Reggel elég furcsán ébredtem. Mintha nem is otthon lettem volna. Majd mikor naggyából észhez tértem, fel akartam kiálltani, de nem tudtam. Majd végignéztem magamon. Egy székhez voltam hozzákötözve. Mellettem Nóri volt szintén egy székhez kötözve. Valami raktár féleségben lehettünk.

-Na mi van cicám, felkeltél? -egy pasi.

Mivel nem tudtam válaszolni, mert be volt kötve a szám, ezért csak dünnyögtem.

-Kioldozzalak? -pasi.

Még mindig csak dünnyögtem.

-Áh...akkor inkább nem... -pasi, majd elment.

Eközben Nóri is felébredt. Mindketten egymásra néztünk. Nagyon féltünk. De legfőképpen a fiúk miatt aggódtunk. Mert ugye, őket nem láttuk és nem tudtuk, hol lehetnek. Majd a pasi pár perc múlva visszajött.

-Na cicák, mi a hézag veletek? -pasi.

Mi csak dünnyögtünk.

-Na jó leveszem a kendőt a szátokról, de ne üvöltözzetek vagy mindkettőtöknek annyi. -pasi és elővett egy fegyvert.

Levette a kendőket.

-Hol van Bill? -én.

-És Tom? -Nóri.

-Semmi bajuk. Csak kaptak egy kis altatót, úgyhogy nem fognak felkelni egy ideig. -pasi.

-És mit akar tőlünk? -Nóri.

-Váltságdíjat fogok értetek követelni. -pasi.

-Nehogy azt higgye, hogy a fiúk fognak adni! -én.

-Ne próbáld velem elhitetni, hogy nem fognak. Tudom, hogy nagyon szeretnek titeket és ti is őket. Már régóta figyellek titeket. És most felhívom a kis Bill Kaulitz-t! -pasi.

Ezalatt az idő alatt a fiúk felkeltek és minket kerestek.

-NÓRI! -Tom.

-MELI! -Bill.

-Hol lehetnek? -Tom.

-Nem tudom. Lehet, hogy elmentek vásárolni. De akkor hagyhattak volna egy cetlit. -Bill.

-Hát jah... -Tom.

Ekkor csörgött Bill telefonja.

-Igen? -Bill.

-Na idefigyelj kispofám! A csajaitok itt vannak nálam. Amíg nem hívjátok a rendőrséget és nem csináltok semmi gyanúsat, addig nem esik bántódásuk. De ha egy rossz lépést is tesztek azonnal végük. Megértetted? -pasi.

-Ki beszél? -Bill.

-Az most ne legyen fontos. Megértetted amit az előbb mondtam?! -pasi.

-Meg... -Bill.

-Jó. Akkor váltságdíjat követelek értük. -pasi.

-Mennyit kér? -Bill.

-Amennyit csak lehet. 3 napotok van. -pasi.

-Rendben. És hol vannak? -Bill.

-Azt most még nem mondom meg. Majd azt is megtudjátok. -pasi.

-És jól vannak? Beszélhetek velük? -Bill.

Ezalatt Tom egyre fehérebb lett.

-Jó. De csak pár pillanatig. -pasi.

-Bill? -én.

-Meli! Hogy vagytok? Nem esett bajotok? -Bill.

-Nem. Még jól vagyunk. -én.

-Na mostmár elég. -pasi és letette.

-Ki volt az? -Tom, mostmár holt sápadtan.

-Melit és Nórit elrabolták és váltságdíjat követel. -Bill.

-És jól vannak? -Tom.

-Még jól. 3 napunk van összeszedni annyi pénzt, amennyit csak tudunk. Aztán meg...meg... -és Bill hangja elcsuklott és elkezdett sírni.

-Megfogják őket ölni? -Tom és kitört belőle a sírás.

-Igen. -Bill.

-Tennünk kell valamit. -Tom.

-De mit? -Bill.

-Figyelj... -Tom és elmesélte Billnek az ötletét.

Eközben nálunk.

-Na én most elmegyek, szerzek nektek valami kaját meg piát. -pasi és elment.

-Figyelj Nóri! Megkéne szökni. -én.

-Igen. De hogy? -Nóri.

-Azt még nem tudom. -én.

Majd Nóritól nem messze ott volt egy kés.

-Megtudnád szerezni azt a kést? -én.

-Hát...várj megpróbálom. -Nóri.

