Kipakoltunk a gépből, át egy limuzinba. Majd elindultunk a hotel felé. Az út elég hosszú volt, ugyanis a reptér Görögország másik részén helyezkedett el. Mire odaértünk már 19 óra volt. Felpakoltunk a szobákba. Mire kipakoltunk végre, már 23 óra is elmúlt. Így hát mindenki aludni tért... Reggel Nóri és én keltünk fel elsőnek. Mivel a hűtő üres volt és nem hoztunk kaját leugrottunk a hotel mellett lévő közértbe. Vettünk egy kis reggelit gondoltuk, majd délután nagyobb bevásárlást csinálunk. Miután visszértünk már dél is elmúlt, de a fiúk még mindig aludtak.

-Felkéne már őket kelteni. -én.

-Aha. Csak nem hiszem, hogy felfognak ébredni. -Nóri.

-Jaja. Amilyen álomszuszékok... -én.

És nevettünk, meg beszélgettünk egy darabig. Észre sem vettük, hogy a fiúk közben felkeltek és mögénk lopóztak. Majd hirtelen megfogták a nyakunkat.

-Bú! -fiúk.

-Jézusom! -mi.

-Megijedtetek! -fiúk, majd szakadtak a röhögéstől.

-Nagyon vicces. -mi.

-Na, csak vicc volt csajok. -Tom.

-Ne sértődjetek már meg. -Bill.

-De! -mi, majd hátat fordítottunk a fiúknak és elindultunk a konyhába.

Bill egy szál alsógatyába volt, Tom pedig egy alsóba és egy polóba. Nem vették észre, hogy megakarjuk őket viccelni. Amikor mentünk be a konyhába Nóri ment előttem, mögöttem Tom és mögötte Bill. Majd az ajtóba Nóri hirtelen megállt. Én nekimentem és "visszapattantam" róla, de nekiestem Tomnak, Tom pedig Billnek. És mivel a kanapé nem volt nagyon messze a konyha bejáratától, így mind a 4-en ráestünk. Egymás hasára szépen sorban. Szegény Bill már majdnem megfulladt alattunk. Szóval mire levergődtünk egymásról az se volt semmi. Nóri még fel tudott állni normálisan, de a lendületétől én legurultam a földre, Tom rámesett, Bill meg maradt a helyén a kanapén. Szóval a vicc egy kicsit rosszul sült el...Majd miután mindenki feltápászkodott arról a helyről ahol éppen volt, Nórit kivéve persze, a fiúk elmentek felöltözni. Mikor végeztek úgy döntöttünk körülnézünk a városban.

-Gyönyörű a város. -Nóri.

-Hát jah... -Tom.

-Menjünk be egy étterembe kajálni. -Bill.

-Te mindig éhes vagy? -én, nevetve.

-Nem tehetek róla... -Bill.

-Jól van, együnk valamit. -Tom.

Elmentünk Athén legjobb éttermébe. Miután jóllaktunk, visszamentünk a hotelba, mivel már elég késő volt. Levágódtunk a TV elé. Én ráültem Billre, Nóri pedig Tomra. És így néztük végig azt a romantikus filmet amin mind a ketten (Nórival) elkezdtünk pityeregni. De ilyenkor a fiúk megvígasztaltak minket. Majd olyan éjfél tájba mindenki nyugovóra tért. Így telt el ez a 2 hét. Mindennap mentünk várostnézni, fürdeni a tengerbe, éttermekbe kajálni...stb. Majd eljött az indulás és pakolás ideje is.

-Ne már, nem akarok pakolni. -Nóri.

-Én sem, de muszály. -én.

-Ma elkell hagyni a szállást 12 óráig. És már mindjárt 11 van. -Tom.

-Na jó akkor mindent ami a miénk vágjunk bele a bőröndökbe és majd otthon kiválogatjuk. -Bill.

-Oké. -én, Tom, Nóri.

Majd elkezdtünk fel-le futkározni a lakásba. Mindenki amit talált azt bedobta az egyik bőröndbe. Így 1 óra alatt végeztünk is. Így hát lementünk, leadtuk a kulcsot és elindultunk a kocsi felé. Bepakoltunk, de mielőtt indultunk volna elmentünk mind a 4-ünk kedvenc szökőkútjához. Ott lehettünk már vagy 15 perce amikor egy hangos csapat közeledett a hátunk mögül. Így hát elkezdtünk futni. De az utca másik végéről is jöttek a rajongók, így hát, ott kellett maradni autogrammot osztogatni a fiúknak. Hiába volt rajtuk napszemüveg ami a fejük 75%-át eltakarta, a rajongók felismerték őket.Majd jó fél óra után végre az "utolsó" aláírás is egy papírra került. Így visszamentünk a kocsihoz és elindultunk a reptérre. A TH külön kisgépe már indulásra készen állt. Így hát csak felszálltunk és már szeltük is a levegőt.

-Nagyon fáradt vagyok. -Nóri.

-Akkor aludj baba. És ne félj, én majd megvédelek. -Tom.

-Akkor pihennék egy kicsit. -Nóri, majd Tom vállára hajtotta a fejét és már el is aludt.

-Bill te nem vagy álmos? -én.

-Nem. De ha te igen, akkor aludj egy kicsit. -Bill.

-Akkor én megtenném, mert eléggé fáradt vagyok. -én.

-Oké. Aludj csak. -Bill, majd átkarolt.

Én meg már aludtam is. Kb. 5 óra alatt otthon is voltunk (nemtom mennyi az igazi utazási idő). Vagyis csak a reptéren. Onnan limuzin vitt minket hazáig. Otthon aztán kipakoltunk mindent, kiválogattuk őket, elraktuk és fürdés után már mindenki ment aludni.