Másnap reggel David csöngetett. Simone nyitott ajtót.
-Jó reggelt hölgyem! Bocsánat a zavarásért, de a fiúknak ma egy találkozójuk van és nem veszik fel a telefonjukat. -David.
-Jó reggelt! A fiúk még alszanak, a barátnőik úgyszintén. -Simone.- Az este jól leitták magukat, de ha gondolja szólok a fiaimnak.
-Megköszönném, mert elfogunk késni a találkáról. -David.
-Jó, akkor várjon egy pillanatig. -Simone.- BILL, TOM!
-Zzzzz! -fiúk.
-Várjon bemegyek és felkeltem őket. -Simone.- Addig jöjjön be.
-Rendben. Köszönöm. -David.
-Bill! Ébredj itt van a menedzser! -Simone.
-Mi? David? -Bill.
-Igen. Azt mondja siessetek, mert elfogtok késni vmi találkáról. -Simone.
-A Killerpilze! -Bill.
-Siessetek fiúk! -Simone.
-Mi van? Hol vagyok? -Tom.
-Otthon és az van, hogy siess, mert mindjárt lekéssük a talit a Killerpilzével. -Bill.
-Jó, jó megyek már. De szétrobban a fejem. -Tom.
-Nekem is. De szólít a kötelesség. -Bill.- Amúgy is tudod, hogy ki nem állhatom őket.
-Tudom, tudom. -Tom.
Bill lement Davidhez.
-Hello! -Bill.
-Na, mi van csak nem elkészültetek? -David, egy kicsit viccesen.
-Mindjárt jön Tom is. -Bill.
-Jó, de siethetne, mert mindjárt indulnunk kell. -David.
-És mégis mi lesz a Killerpilzével? -Bill.
-Csak egy enyhe dumálás. Elvileg ők lesznek az új előzenekar. -David.
-Na ne! Én nem dolgozom velük együtt! -Bill.
-Mert? -David.
-Hosszú... -Bill.
-TOM gyere már! -David.
-Már itt is vagyok. -Tom.
-Na végre... -David.
-Jó van, próbálj meg te megtalálni valamit a lepedő méretű gatyáid között. XD -Tom.
-Jó, ne panaszkodj, hanem induljunk. -David.
Georg és Gustav már kint ültek a kisbuszban.
-Hello! -Bill és Tom.
-Sziasztok! -Georg és Gustav.
-Bill remélem nem lesz balhé... -Georg.
-Hát...ha Jo türtőzteti magát, akkor én is. -Bill.
-Múltkor is tökre összebalhéztatok... -Tom.
-De azt nem is én kezdtem! -Bill, majd mivel a buszban 3 sor ülés volt, elment leghátra egyedül.
-Bill... -Tom.
-Haggyad! -Georg.
Mi még mindig otthon aludtunk. A fiúk közben megérkeztek a "dumaparty" helyszínére.
-Hello! -TH.
-Cső! -KP (Killerpilze).
És elindult a "dumaparty". Mi meg felkeltünk és elkezdtük keresni a fiúkat.
-Simone, hol van Bill és Tom? -én.
-Ma reggel jött David és elmentek egy beszélgetésre a Killerpilzével. -Simone.
-És tudod hova mentek? -én.
-... (találj ki vmi címet). -Simone.
-Kössz! -én.- Gyerünk Nóri!
-Reggelizzünk már meg! -Nóri.
-Jól van. -én.
Megreggeliztünk, felöltöztünk és elindultunk. Persze Billék sofőrje vitt el minket.
-Kössz! -én.
-Nincs mit. Csak szóljatok máskor is. -sofőr.
Bementünk. Bill és Jo éppen veszekedtek.
-Mi az, hogy én vagyok a b*zi?! -Jo.- Nézz már magadra!
-Paraszt! -Bill.
És még egyéb jelzők. Már éppen egymásnak akartak ugrani, de Georg Billt, Max (KP) pedig Jot fogta le.
