Miután mindenki lenyugodott, csöngettek. Gustavék voltak. Tom engedte be őket.

-Sziasztok! -Georg.

-Hello! -Tom.

-Hoztunk piát, bulizhatnánk egy kicsit. -Georg.

-Felőlem... -Tom.- Bill, bulizunk egyet Gustavékkal?!

-Persze. -Bill, miközben kiment az ajtóhoz.

-Hello! -Georg.

-Csá! -Bill.

-Na akkor bemehetünk vagy itt kint tartjuk a bulit? -Georg.

-Jah, persze gyertek. -Tom, majd mindenkit betessékelt.

-Bocs, de van egy kis rumli. -Bill.

-Nem baj. Nálunk is ekkora van. -Georg.

-Nálatok? -Bill.

-Jah...még nem is meséltük? -Georg.

-Nem. Mit? -Tom.

-Vettünk Petrával egy házat itt nem messze. -Georg.

-Grat! -mi.

-Kösz! Na iszunk? -Georg.

-Jaja. -Bill, majd megfogott egy borosüveget és majdnem az egészet megitta kapásból.

-Öregem, te aztán tudsz vedelni! -Gustav.

-Kis alkoholista! -én.

-Jajj, cicám nem fogok berúgni. -Bill, majd smároltunk.

-Abbahagyhatnátok! -Tom, miután már vagy 5 perce smároltunk.

-Majd kettesben folytatjátok! -Georg, majd elkezdett röhögni.

-Nagyon vicces. -én.

Majd buliztunk egy jót. Miután minden pia elfogyott Bill, Tom, Gustav és Georg jól berúgott.

-Meli gyere egy picit lécci. -Gustav.

-Megyek. -én.

Kimentünk a konyhába.

-Olyan szép vagy! -Gustav, majd egyre közeledett.

-Na, na Gustav nyugi! Én Billt szeretem! Te meg Szandit. -én.

-Nem. Én csak téged szeretlek. -Gustav.

-Szerintem csak félrebeszélsz a sok pia miatt. -én, majd arrébtoltam Gustavot.

-Nem. Ez tényleg így van. -Gustav.

-De én Billt szeretem! -én, szinte már üvöltöttem.

Ezt Szandi is meghallotta és úgy döntött megnézi, hogy mi történik nálunk. Eközben Gustav megához húzott és megcsókolt. Ellenkezni se tudtam. Ebben a pillanatban lépett be Szandi. Amint meglátott minket sírva kirohant. Majd ezt Bill is meghallotta és ő is kijött. Majd ő is pont azt látta, hogy smárolok Gustavval. Majd ő is elrohant. Én eltoltam magamtól Gustavot.

-MEGŐRÜLTÉL?! -én.

-Nem csak szerelmes vagyok! -Gustav, majd megint közeledett.

-De most mindent összezavartál. Bill is és Szandi is meglátta, hogy mit csinálunk. -én.- Én most elmegyek és kibékülök Billel.

-Ne menj el! -Gustav, majd megfogta a karom.

-Eressz el! -én.

Miután kiszabadítottam magam Gustav kezei közül Bill után mentem. Mikor odaértem a szobája elé, bekopogtam.

-Ki az? -Bill.

-Csak én Meli. -én.

-Menj el! -Bill.

-De én csak megakarom magyarázni a dolgokat. -én.

-Nem kell a magyarázatod! -Bill, majd kinyitotta az ajtót.- És most menj el!

-Jól van. -én, majd elkezdtem sírni és berohantam a szobámba.

Bill meg bavágta az ajtaját. Egész nap egyikünk se ment ki a szobájából. Mivel a mi szobáink pont egymás előtt voltak hallottuk, ahogy Bill is és én is mindenkit elküldünk. Másnap reggel Gustav kopogtatott Bill ajtaján.

-Bill, gyere hagy magyarázzam meg. -Gustav.

Bill kiment az ajtóhoz és kinyitotta.

-Tudod Gustav, ezt nem gondoltam volna rólad. -Bill, majd bemosott egyet Gustavnak.

És elkezdtek verekedni. A zajokra én is felébredtem. Kinyitottam az ajtót és csak annyit láttam, hogy Bill és Gustav a földön verekszik. Gyorsan átrohantam Tomék szobájába.

