10 perc alatt már a kórházban voltunk. A fiúkat bevitték a műtőbe. 2 órát vártunk odakint a váróban. Már 20 órára járt. Andreas hazament.

-Remélem rendbe jönnek. -Gustav.

-Nem eshet bajuk! -én.

-Azt nem élnénk túl. -Nóri.

Majd megöleltük egymást és még az eddiginél is jobban elkezdtünk sírni. Pár perc múlva az orvos kijött.

-Doktor úr, hogy vannak? -én.

-Mondja már! -Georg, Gustav és Nóri.

-Tom Kaulitz úr rendbe fog jönni. Remélhetőleg már ma magához tér. Vannak zúzódások a testén. És egy enyhe agyrázkódást is szenvedett. A golyó által okozott seb miatt, majd csak mankóval fog tudni járni, de majd egy idő után rendbe jön. Nos... -orvos.

-Mi nos? -én.

-Bill Kaulitz úrnak súlyosabb a sérülése. A golyó súlyos sérülést okozott a tüdejénél. Egyelőre lélegeztetjük. Ő még viszont kómában van. -orvos.

-Bemehetünk hozzájuk? -Nóri.

-Igen, de csak egy kis időre. -orvos.

-Köszönjük! -én.

Majd Georg és Gustav előre mentek. Mikor kijöttek 15 perc múlva mi mentünk be Nórival. Nagyon rossz látványt nyújtottak. Billen mindenféle korongok voltak amivel figyelték a szívműködését. Tom meg elég sápadt volt. Én leültem Bill ágyához, Nóri pedig Toméhoz. Ott voltunk egy darabig mikor ismerős hang ütötte meg a fülünket. Tom magához tért.

-Szia! Hogy érzed magad? -Nóri.

-Elég pocsékul. -Tom.- Bill hogy van?

-A golyó megsértette a tüdejét és most lélegeztetik. De kómában van. -én.

-Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni titeket. -Tom.

-Jajj, ne sajnáld! -Nóri.- Nem tehettünk ellenük semmit.

Ekkor Gustav és Georg szólt be.

-Lányok ki kell jönnötök. -Gustav.

-Megyünk! -mi, majd adtunk egy csókot a fiúknak és indultunk ki.

-Hogy vannak? -Georg.

-Tom magához tért. Azt mondta elég pocsékul van. -Nóri.

-Bill még nem tért magához. -én, majd elkezdtem sírni.

-Ne sírj, nem lesz semmi baj. -Nóri, majd átölelt.

-És mi lesz ha elveszítem? -fakadtam ki.

-Erre ne is gondolj. -Gustav.

-Menjünk haza hozzátok. -Georg.- Estére veletek maradunk.

-Köszönjük! -mi.

-Semmiség. -ők.

Azzal Gustav felhívta a sofőrt, hogy jöjjön értünk. Majd mikor hazaértünk a fiúk elmentek aludni. Ma kivételesen együtt aludtunk Nórival, hogy vígasztaljuk egymást. Egy kis beszélgetés után lefeküdtünk aludni. Elég rosszul aludtunk mind a ketten. Éjszaka többszőr sírtam. Ilyenkor Nóri vígasztalt meg. És ez fordítva. Majd olyan 3 óra tájt sikerült nyugodtan elaludnunk.