Reggel a hifire keltünk. Pontosabban a szívbja jött ránk, annyira megilyedtünk.

-Jézusom! Mi van itt? -én.

-Hihihihi...stb. XD -Tom és Nóri.

-Ti...ti... -Bill.

-Ez vicces volt. -Nóri.

-Láttátok volna magatokat, ahogy fölpattantatok ilyedtetekben. -Tom.

-Hehehe...nagyon vicces... -én.

-Van egy rossz hírem viszont. -Tom.

-Mi? -én és Bill.

-Billel elkell mennünk 1 hétre Angliába. -Tom.

-Na ne már! Minek? -Bill.

-Lehet, hogy befutunk Angliában is. -Tom.

-Na, az jó lenne. -Bill.- De nem akarom a csajomat itthon hagyni.

-Én sem, de David megtiltotta, hogy elvigyük őket, mert akkor csak velük foglalkoznánk és a munkával meg nem. -Tom.

-Ebben van valami. XD -Bill.- Mikor indulunk?

-Holnap. -Tom.

-Már holnap? -Nóri.

-Igen. Sajnos... -Tom.

-De ne izguljatok, hamar visszajövünk. -Bill.

-De mi nem bírjuk ki 1 hétig nélkületek. -én (cupp Billnek).

-Majd mindennap hívunk titeket. -Bill (cupp nekem).

-Jaja. -Tom (cupp Nórinak).

-Akkor majd valahogy kibírjuk. -Nóri (cupp Tomnak).

-Mikor indul holnap a gép? -Bill.

-Reggel 5-kor. -Tom.

-És még korán is keljünk...hát ez jó. -Bill.

-Induljunk Nóri! -én.

-Hova? -Nóri.

-Bepakolni a fiúknak. -én.

-Jajj, igazán nem kell csajok. -Tom.

-De, ti addig pihenjetek le. -csajok.

-De aranyosak vagytok. -Bill (cupp nekem).

A fiúk leültek TV-zni, mi meg pakolni mentünk.

-Remélem nem fognak becsajozni Angliában. -Nóri.

-Én is. -én.

-Még a végén, majd az újságból tudjuk meg. -Nóri.

-De megígérték, hogy mindennap felhívnak. :) -én.- És amúgy is...mért csajoznának?

-Hát...nemtom...csak van valami rossz előérzetem. -Nóri.

-Ne aggódj! Nem lesz semmi. Kár, hogy nem vihetnek ki minket. -én.

-Jaja. Nem bírok ki egy hetet Tom nélkül. -Nóri.

-Én sem Bill nélkül. -én.

-Vegyünk már nekik vmit, mielőtt elutaznak. -Nóri.

-Jó. Mit szólnál egy olyan nyaklánchoz, aminek az egyik fele nálunk, a másik náluk van? -én.

-Te zseni vagy! -Nóri.

-Tudom én azt. -én.

-Höhö. -Nóri.

Kimentünk.

-Fiúk elmentünk, majd jövünk. -Nóri.

-Okés. -fiúk.

Elmentünk egy boltba és vettünk 2 olyan nyakláncot. Persze egy kicsit különböztek egymástól. Otthon a fiúk éppen a konyhában sürgölődtek.

-Hát ti? -én.

-Főzünk. -Tom.

-Remélem nem olyan borzadály trugymót, mint a múltkor, ami vmi hús akart lenni. -Nóri.

-Nem, most nem azt. Ez vmi kínai kaja. -Bill.

-Hogy ti miket nem találtok a szakácskönyvekben. -én.

-Na, menjetek ki, mindjárt kész. -fiúk.

-Okés. -mi.

Bementünk az ebédlőbe. És elámultunk. Minden tele volt gyertyákkal és rózsaszirmokkal. Az asztalhoz vezető út is rózsaszirmokkal volt jelezve. Egy rózsa illatú füstölő adta azt a finom illatot, ami a szobában terjengett. Egy lassú, halk szám ment a rádióban, ami az asztal mellé volt téve. A szoba másik végében egy hatalmas szív volt rózsából, beleírva, hogy "Szeretünk titeket!". Ekkor bejöttek a fiúk. Gyorsan átöltöztek vmi elengánsabb cuccba és behozták a kaját. Majd mint az úrihölgyeknek, kihúzták nekünk a széket és leültünk enni.

