Reggel Tomék keltettek minket. Bill annyit forgolódott álmában, hogy leesett az ágyról.

-Bill ébredj! Mikor kerültél a földre? -Tom.

-Nem tudom. Szerintem álmomban estem le. -Bill, miközben feltápászkodott.

-Meli kellj fel! -Nóri.

-De én még aludni akarok. -én.

-De én meg azt akarom, hogy kellj fel, mert lekéssük a gépet. -Nóri.

-Na jó, kelek. -én, majd lassan (de biztosan) feltápászkodtam az ágyból.

Billel kimentünk a fürdőbe, hogy egy kis lelket verjünk magunkba. Majd miután mindenki elkészült lementünk reggelizni. Mivel a gép csak 10-kor indult és még csak 8:30 volt ezért volt még időnk. Megreggeliztünk és bepakoltunk a kocsiba. Majd indultunk a reptérre. Odaértünk 9:30-ra. Elkezdtünk búcsúzkodni. Miután ez megvolt felszálltunk a gépre. 10-kor elindultunk haza. Úzközben beszélgettünk, csókolóztunk, Bill énekelt, Tom bohóckodott. Ismételten nagyon jól elvoltunk. Majd mikor megérkeztünk Magdeburgba a sofőr hazavitt minket.

-Végre itthon. -én.

-Jaja. -Bill.

-Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk. Szerintem most pihenjünk pár napig. -Nóri.

-Én benne vagyok. -én.

-Akkor én is. -Bill.

-Jó. Vegyünk egy cscsóasztalt akkor benne vagyok. -Tom.

-Hát persze, hogy veszünk öcskös. -Bill.

-Oké, köszi bratyó! -Tom, majd mint egy kisfiú, Bill nyakába ugrott.

-Na jól van azért ennyire hálásnak nem kell lenni. -Bill.

Miután Tom leszállt Billről, kipakoltuk a bőröndöket. Nórinak és nekem kétszer annyi ruhánk volt, mint eddig, mivel az összeset elhoztuk otthonról. Majd Nórival főztünk valami vacsit. Vacsora után bevágódtunk a TV elé egy picit, majd olyan éjfél tájba elmentünk aludni (hogy mi milyen álomszukékok vagyunk :D).