Másnap reggel.

-Nem megyünk le sétálni? -én.

-Ha Devist is visszük, akkor oké. -Tom.

-Okés, elvisszük. -én.

-És ha még adsz egy csókot, akkor én is megyek. -Bill.

-Jó, adok. -én, majd odamentem Billhez és megcsókoltam.

Már jó pár perce csókolóztunk amikor Nóri megszólal.

-Indulnunk kéne... -Nóri.

-Jó csak sminkelek. -Bill.

-Szerintem az nem kell. Vegyél fel egy baseballsapit és egy napszemcsit és kész. -én.

-Ha te mondod, akkor biztos jó. -Bill (cupp nekem).

10 perc múlva elkészültünk.

-Hol a kutya? -Tom.

-Kint van a kertben. -én.

-Megfogom. -Tom.

-Okés. -én.

Tom kiment, hogy elkapja Devist. De ez persze nem nagyon sikerült, mert a kutya sokkal gyorsabb volt.

-Nem lenne egyszerűbb magadhoz hívnod? -én.

-Hát...végülis jó ötlet. DEVIS! -Tom.

A kutya azonnal odament.

-De nehéz volt... -Bill.

-Na gyere, feladom rád a pórázt. -Tom a kutyának.

És Tom újra eltöltött vagy 15 percet azzal, hogy ráadja a kutyára a pórázt.

-Majd én. -Nóri.

1 perc múlva már a kutyán volt a póráz.

-Azta! Ezt hogy csináltad? -Tom.

-Fordítva akartad rá felrakni. -Nóri.

Végre elindultunk. Elmentünk a parkba és leültünk egy padra. Tom véletlenül elendte Devis pórázát.

-Devis! -Nóri.

-Állj meg! -én.

És mindketten a kutya után futottunk. Észre sem vettük, hogy kifutottunk az útra és éppen jött egy kocsi. És hát...igen. Elütött minket. Tom éppen félrenézett, de Bill az egészet látta.

-TOM! HÍVJ MENTŐT! GYORSAN! SIESS! -Bill és elkezdett az út felé rohanni.

-Mi van? ÚRISTEN! -Tom, majd mikor meglátott minket és Billt, rögtön felhívta a mentőket.

Devis meg ott ült az út közepén és tök "értetlen" fejet vágott. Bill mikor odaért letérdelt elém és elkezdett sírni.

-Meli! -Bill.

Tom is odaért egy kis idő múlva.

-Nóri! -Tom.

-Jönnek a mentők? -Bill.

-Igen. Nemsokára itt lesznek. -Tom és ő is elkezdett sírni.

A kocsi ami elütött minket továbbhajtott. Ekkor egy újabb jelent meg Bill háta mögött. De az megállt és kiszállt belőle Georg, Gustav, Andreas és David.

-Mi történt? -Georg.

-Tom elengedte véletlenül Devis pórázát... -sírta Bill.- És Nóri utána futott...Meli meg Nóri után...és jött egy kocsi...és elütötte őket.

-Jézusom! Mentőket hívtátok már? -Georg.

-Igen, de még nem jöttek. -Tom, miközben az ölébe tette Nóri fejét.

Bill is ugyanezt tette velem. Ekkor jött meg a mentő.

-Kérem vigyázzanak! -mentős és félrelökte Billt és Tomot.

-Hé! -Bill.

-Nyugi! -Gustav.

-De...de... -Bill.

-Ki a legközelebbi hozzátartozójuk? -mentős.

-Menj te... -Bill.

-Nem...te menj! -Tom.

-Elég. Én megyek! -David.

-Te alig ismered őket. -Bill.

-Siessenek! -mentős.

-Jó, akkor menjél Tom! -Bill, miközben betuszkolta testvérét a mentőbe.

A mentő elment.

-Bill bemegyünk a kórházba. -David.

-Jó. -Bill.

20 perc múlva már ott is voltak a kórházban.

-Na? -Bill, mikor bement (berontott) a váróba.

-Még bent vannak. -Tom.

