Az orvos felénk közeledett. Már majdnem odaért hozzánk, amikor kikiáltottak neki a szobából.

-Jöjjön doktor úr! A fiú összeomlik! -nővér.

Az orvos visszaszáguldott a szobába. Mi csak figyeltünk.

-Mi történt vele? -én már sírva.

-Reggel már eszméletlenül fekve, vérző fejjel találtuk a lépcső előtt. Egy pillanatra felkelt, de csak annyit mondott, h vigyázzunk. Nemtom mire érthette. -Tom.- Aztán kihívtuk a mentőket. És akkor érkezett meg Szandi. Mi elmentünk a mentővel, ő meg szólt neked és most itt vagytok.

-De h eshetett le ilyen súlyosan? -én.

-Sztem vki lelökte. Ugyanis a lépcső tetején sárnyomokat találtunk. -Tom.- Billen meg nem volt cipő...

-De ki tudott bejönni? -én.

-Reggel nyitva volt az ajtó. Szal vagy vki, akinek van kulcsa a házhoz, vagy vki lemásolta. -Tom.

-Jézus! És ha akkor másolták le, amikor Bill a discoban hagyta a kulcsát? -én.

-De az még a régi kulcs volt... -Tom.

-Még szerencse. -én.- Mindegy...mindenesetre zárt kell cserélnünk.

-Egyetértek. -Tom és megölelt.

20 percet vártunk még, miután az orvos mostmár picit mosolyogva kijött a szobából.

-Önök Bill Kaulitz úr hozzátartozói? -orvos.

-Igen, mi vunk. -Tom.

Én meg sem tudtam szólalni, annyira féltem, h mi van vele.

-Nos...az életveszélyen túl van, stabilizáltuk az állapotát. A "műtét" során többször leállt a szíve, de mindig sikerült újraéleszteni. Erős kis fickó! -orvos.- Most még kómában van, de ne féljenek, pár nap és felébred. Most még nem mehetnek be hozzá, majd holnap jöjjenek vissza. Ne féljenek, jó kezekben van.

-Köszönjük... -morogtam.

-Na, akkor én mennék is. Viszlát! -és az orvos elment.

-Látjátok, nem lesz semmi baja. -Nóri.

-Te h tudsz ilyen nyugodt lenni? -én.

-Egyáltalán nem vok az csak vkinek tartani kell bennetek a lelket. -Nóri.

-Köszi! -Tom (cupp Nórinak).- Pedig nem is látszik rajtad, h ideges vagy.

-Nórin sose lehet meglátni az érzelmeit. -én.

-Na lányok, menjünk haza. Úgyse lehet hozzá bemenni. Majd holnap visszajövünk. -Tom.

-Rendben. -bólintottam.

Hazamentünk. Otthon beültünk a konyhába és mindenki magába merülve ette a kajáját és gondolkozott.

-Azt hiszem, én most elmeek aludni. -én, miután befejeztem a kaját.

-Tom. Ma éjszaka aludhatok Melivel (nem úgy)? Csak h megnyugtassam holnapig. -mondta Nóri, miután én már kimentem a konyhából.

-Rendben. -Tom.

Nóri utánam jött. De én addigra már álomba sírtam magam.

-Úgy látszik, erre nem lesz szükség. -ment vissza Nóri Tomhoz.

-Mert? -Tom.

-Már elaludt. -Nóri.

-Aham. Hát eléggé fárasztó nap volt az biztos. Egész nap a kórházban üldögéltünk... -Tom.

Reggel hajnali 6-kor keltem fel. Rögtön beakartam rohanni a kórházba, de rájöttem, h túl korán van még.

-Ajj... -sóhajtottam és kimentem megmosni az arcom.

-Hát te mit csinálsz? -kérdezte az ajtóban álló Tom.

-Csak arcot mosok. -én.

-H aludtál? -Tom.

-Egész jól...a körülményekhez képest. -én.- És ti?

-Mi is. -Tom.- Nóri még alszik. Majd olyan 8 tájba bemegyünk. Jó?

-Okés. -én.

Tom kiment, én meg letusoltam. 8 órára mindenki készen volt és elindultunk a kórházba. Bill szobája előtt egy csomó fotós és kamerás állt és az orvost kérdezgették. Odamentünk mi is és rögtön megrohamoztak a kérdésekkel.

-H érzi magát Bill elvesztése miatt? -kamerás.

-Mi van? -én.

-Bill nem halt meg? -kamerás.

-Honnan szedte ezt a baromságot? -én.

-Csak gondoltam... -kamerás.

-Na, akkor húzzon innen! -én.

30 perc múlva minden sajtós megunta a várakozást és elmentek az ajtó elől.

-Doktor úr, bemehetünk Billhez? -kérdeztem az orvost.

-Igen. De még mindig nem tért magához. -orvos.

Bementünk a szobába. Bill pislogott párat, majd kinyitotta a szemét.

-Szia! H vagy? -halmoztam a kérdéseket.

-Sziasztok! Egész jól. Mi történt? -nyögdécselt Bill, mert nem tudott még a csövektől rendesen beszélni.

-Vki lelökött a lépcsőn, de mostmár minden rendben. -én és megöleltem a fejét.

Ő hálásan nézett rám, majd Tomhoz fordította a fejét.

-Szia Tesa! Siess meggyógyulni! -Tom.

-Az nem lesz olyan könnyű. -Bill.

-Ki lökött le a lépcsőn? -Tom.

-Nemtom...sötét volt, nem láttam senkit. De egy női hangot hallottam. Olyan volt, mint Szandié... -Bill.