-Ez nagyon finom fiúk! -én.

-Jaja. Egyetértek. -lelkendezett Nóri is.

-És miért kaptuk ezt a meglepetést? -én.

-Milyen meglepetést? -Tom.

-Hát a gyertyafényes vacsorát. -én.

-Azért, hogy ne távozzunk meglepetés nélkül. :) -Bill.

-Jajj, olyan aranyosak vagytok. -én (cupp Billnek).

Befejeztük az evést.

-De nekünk is van egy meglepink. -Nóri.

-Tudjuk, hogy nem vmi nagy ajándék, de azért fogadjátok szeretettel. -én.

Átnyújtottuk nekik az ajándékot.

-Köszönjük. -fiúk.

-A másik fele nálunk van. -én.

-És ez segít átvészelni az elkövetkezendő egy hetet. -Nóri.

-Így könnyű lesz. :) -mosolygott Bill.

Miután beszélgettünk még egy kicsit, mindenki elvonult a saját szobájába.

-Mit szeretnél csinálni? -Bill (smár velem).

-Hát...nem is tudom. -én (smár Billel).

És egyre hevesebben csókolóztunk, majd megtörtént AZ. Eközben Toméknál.

-Tudod picim, én nem akarlak itthagyni. -Tom.- Csak David...

-Tudom és elfogadom. De remélem nem fogsz becsajozni. :) -Nóri.

-Nem. Dehogy! -Tom.

-Mit csináljunk? -Nóri.

-Lenne egy-két ötletem. -Tom, majd "megrohamozta" Nórit csókokkal.

És náluk is megtörtént AZ (már megint "egyszerre"? Kis utánzósok. :D). Reggel szokás szerint Tomék keltettek hajnali 3-kor.

-Keljetek fel, mennünk kell. -Tom.

-Jó csak hagy öltözzünk fel. -én.

-Okés. -Tom és kimentek.

-Jó "reggelt" civi. -Bill (cupp nekem).

-Neked is. Máramennyire ezt reggelnek lehet nevezni. -én (cupp Billnek).

-Hát...hajnalban még sose keltem fel. -Bill.- Általában 7-kor szoktunk kelni, akárhova megyünk.

-Gyere, öltözzünk fel. -én.

Felöltöztünk és kimentünk. Tomék már minden bőröndöt kicipeltek a nappaliba.

-Bill, te mit hozol ezekbe? -Tom.

-Ami kell. Mert? -Bill.

-Mert a tieid vagy 10-szer nehezebbek az enyémeknél. -Tom.

-Hát neked nincs annyi cuccod, mint nekem. -Bill.

-Hát az biztos. -Tom.- De mostmár indulnunk kell.

-Minek? Még csak 3:30 van. -Bill.

-De 4-re ki kell mennünk a reptérre. -Tom.

-A franc! -Bill.- Még el sem készültem.

-Jó, akkor siess. -Tom.

15 perc múlva Bill elkészült.

-Mehetünk. -Bill.

Beszálltunk a limóba és elhajtottunk a reptérre.

-Vigyázzanak magukra uraim. -vezető.- Jó utat.

-Okés. -fiúk.- Köszönjük.

-Nem megy veletek? -én.

-Nem. Itt marad, hogy titeket tudjon fuvarozni. -Tom.

-De kedves. -Nóri.

A repülő mellett ott állt már Gustav, Georg és David.

-Hy! -ők.

-Hello. -mi.

-Mehetünk? -David.

-Még elbúcsúzunk a csajoktól. -Tom.

-1 hét múlva jövünk. Addig a nyaklánc segítségével kibírjuk. Mindennap hívlak civi. -Bill és megcsókolt.- Szeretlek!

-Okés. De aztán mindennap. ;) Én is szeretlek! -én.

Tomék is elbúcsúztak és már fel is szálltak a repülőre. Még az ablakból integettek, majd a repülő eltűnt a felhők között.

-Vigyázzatok magatokra! -üvöltöttük utánuk, bár tudtuk, hogy nem hallják.