-Mi az? -fordultam az ajtó felé.

-Terhes vok! -ugrott a nyakamba Nóri.

-Tuti biztos? -én.- Lehet, h csak híztál...

-Hehe...naon vicces...de télleg terhes vok! -Nóri.

-Ez naon jó! -öleltem meg, de utána már nem voltam olyan boldog.

Persze próbáltam mosolyogni, de Bill észrevette, h vmi bajom van.

-Öm...Tom kimennétek? -Bill.

-Oh...hát persze. -Tom.

Kimentek. Bill felém fordult és megfogta a kezem.

-Mi a baj szivem? -Bill.

-Csak most...olyan rossz kedvem van. Visszagondoltam a mi gyerekünkre... -és elfogott a sírás.

-Csss! Nincs semmi baj. -húzott magához Bill.- Biztos sikerül egyszer.

... 9 hónap múlva ...

Egyik reggel (egy kellemes éjszaka után), Nóri visítására ébredtünk.

-TOM! Azonnal menjünk be a kórházba! -Nóri.

-Máris drágám! -Tom.

Tom felrohant hozzánk.

-Bill! Elkérhetem a kocsikulcsot? -Tom.

-El... -nyögte Bill egy fejére húzott párna alól.- Az asztalon van...

-Kössz! -és már Tom vágtatott is le a lépcsőn.

Tomék elhajtottak a kórházba. Mi addig elég kómásan beszélgettünk.

-Remélem most ha sikerült, nem lesz semmi baj. -én.

-Én is. Figyi...én sokat gondolkoztam és rájöttem, h mostmár, ha te is szeretnéd, összeházasodhatnánk. A kezedet már megkértem, már csak az esküvőt kell megszervezni. -Bill.

-Én is szeretném már drágám. -én (smár Billel).

Lassan felkeltünk az ágyból és lementünk reggelizni. A ház üres volt csak Devis és Kiki hangját lehetett hallani. Bill belenézett a teljesen üres hűtőbe, majd felsóhajtott.

-Semmi kaja. Lemeek a boltba és szerzek vmit. Meg elintézek pár dolgot. -Bill (cupp nekem).- Szia édes!

-Szia! -én.

Így hát egyedül maradtam a házban. Pár perc múlva csörgött a telóm.

-Kislány lett! -ordította a telefonba Tom.- És teljesen egészséges!

-Gratulálok! -én.

-És Kittynek fogják hívni. -Tom.

-Szép név. Nóri, h van? -én.

-Hát...most éppen alszik. Eléggé kimerült. -Tom.

-Ahham. -én.- Bill meg a közértben, meg az esküvőszervezőnél van.

-Esküvőszervező? -Tom.- Csak nem összeházasodtok?

-Dede. -vigyorogtam.

-Hát ez nagy hír! -Tom.- Grat!

-Köcce. De én most meek, mert még elintézek pár házimunkát. -én.- Szia!

-Okés. Cső! -Tom.

Ekkor nyílt az ajtó és bejött Bill.

-Az esküvő elintézve. -mosolygott Bill.- A közértben meg vettem mindenféle kaját.

-Okés. Csinálok piritóst, meg tojást, meg teát, ha megfelel. -én.

-Meg. -Bill (cupp nekem).

-Megszületett a kicsi. Lány és Kitty a neve. -én.

-Ez jó hír! -Bill.- Remélem nekünk is lesz egy csöpségünk.

-És mikor lesz az esküvő? -én.

-1 hónap múlva. -Bill.- Azért ilyen későn, mert más időpontot nem tudott mondani.

-Nem baj. Addig legalább kiderül, h van-e kicsi. -én.

-Jaja. -Bill.

... 2 hét múlva ...

-Jajj, Tom, halkítsd már le! -Bill.

-Egy babát, h halkítsak le, te nagyokos? -Tom.

-Jó, de állandóan bőg. -Bill.

-Kibírod. -Tom.

Bill csöndben maradt és nézte (volna) tovább a TV-t. Nórit és Kittyt 1 hete engedték ki a kórházból. Azóta kiderült, h nekünk is lesz egy kisbabánk. Én éppen fönt pihentem a szobánkban.

- "2 hét múlva esküvő. Kitty szépen cseperedik. De a mi kisbabánk is nő már. Legalábbis úgy érzem." -gondolkoztam magamban.

Ekkor bejött Bill.

-Szia! Felkeltettelek? -Bill (cupp nekem).

-Cia! Nem. Nem tudtam aludni semmit. Csak éppen gondolkoztam ezen a csöpségen. -mutattam a hasamra.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. -Bill.

-És te mért nem TV-zel? -én.

-Kitty állandóan bőg...így nem lehet. -Bill.- Inkább lemondok arról a sorozatról...

-Elmegyünk sétálni? -én.

-Ha szeretnéd. -Bill.

Elindultunk sétálni és az elmúlt pár évről beszélgettünk. A Tokio Hotel már világhírű együttesnek számított, szinte mindenki ismerte. A fiúk elég ritkán voltak itthon, de a hazajövetelre szántak bőven időt. A Tokio Girls feloszlott, a csajok nem bírták a strapát. Klári és Szandi visszaköltözött Magyaro.-ra. Gustav talált egy másik helyes lányt, akivel együtt éltek. Petra meg Georg is boldogok voltak. Miután már kicsit fáztunk, visszamentünk a házba.

... az esküvő napján ...

-Bill Kaulitz, szeretnéd hites feleségedül az itt megjelent Melindát? -pap.