Vagy 10-15 percig próbálkozott.

-Siess, mert a pasi akármikor visszajöhet. -én.

Nóri sikeresen megszerezte a kést a lábával. Majd ügyesen levágta a kötelett a lábáról (nem igazán tudom, hogy csinálta :P). Majd hátradőlt és a kezéről is leoldotta a kötelet. Majd kiszabadított engem is. És elkezdtünk rohanni, mint állat az ajtó felé. De persze a pasi, pont akkor jött vissza, amikor mi már futottunk kifele.

-Hé! Gyertek vissza! -pasi.

-Ne is álmodjon róla! -Nóri, majd végre kiértünk a szabadba.

Nem tudtuk, hol vagyunk csak futottunk, amerre láttunk. A pasi meg persze jött utánunk.

Eközben Bill és Tom halálra (csak képletesen) aggódta magát otthon.

-Mi lehet velük? -Tom.

-Lehet, hogy már rég végük. -Bill.

-Nem hiszem. -Tom.

-De ha mégis? -Bill.

-Bill! A pasi azt mondta, hogy nem öli meg őket 3 napon belül. -Tom.

-Jó, de... -Bill.

-Nincs semmi de! Gyere menjünk, szerezzük meg a pénzt. -Tom.

-Oké. -Bill.

Így hát Bill és Tom elmentek pénzt szerezni. Mi meg csak futottunk Nórival, ahogy a lábunk bírta.

-Szerinted leráztuk? -én, mikor már elég messze voltunk a raktártól.

-Még nem szerintem. -Nóri.

Tartottunk egy kis pihenőt. Közben persze mindig a pasit figyeltük. De kár volt pihenőt tartani. A pasi utolért és ránkszegezte a pisztolyát.

-Na megvagytok kis k*rvák! Most szépen visszajöttök velem és megvárjátok, amíg megölöm a Kaulitz-okat. -pasi.

-Visszamegyünk. Csak a fiúkat ne bántsa! -Nóri.

-Hát...még meglátom. -pasi.

És visszamentünk a pasival a rejtekhelyére. Majd a pasi mégegyszer felhívta Billt.

-Ki az? -Tom.

-Az a pasi. -Bill, majd felvette.- Igen?

-Gyertek most azonnal a pénzzel a ... (találjatok ki valamit) címre. -pasi.

-Jó azonnal ott leszünk. -Bill.

10 perc sem telt bele és a fiúk már itt is voltak. Amint megláttak minket a raktár közepén, elkezdtek rohanni hozzánk.

-Ne ez csapda! -Nóri.

A fiúk megtorpantak.

-Hogy érted azt, hogy csapda? -Tom.

De ekkor a pasi előugrott a sötétből (tisztára, mint egy szellem :D) és a fiúkra szegezte a pisztolyt.

-Jézusom. Ember, te megvagy huzatva?! -Bill.

-Fogdd be! Üljetek oda le és kuss legyen! -pasi.

Bill és Tom leültek egy-egy székre. A pasi odakötözte őket. Majd a szájukat is bekötötte (cegények :().

-Hagyja őket békén. Mit ártottunk magának? -Nóri.

-Semmit. Télleg hol a pénz? -pasi.

Bill és Tom csak dünnyögni tudott.

-Jah... -pasi, és levette a kendőt Bill szájáról.

-Ott van. -Bill, majd az ajtó felé bökött.

A pasi odament. A táska ott volt az ajtóban. Kinyitotta.

-Csak ennyi? -pasi.

-Többet nem tudtunk ennyi idő alatt szerezni. -Bill.

-Hát...nem baj. Ennyi is elég pár napig. -pasi.

-Hogy érti azt, hogy pár na... -Bill, de a pasi bekötötte a száját.

-Te azzal ne foglalkozz! Majd felhívom a bandátok többi tagját, és még több váltságdíjat kérek tőlük. -pasi.

Azzal elment. Bill és Tom egymásra néztek, majd ránk. Mivel nekünk nem volt bekötve a szánk, tudtunk beszélni.

-Ki kéne innen szabadulni. -én.

-Vagy legalább szólni Gustavnak vagy Georgnak, hogy hívja a zsarukat. A szökési kísérlet nem sikerült. -Nóri.

-Az igaz. Fiúk hozott valaki telefont? -én.

Tom bólogatott.

-Akkor próbálj meg közelebb csúszni. -Nóri.

Tom "odacsúszott" Nóri mellé.

