A fotós rohant a szerkesztőséghez a képekkel. Aztán meghajolt egy sötétbe "burkolózó" pasi előtt és átnyújtotta a képeket. Az alaposan megfigyelte őket, majd kijelentette:

-Tökéletes! -alak.

-Meg van velük elégedve uram? -fotós.

-Tökéletes képek. Megfelelőek. És vmi jó szaftos sztorit alá, ami persze egyáltalán nem igaz. -alak.- Így egy idő után mindenki megfogja őket utálni.

-Jó terv uram. -fotós.

-Miután tönkretettük a karrierjüket, fogjuk és kinyírjuk a csajaikat, aztán pedig őket. -alak.

-Tökéletes uram. De én most távoznék. -fotós és elhúzott.

Az alak csak bámult 2 percig, aztán hangos nevetésben tört ki.

...

Eközben mi átvedlettük a ruháinkat vmi normális göncre és visszavittük a kölcsönzőbe a jelmezeket. Aztán pedig otthon dumáltunk. És jött a fiúknak az a pompás ötlete, h énekeljünk nekik.

-Na ne már! Nekem tök szar hangom van! -én.

-Nem is! Tök jól énekelsz meg gitározol. Nekem van borzalmas hangom. -Nóri.

-GITÁROZOL?! -Tom.

-Hát...ööö...izé...tudok...egy picit. -én.

-Nem is tudtam, h tudsz gitározni. -Tom.

-Én tudtam! -Bill.

-Hát jó, de neked a csajod. -Tom.- Mióta tanulsz?

-10 éves korom óta. -én.

-Akkor nem hiszem én, h olyan keveset (picit) tudsz... -Tom.

-Na jó, az kicsit kevés, h picit, de nem vok profi. -én.

-Na, akkor Meli gitározik, baba meg énekel. -Tom.

-Én nem is tok énekelni. -Nóri.

-Persze! 10 éves korunk óta járunk 1 zeneiskolába csak én gitárra, te meg énekelni. És akkor mondod azt, h nem tudsz? -én.

-Jó, akkor tok énekelni. -Nóri.

-Na, akkor gyerünk csajok! -Bill és vhonnan szerzett egy gitárt és a kezembe nyomta.

-Mit énekeljek? -Nóri.

-Megvan! Tudod még régen írtunk egy dalt, amikor még énekesnők akartunk lenni. Azt! -én.

-Az jó, mert az még németül is van, így a fiúk megértik! -Nóri.

Elkezdtük. A fiúk szinte lefordultak az ágyról, olyan jól csináltuk (cseppent sincs egó XD). Mikor befejeztük, odajöttek és lesmároltak.

-Ez naon jó volt! Tudjátok mit? Holnap szólok Davidnek, h legyen a ti menedzseretek is. -Bill.

-Tényleg megtennéd? -Nóri csillogó szemekkel, mintha Bill lenne a megváltó XD.

-Persze! Már mondtuk, értetek bármit. -Bill (cupp nekem).

-KÖSZI! -ugrottunk egyszerre a nyakába.

Bill csak mosolygott :).

-De van egy kis bibi. -Nóri.

-Mi? -Tom.

-H a zenekar csak Szandival és Klárival teljes. Mert kiskorunkban egy zeneiskolába jártunk csak én ugye énekelni, Meli gitárra, Klári basszusra, Szandi meg dobra. Szal mi olyan rocker banda akartunk régen lenni. -Nóri.

-És ebbe mi a bibi? -Tom.

-H Szandit és Klárit meg se kérdeztük. -Nóri.

-Majd én mindjárt felhívom őket, h jöjjenek át. -én.

10 perc múlva itt is voltak mind a ketten a pasikkal. Elmondtuk nekik a szitut és ők tök boldogok lettek, szinte kiugrottak a bőrükből.

-Jajj, ez naon jó! Végre valóra válik az álmunk! -Klári.

-Jaja. Lehet, h híresek leszünk. És mindezt a TH-val! -Szandi.

-Nem is tudnám mit csinálnék enélkül a két hülye nélkül. -én, majd megfogtam a fiúk fülét és kicsit meghúztam.

-És mi legyen a nevünk? -Nóri.

-Hát...mit szólnátok a...Tokio Girls-höz? -én.- Úgyis a fiúk barátnői vunk.

-Remek. -Nóri.

Mivel David pont Magyaro.-n volt egy tárgyaláson, volt ideje átugrani hozzánk. Bevitt minket az itteni próbaterembe és eljátszottuk a dalt.

-Elvállalak titeket! Nagyon zsír a zenétek! Jók lesztek a TH előzenekarának. -David.- Sztárt faragok belőletek!

-Köszi David! -vigyorogtunk.

Eltelt egy-két nap, aztán visszakellett mennünk Németo.-ba, mert most velünk is volt munka bőven. Elbúcsúztunk a szülőktől és elindultunk a reptérre. 4 óra múlva már Magdeburgban voltunk a házunk előtt.

-Holnapra írjatok még dalokat, aztán a próbaterembe megzenésítjük. -David.

-Oké. -lányok.

David elment. Szandi és Klári is, de holnap jönnek kora reggel, h legyen időnk. Bill, mivel jó a szövegírásban, segített nekünk. 5 óra alatt megírtunk 5 dalszöveget (az szép is lenne XD). A többit másnapra hagytuk. Persze minden dalunk német volt. Másnap reggel a csajok hajnali 4-kor beállítottak, h írjunk dalszöveget. El is kezdtük és 10-ig újabb 5-tel lettünk kész. Bevittük az anyagot Davidnek.

-Tökéletesek a dalszövegek. -David.- Már csak meg kell zenésíteni.

-Az könnyű. -én.

4 óra próba után sikerült mind a 10 dalt megzenésíteni, persze még nem volt minden tökéletes.

-Holnap reggel 10-kor! -David.

-Oké. -mi.

Így teltek a napok 1 héten keresztül. A fiúk se unatkoztak, mindig volt vmi progijuk, amiért el kellett menniük. Egyik nap a TH-nak éppen koncerte volt Magdeburgban és eljött az első fellépésünk napja is.

-Ííí! Én nagyon izgulok! -Nóri.

-Én is. Mindjárt kiesik a gitár a kezemből. -én.

-És ha kiesik a kezemből a dobverő? -Szandi.- Az tök ciki...

Már csak pár perc volt a kezdésig. Aztán leoltódtak a lámpák és felmentünk a színpadra. Csaptunk egy oltári bulit, mindenki odavolt értünk. Aztán jött a TH, persze nekik sokkal nagyobb visítás volt XD. A konci után mindenki akart autogrammot. Volt még egy pár koncink és a tömeg egyre jobban szeretett minket. Már híresek voltunk. Minden velünk volt tele a TH mellett. Jártunk interjúra, fotózásra, TV-hez, koncira meg minden. Naon boldogok voltunk. 2 hét múlva kiadtuk az első albumunkat is. 1 hét alatt 20 000 példány fogyott belőle (csak ilyen kevés? XD). Aztán már mindehova a TH-val kellett mennünk, mert mindenki így hívott meg minket TV-hez meg egyebekhez.