-Igen. -Bill.

-És te, Melinda, akarod hites férjedül az itt megjelent Bill Kaulitz-t? -pap.

-Igen. -én.

-Akkor csókoljátok meg egymást... -pap.

Megcsókoltuk egymást. Mindenki tapsolt. Kitty szokásától eltérően nem bőgött, sőt úgy tűnt tetszik neki a taps meg a hangzavar. A TV mindent közvetített. Miután visszavonultunk csinos kis lakunkba, a nászútról beszélgettünk. Úgy döntöttünk Hawaira megyünk nászútra. Ott legalább meleg van és nem sok bajunk eshet. 2 nap után már a reptéren álldogáltunk.

-Aztán jók legyetek! -Nóri.

-Azok leszünk. -én.

-Indul a gép. Mennünk kell. -Bill.- Ne aggódjatok, pár nap és visszajövünk. Sziasztok!

-Sziasztok! -Tomék.

1 hetet töltöttünk Hawaion. A jó meleg helyről visszakellett mennünk a kicsit hűvösebb Mo.-ra. Tomék a reptéren vártak.

-Na, milyen volt? -kérdezte Tom, miközben elvette tőlem a csomagokat.

-Szuper! -feleltük egyszerre.

-Mit láttatok? -Nóri.

-Mindenfélét. -Bill.- Majd elmeséljük, ha hazaértünk.

-Okés. -Nóri.

Hazamentünk, leraktuk a csomagokat és mindent elmeséltünk Toméknak.

... újabb 8 hónap ...

-BILL! Ébredj fel! -böktem meg Billt.

-Tessék? Mi történt? -Bill.

-Be kell vinned a kórházba! -én.

-Azonnal indulunk. -Bill.

Felkaptunk magunkra vmi göncöt és már indultunk is. Toméknak azért firkantottunk egy cetlit. Beértünk a kórházba és az orvosok már el is vittek. Bill a folyosón várt és halál idegesen járkált fel-alá. Egy nővér ment oda hozzá.

-Nyugodjon meg! Nem lesz semmi baj. Csak felidegesíti magát. -nővér.

-Múltkor is meghalt a gyerekem! Azért izgulok ennyire! Érti? -kiabált Bill.

-Értem, de kérem nyugodjon meg. Már 2 órája járkál és még nézni is rossz. -nővér.- Szóljon ha szüksége van vmire.

-Oké. Köszönöm. -Bill.

Kijött az orvos.

-Gratulálok Kaulitz úr! Egy makkegészséges és erős kisfia született. -orvos.- Most külön szobába visszük a feleségét, utána bemehet hozzá.

-Rendben. -Bill.

Engem áttoltak a 108-as kórterembe. Aztán beengedték Billt.

-Szia! Sikerült! -én.

-Igen. Naon büszke vok rád. -Bill.

-H nevezzük el? -én.

-Legyen...legyen...Ray? -Bill.

-Legyen Ray. -én.

-Okés. -Bill.

1 hét múlva minket is hazaengedtek. A két kis csöpség jókat játszott egymással, szal jól kijöttek.

... 15 év múlva ...

-Anya, elmeek Toronyba, majd jök! -Ray.

-Én is meek! -Kitty.

-Jó van, menjetek, de 10-re itthon vagytok! -én.

-Na ne már! Kittyt bezzeg elengedik későbbig is. -Ray.

-De most Kitty is nálunk van, mert Tomék elmentek... -én.- Úgyh most mi felelünk értetek. És am is...még1szer végigakarod hallgatni apád ordítását?

-Múltkor az csak azért volt, mert beb*sztam. -Ray.- Lécci, lécci!

-+ 1 óra elég? -adtam meg magam.

-Igen! -Ray.

-Jól van. De 11-re itt legyetek! -én.

-Okés. -Kitty.

Amint futottak ki az ajtón, Bill jött be.

-Na, ezek meg fellöknek! Szia cica! Hova mennek? -Bill (cupp nekem).

-Szia! Toronyba mennek. Ray kikönyörögte. -én (cupp Billnek).

-Okés. Van vmi vacsi? -Bill, miközben leült az asztalhoz.

-Csináltam sültcsirkét...megfelel? -én.

-Persze. -Bill.

-És h megy a munka? -én.

-Hát...a banda mellett elég nehezen. De azért alakulnak a dolgok. -Bill.

-Ahham. Az jó. Tomék mikor jönnek haza? -én.

-Holnap. Asszem. Hát igen...Tom munkája is körülményes. -Bill.

-Jaja. -én.- De legalább a kamaszok elvannak egymással. Egész nap a gép előtt ültek és ki se mozdultak a szobából.

-Nincs kedved kikapcsolódni? -Bill.

-Te...te sosem fogsz megváltozni. -mosolyogtam rá.

-Hát nem... -Bill és felhúzott a szobánkba.

Mi is boldogan éltünk tovább, kicsi lakásunkban Tomék háza mellett. Tomék is naon boldogok voltak. Gustav és a barátnője, Ashley összeköltöztek és megszületett a kis David. Georg és Petra sajnos szakítottak...megunták egymást. Georg piálásba folytotta bánatát, Petra meg visszaköltözött Mo.-ra. A Tokio Hotel népszerűségi indexe már a fellegekben szárnyalt. A fiúknak rengeteg munkájuk volt. Így végül mindenki boldog és elégedett lehetett.

The End

Hát, remélem tetszett ez a befejező rész. Meg úgy az egész sztori. Köszi, hogy elolvastátok! :)