-Tom! Bill verekszik Gustavval! -én.

-Végre kijöttél a szobádból. -Nóri, mivel ő is felkelt a "belépésemre".- Te jó ég, hogy nézel ki?

Elég rosszul néztem ki. Kisírt szemek, fáradt arc, stb...

-Majd mindent megmagyarázok csak Tom gyere, mert Bill és Gustav agyonveri egymást! -én.

-Mi? -Tom, majd kirohant.

Én közben leültem Nórival beszélgetni.

-Mi történt? -Nóri.

-Hát...tegnap ugye Gustav és a többiek jól bepiáltak. És Gustav félrehívott. És lesmárolt. És ezt Bill is és Szandi is meglátta. Tényleg Szandival mi van? -én.

-Nem tudom. Petrával beszélgettek az este, de utána nemtom hova lettek. Szerintem bezárkózott az egyik szobába. -Nóri.

-Értem. -én.

-De te ugye nem akartál smárolni Gustavval? -Nóri.

-Én nem. Én csakis Billt szeretem. -én.

Ekkor nyitott be Szandi és Petra.

-Meli, gyere egy picit velem. -Szandi.

Kimentem vele.

-Szóval, meséld el mi volt tegnap este... -Szandi.

-Hát...tegnap ugye Gustav és a többiek jól bepiáltak. És Gustav félrehívott. És lesmárolt. És ezt Bill is és te is megláttad. -én.

-Hát... -Szandi nem tudott megszólalni.- És most hol vannak? Pedig azt hittem, hogy a barátnőm vagy...de tévedtem.

-Jajj, tényleg! Odakint verekszenek! -én, majd kirohantam.

Szandi szólt Nórinak és Petrának, majd utánam rohantak. Ezalatt az idő alatt Billéknél.

-Te szemét, lesmároltad a csajomat! -Bill, verekedés közben.

-Bill, én nem akartam esküszöm! Ő akarta! -Gustav.

-Persze és higgyem is el, mi?! -Bill.

-Hát...ha ilyen makacs vagy akkor ne hidd. -Gustav.

-Ki a makacs? -Bill.

-Te! -Gustav (direkt cukkolta Billt).

-Na ezt megkapod! -Bill és tovább folytatták a verekedést.

Ekkor ért oda Tom.

-Fiúk elég! -Tom.

De azok még mindig verekedtek. Tom teljesen tanácstalan volt, hogy mit csináljon. Majd végül berohant Georg "szobájába".

-Georg! Gyere lécci és segíts szédszedni Billt és Gustavot! -Tom.

-Mi az a zaj? -Georg.

-Bill és Gustav verekszik! -Tom.

-Jézusom! -Georg, majd ketten visszarohantak a verekedőkdöz.

Georg Gustavot, Tom Billt próbálta lefogni.

-Fiúk elég már! -Georg.

-Nem, amíg nem verem szét! -Bill.

-Én meg vissza nem adok neki mindent! -Gustav.

Ekkor értünk oda mi.

-Mi folyik itt? -Szandi.

-Bill és Gustav verekedett. -Tom.

De ekkor Bill fellökte Tomot, Gustav pedig Georgot és megint egymásnak mentek.

-Haggyátok abba! -én.

Semmi válasz és csak folytatták. Tom ismét próbálta lefogni Billt. Ezúttal sikerült neki beráncigálni a szobájába. Georg pedig Gustavot egy másik szobába.

-Bill, mi ütött beléd? -Tom.

-Gustav lesmárolta a csajom! -Bill, ordítva.

Felugrott, megpróbált kimenni, de Tom bezárta az ajtót és kivette a kulcsot az ajtóból. Tudta, hogy Bill ezzel fog próbálkozni.

-Haggyál kimenni! -Bill.

-Csak ha megígéred, hogy nem verekszel Gustavval. -Tom.- És békében megbeszélitek a dolgokat 4-en.

Bill egy kicsit gondolkozott.

-Rendben. -Bill.

-Ok. -Tom, majd kinyitotta az ajtót.

Én már ott álltam az ajtó előtt. Mikor megláttam Billt, átöleltem.

-Jól vagy? -én.

-Igen. -Bill.

-Gyere jobb lesz, ha megbeszéljük a dolgokat. -én.