-Nyugi... -Georg.
-B*rom! -Jo.
-K*csög! -Bill.
-Kis b*zi! -Jo.
-Anyád a b*uzi, te rohadék! -Bill.
-Mi folyik itt?! -Nóri.
-Bill és Jo már megint veszekednek... -Tom.- De ez már nem is meglepő.
-Mindig ezt csinálják? -én.
-Hát...egyszer volt egy közös házibulink. Bill és Jo annyira berúgott, hogy mindennek elhordták a másikat. És Bill nem tud neki megbocsátani. Joval meg nemtom mi a helyzet... -Tom.
-Értem. -én.- Picim, nyugi (smár Billnek).
-Jó, lenyugszom. -Bill, de még mindig totál ideges volt, de azért viszonozta :D.
-Na, azt hiszem jobb, ha elmentek. -David.- A részleteket a menedzseretekkel megdumáljuk.
-Jó. -KP.
-Végre... -Bill.
-Mondtál vmit? -Jo.
-Igen. -Bill.
-Na, most lökjed a rizsát! -Jo.
-Húzzatok már el! Csak rontjátok a levegőt! -Bill.
-Hát ha így állunk, még maradhatunk. -Jo.
-Tűnés! -Bill.
-Mert különben mi lesz? -Jo.
-Balhé... -Bill.
-Most annyira megijedtem. De, hogy még jobban felidegesítselek... -Jo, majd odahúzott magához és megcsókolt.
-Flá! Takarodj! -én és ellöktem magamtól.
Bill erre annyira ideges lett, hogy nekiugrott Jonak. Amíg ők a földön verték egymást, Tom és Max is kezdett összeveszni.
-Nézz már magadra! Nekem legalább van stílusom... -Max.
-Na ne mondd! -Tom.- Akkor elég szar...
-A tied sokkal szarabb! -Max.
-Na persze... -Tom.
És Max behúzott egyet Tomnak. Aztán persze Tom visszaadta és ebből is lett egy kisebb verekedés. Majd mikor Gustav és Georg megelégelte a dolgokat, Georg Billt, Gustav pedig Tomot fogta le és arébbhúzták őket.
-Tudtam, hogy elfogjátok veszteni a fejeteket... -Georg.
-De hát ha egyszer ki nem állhatjuk őket! -Bill.- Engedj már el!
-Nem, amíg el nem mennek. -Georg.
Ez az egész úgy nézett ki, hogy Georg hátrafogta Bill kezeit, de úgy, hogy egy icipicit (csak tényleg egy icipicit XD) fájjon Billnek. Gustav pedig csak simán lefogta Tomot, fájdalommentesen.
-B*zd meg! Kitöröd a karom! Tomot bezzeg elengedték. -Bill.
Gustav ekkor engedte el Tombabát :D.
-De te veszélyesebb vagy! XD -Georg.
-Na persze... -Bill.
Olyan 10 perc múlva a KP el is ment. Georg pedig elengedte Billt.
-Na végre! Majdnem kitörted a karom. -Bill.
-Bocs, de ez volt az egyetlen megoldás, hogy nyugton maradj. -Georg.
-Na, akkor én most elmegyek a babámmal sétálni. -Bill (cupp nekem).
-Felőlünk... -Tom, Nóri, Gustav, Georg.
De ezt a párbeszédet David ordítása szakította félbe.
-Ajjaj! -Georg.
-Bill! Beléd meg mi a fészkes fene ütött?! Most üldözted el, az új előzenekart. -David.
-Úgysem dolgoztam volna velük... -Bill.
-De minek kellett ehhez verekedést produkálni? -David.
-Mert ki nem állhatom őket. -Bill.
-Régebben jól megvoltatok. -David.
-Igen...de az régen volt. -Bill.
-Jól van... -David.
-Lenyugszol végre? -Bill.
-Le... -David.
-Örülök. -Bill.
És a többit szépen, csendben, vita nélkül dumálták meg. |