Szal Nóri és Joci állt az ajtóban. Bill csak kiváncsian végigmérte Jocit, majd a tekintete Nórira vándorolt. H oldjam a helyzetet, megszólaltam:

-Sziasztok! Gyertek be. -én.

-Sziasztok! Tomék? -Nóri, miközben bejöttek.

-Elmentek Szandi cuccaiért. -én.

-Ahham. -Nóri.

Bill és Joci csak méregették egymást. Majd Joci megszólalt.

-De buzi vagy! -Joci.

-Hány éves vagy te kis g*dva? -Bill.

-Hé, fiúk, nyugi. -én.

-18 éves vok. -Joci nagyképűen.

-Na, én meg már 20. -Bill szintén nagyképűen.

-Nyugodjatok már meg! -üvöltöttem.

Erre mindenki rám nézett és 2 perces csönd következett. Aztán a csendet Tom hangja törte meg.

-Megjöttünk! Van itt vki? -Tom és megjelent a szobaajtóban.

Ekkor nagyott nézett. Bill és Joci már készült egymásnak ugrani, mi meg köztük álltunk Nórival.

-Te ki vagy? -kérdezte Tom és Jocira mutatott.

-Joci. -vágta oda mérgesen Joci és még mindig Billre meredt.

-Ahham. -mondta Tom és ránézett Nórira.

Vmi melegség töltötte el. Igen, még mindig szerette Nórit. Csak olyan hülye volt, h elvesztette. Nóri is Tom szemébe nézett és megkövülten nézték egymást. Én rájuk néztem és csak mosolyogtam. Majd hirtelen elindultak egymás felé, fellökve a fujtató Billt és Jocit. Mikor a szoba közepére értek, megölelték egymást.

-Tom, én nem tok nélküled élni! -Nóri.

-Én sem nélküled! Csak most döbbentem rá, mennyire szeretlek. -Tom.

Joci dühösen felpattant és bevágott egyet Tomnak, aki hanyatesett.

-Te buzi! Elvetted a csajomat! -Joci és belerúgott a földön fekvő Tomba.

Bill ezt nem hagyhatta annyiban és ráugrott Jocira és lefogta.

-Takarodj el innen és többé ne is lássunk! -üvöltött Bill és kidobta Jocit a házból.

Szandi megrökönyödve figyelte az eseményeket. Majd Tommal bementek a konyhába.

-Figyelj Szandi! Bocsáss meg, h csak kihasználtalak, h elfelejtsem Nórit. Igaz, nem jártunk többet 2 óránál, de azért ne haragudj... -Tom.

-Semmi baj Tom. -Szandi.- Én most meek. Szia!

-Szia! -Tom.

Szandi elment. Tom pedig Nórihoz ment.

-Elmegyünk ma vhova? -Nóri.

-Hova menjünk édes? -Tom.

-Dizsi? -én.

-Az jó lesz. -Nóri.

Gyorsan elkészültünk és indultunk is. Most csak vmi közeli diszkóba mentünk, nem volt kedvünk messzebb menni.

-Mit kértek? -Tom.

-Most te állod Tom, mert nekem már az összes pénzem elfogyott. -Bill.

-Kellett neked annyi ruhát venni! -Tom.

-Ebben a hónapban nem is költöttem sokat ruhára. Csak vettem 4 gatyát, 6 polót, 2 karkötőt és 1 sapkát. -Bill.

-Én meg semmit. -Tom.- Na, állom én.

-Okés. Akkor egy whiskyt. -én.

-Én is. -Bill.

-Én egy vodkát. -Nóri.

-2 vodkát és 2 whiskyt kérünk. -Tom.

Miután kicsit becsicsentettünk, elmentünk táncolni. A jól sikerült este után pedig bezuhantunk otthon az ágyba. Másnap reggel, Szandi rázogatja a vállam.

-Hát te? -kérdeztem álmosan.

-Nagy baj van... -Szandi.

-Úristen, micsoda? -én.

-Bill legurult a lépcsőn. -Szandi.

-HOGY MI?! -én.

-Reggel gondoltam átjövök. És mikor benyitottam, mert nyitva volt az ajtó, Bill a földön feküdt. -Szandi.

-Jézusom. És most hol van? Tomék? Mért nem keltettek fel? -én.

-Tomék már a kórházban vannak. Billt pedig bevitték a mentővel. De ez kb. 10 perce történt. -Szandi.

-Akkor gyorsan menjünk be a kórházba! -pattantam ki az ágyból.

Felöltöztem és Szandival elindultunk a kórházba. Mikor odaértünk Tom a folyosón ült egy padon, Nóri meg mellette.

-Mi van vele? -én.

-Még nem tudjuk. -Tom.

De ekkor kijött az orvos...