Bevonultunk egy szobába.

-Figyelj Bill! Ugye amikor berúgtatok Gustav félrehívott engem és kimentem vele a konyhába. Aztán elkezdett ott hablagyálni, hogy ő engem szeret, nem Szandit. Majd lesmárolt. Én tiltakoztam, de nem tudtam szabadulni. -én.

-Értem. -Bill, majd lesmárolt.

-Akkor megbocsátassz? -én.

-Meg baby. -Bill, majd megint smároltunk.

10 perc múlva elláttam Bill apróbb sérüléseit, amit verekedéskor szerzett. Nóri pont Gustavot ápolta odakint. Bill és Gustav rá se nézett egymásra. Csak én mutattam Nórinak, hogy hívja Szandit beszélni. Miután Szandi is megjött, Nóri 4-esbe hagyott minket.

-Bill bocs, én nem akartam lesmárolni a csajod. -Gustav.

-... -Bill.

-Tudom, hogy most haragszol és meg is tudlak érteni, mert Szandi is haragszik Melire. És persze rám. -Gustav.

-Mondd el az igazat Gustav! -én.

-Az úgy volt, hogy félrehívtam Melit beszélgetni. Vagyis előszőr csak annak hittem. De aztán nem tudtam neki ellenálni és megcsókoltam. De hidd el Bill ő ellenkezett csak én erőltettem. -Gustav.

-Á! Szóval úgy... -Szandi.- Akkor ezzenel köztünk mindennek vége Gustav.

-Szandi én tényleg... -én.

-Nem baj. Mostmár tudom. Bocsánatot kérek. -Szandi, majd megölelt.

-Ezek szerint szent a béke. -én.

-Igen. -Szandi.

-Bill, ne haragudj! -Gustav.

-Jó. -Bill.- De azért máskor ne forduljon elő.

-Megígérem. -Gustav.- Szandi én nem akarok szakítani!

-Már késő. Minden csajnál ezt fogod csinálni. Akkor meg minek legyek veled. -Szandi, majd kiment.

-Ezt jól megcsináltad. -én.

-Hát... -Gustav, majd kiment Szandi után.

-Hát ezt megbeszéltük. -én.

-Én nem akarlak soha elveszíteni! -Bill, majd megcsókolt.

Így csókolóztunk és simogattuk egymást egy darabig. Majd Tomék bejöttek.

-Oh...zavarunk? -Tom.

-Nem, gyertek. -én.

-Látom kibékültetek. -Nóri.

-Jaja. -Bill.

-És Gustav és Szandi? -Nóri.

-Most szakítottak. -én.

-Oh... -Tom, Nóri.

-Na mi van veletek? -jött be Georg.

-Semmi. Kibékültünk. -én.

-Annak örülök. -Georg.- És Szandiék?

-Most szakítottak. -Nóri.

-Kár... -Georg.

Pár perc múlva bejött Gustav.

-Na? -fordultunk hozzá mindannyian.

-Vége. -Gustav, majd kiment az ajtón és hazament.

-Na jobb lesz, ha mi is megyünk. -Georg.

-Ok. -Bill, Tom, Nóri, én.- Sziasztok!

-Hello! -Georg, Petra.

-Szandi? -Tom.

-Majd megkeresem. -én.

-Megyek veled. -Nóri.

Így hát elindultunk megkeresni Szandit. Bill szobájában rá is találtunk.

-Itt akarsz maradni? -Nóri.

-Nem köszi. Hazamegyek a hotelba. -Szandi, majd elindult kifelé.

-Ok. -én.

Kikísértük Szandit.

-Sziasztok! -Szandi.

-Szia! -Nóri, én.

Így hát minden "megoldódott". Visszamentünk a fiúkhoz.

-Hogy van? -Tom.

-Hazament. -én.

-Oh... -Bill.

-Na én szeretnék lefeküdni. -Nóri.

-Akkor megyek én is. -én.- Fáradt vagyok. Nehéz napunk is volt.

-Akkor mi is megyünk. -Tom és Bill.

Majd mindenki elvonult aludni. Persze Billel még csókolóztunk és simogattuk egymást. Tomék sem aludtak el egyből. Végül Bill átkarolt és úgy aludtunk el.