-Holvan a mobilod? -Nóri.

Tom nagy nehezen elmutogatta Nórinak, hogy hol van. Szerencsére a farzsebében volt, így ki tudta venni, mivel hátra volt kötözve a keze. Valahogy sikerült beledobnia Nóri ölébe.

-Mi a száma Gustavnak? -Nóri.

-... (képzeljetek oda egy telefonszámot). -én.

-Csörög. -Nóri.

-Igen? -Gustav.

-Szia Gustav Nóri vagyok. Jól figyelj! Elraboltak engem, Melit, Billt és Tomot. -Nóri.

-Hol vagytok? -Gustav.

-Egy raktárféleségben. Értesísd a rendőrséget. -Nóri.

-Oké. Kiszabadítunk titeket. -Gustav.

-De siessetek. -Nóri.

-Oké. -Gustav.

Hallottuk, hogy jön vissza a pasi.

-Na most le kell tennem, mert visszajött. -Nóri, majd kinyomta.

Úgy tett, mintha véletlenül dőlt volna hátra, de közben belökte a mobilt a sarokba (mikre nem képes Nóri :D).

-Hát, te meg mit csinálsz? -pasi.

-Hát...csak véletlenül feldőltem. -Nóri.

-Biztos ki akartál szabadulni, mi? -pasi.

-Nem... -Nóri.

-Na ne hazudj. Úgyis tudom. -pasi.

-Jól van akkor ne higgye el. -Nóri.

Közben Tom, Bill meg én csak figyeltük Nórit és a pasit.

-Na akkor maradj is úgy. -pasi, majd otthagyta Nórit.

-Még mindig nem mondta el, hogy mit akar tőlünk? -én.

-Csak egy kis pénzt akartam kapni. -pasi.

Bill és Tom nekiakart ugrani a pasinak, de mivel ki voltak kötözve nem sokra mentek.

-Na mi van? Ki akarnátok szabadulni? -pasi.

Majd ezután csönd lett. Eltelt jópár óra. Gustav, Georg és a rendőrség még sehol. Bill és Tom egyre rosszabul néztek ki, mivel elég erősen voltak kikötözve. Már mindenki nagyon szomjas és éhes volt. De legfőképpen szomjas. Majd hirtelen valaki betörte az ajtót. Megjöttek a rendőrök. Végre megmenekültünk. A rendőrök leterítették a pasit, hozzánk pedig odafutott Gustav és Georg.

-Jól vagytok? -Georg.

-Igen. Csak a fiúk vannak kicsit rossz bőrben. -én.

Miközben Georg kiszabadította a fiúkat is, mi Gustavval beszélgettünk.

-Mi tartott ennyi ideig? -én.

-Nehezen találtuk meg ezt a helyet. -Gustav.

-Értem. -én.

Miután Bill is és Tom is kiszabadult mindenki odafutott a párjához.

-Jól vagy? -én (cupp Billnek).

-Igen. Te? -Bill (cupp nekem).

-Én is. -én.

Majd megöleltük egymást és heves csókolózásba kezdtünk.

-Öhm, öhm. -Tom, megköszörülte a torkát.

-Köszi srácok. -Nóri, fordult oda Gustavékhoz.

-Semmiség. -Gustav.

-Na szerintem menjünk haza. -Bill.

-Szerintem is. Fáradt vagyok. -én.

-A rendőrök hazavisznek titeket. -Georg.

-Köszi. -Nóri.

Elbúcsúztunk Georgtól és Gustavtól és beszálltunk a kocsiba. Hazamentünk és lefeküdtünk a kanapéra.

-Mért mindig velünk történik ez? -én.

-Előszőr a sikátorban. Aztán kirabolnak. És most meg ez. -Nóri.

-Hát...erre én sem tudom a választ. -Tom.

-Áh...na én megyek aludni álmos vagyok. -én.

-Veled tartok. -Bill.

-Akkor mi is megyünk. Jó éjt! -Tom.

-Nektek is. -mi.

Majd mindenki elment aludni. Lefeküdtünk, de én nem tudtam elaludni. Bill ezt észrevette.

-Mi a baj cicám? -Bill.

-Semmi...csak ez a nap...annyira féltem... -én és sírva fakadtam.

-Ne aggódj. Majd én vigyázok rád. -Bill, majd átkarolt.

-Köszönöm. -én.

Nagy nehezen sikerült elaludnom.