1 óra elmúlt...Bill és Tom a padon ültek, David és Gustav a falnak dőlve, Georg meg elment kávéért. 2 óra múlt...Bill a padon feküdt és a plafont bámulta, Tom a pad előtt a földön ült, Georg a kávéját szürcsölgette, David és Gustav pedig még mindig csak állt.

-Mi tart ennyi ideig? -Tom.

-Nem tudom... -Bill.

3 óra múlt...David már elment lemondani a holnapi koncit. Georg és Gustav már hazament. De Bill és Tom pedig elaludt a padon. Bill feküdt, de közben félig lelógott a padról. Tom pedig a maradék helyen ülve aludt. Már olyan 17 óra felé lehetett. És kijött az orvos.

-Önök a lányok hozzátartozói? -orvos.

-Mi? Jajj, doktor úr... Mi van velük? -Bill.

-Nem esett nagyobb bajuk. -doktor.

Bill és Tom olyan "Mit a fenét akar mondani?" arckifejezéssel meredtek a doktorra.

-Mi az, hogy nem esett nagyobb bajuk? -Tom.

-Melindának eltört két bordája és pár zúzódás, de semmi extra. -doktor.

-Mi az, hogy SEMMI EXTRA!? Éppen elég neki annyi is! -Bill.

-Nyugodjon meg kérem. Nórának pedig volt egy agyrázkódása és lehet, hogy amnéziája is lesz....de csak egy kis időre. -doktor.

-Hogy érti azt, hogy CSAK egy kis időre?! -Tom.

-Kérem... -doktor.

-Bocsánat. -Tom.

-Bemehetünk hozzájuk? -Bill.

-Igen, de csak egy kis időre. -doktor.

-Jó. -fiúk.

Az orvos bevezette őket hozzánk. Én éppen akkor ébredeztem.

-Hol vagyok? -én.

-Kicsim a kórházban vagy. Elütött egy kocsi. -Bill, majd hosszan megcsókolt.

-És Nóri? -én a csók után.

-Még nem ébredt fel. -Bill.

Tom csak odaült Nóri mellé és bámult ki a fejéből. Én addig dumáltam egy kicsit Billel. Aztán bejött az orvos.

-Menjenek ki kérem. -doktor.

-Jó. -fiúk.

-Ne félj itt alszok veled. -Bill, majd odament az orvoshoz és dumált vele.- Na, el is van intézve.

-Mit adtál neki? -én.

-Csak egy kis pénzt. -Bill.

-Am k*rvára fáj a mellkasom. -én.

-Mert eltörött 2 bordád. -Bill, egy erőltett mosollyal.

-És Nórinak mi baja? -én.

-Egy agyrázkódás. És lehet, hogy Nórinak amnéziája lesz egy kis időre. -Bill.

-Értem. -én.

Ekkor Nóri is felébredt. Tom rögtön feléhajolt és megakarta csókolni.

-ÁÁÁÁÁ! Ki vagy te? -Nóri.

-Mi? -Tom.

-Ki vagy te? Illetve...Kik vagytok ti? -Nóri.- És mért vagyok itt?

-Én Tom vagyok. -Tom.

-Én Bill és ő itt Meli. -Bill.

-Szia! -én, bár ez elég hülyén jött ki.

-És én ki vagyok? -Nóri.

-Te Nóri vagy. -én.- És egy baleset miatt, most amnéziád van.

-Értem. -Nóri.

Aztán Nóri hirtelen elaludt.

-Szerintem én is alszok. -én.

-Jó, aludj csak én vigyázok rád. -Bill.

-Köszike cica. -én, majd smár Billel és elaludtam.

-Mi van tesó? -Bill.

-Semmi...csak mostanában annyira szerencsétlenek vagyunk. -Tom.

-Hát...jah. -Bill.

-Na sztem én kimegyek valami piáért. -Tom.

-Hozol nekem egy colát? -Bill.

-Persze. -Tom.

-Kössz! -Bill.

Tom kiment, Bill meg elaludt addig az "ágyamon", ami inkább az én hasam volt. Tom visszajött és mivel látta, hogy Bill már alszik csak letette az éjjeli szekrényre a kólát megsimizte Nóri fejét és ő is elaludt...