-Figyu, nem megyünk haza 1-2 hétre? -Klári.

-Jó ötlet! Tök rég láttam már anyát. -én.

-És apáddal mi van? -Klári.

-Meghalt... -én és elkezdtem könnyezni.

Bill odajött, átkarolt és simogatta a fejem.

-Oh...bocs, nem tudtam. -Klári.

-Semmi baj. Na, menjünk pakolni. -én.

A többiek hazamentek. 1 óra múlva minden készen állt az indulásra, de csöngettek. Georg és Petra állt az ajtó előtt, csomagokkal a kezükben.

-Hát ti? -én.

-Nem tudtunk mit csinálni indulásig és gondoltuk átjövünk. -Georg.

-Okés, gyertek be. -én.

Georgék bejöttek. Bill pont akkor jött ki a fürdőből.

-Sziasztok! Hát ti? -Bill.

-Mi csak unatkoztunk az indulásig és gondoltuk átjövünk, de te felvehetnél vmit. -Georg és már szakadt a röhögéstől, ugyanis Bill egy szál alsógatyában állt előttük.

-Jah...bocs. -Bill és berohant a szobánkba.

Pár perc múlva, teljes "harci díszben" jelent meg. Nóriék meg bezárkóztak a szobájukba. Majd megint csöngettek. Georg nyitott ajtót.

-Georg? -Szandi.

-Jah...sziasztok! Csak Petrával átjöttünk, mert unatkoztunk. -Georg.

-Mi meg csak úgy. -Szandi.

-Bill bejöhetnek Andreasék? -üvöltött be Georg.

-Persze. -Bill, akivel a kanapén csókolóztunk.

Szandi és Andreas bejött. Mi meg már egymáson fekve csókolózunk a kanapén.

-Öhm...zavarunk? -Szandi.

-Jajj, bocs. -én és Bill lemászott rólam.

-Ok. Tomék hol vannak? -Petra.

-A szobájukban. -Bill.- Hé, van egy ötletem!

És Bill elmondta a tervét. Aztán hoztunk egy minikamerát és bedugtuk az ajtó alatt, így ha AZT csinálták felvehettük őket. Tomék persze nem vették észre és csinálták tovább (hihi XD).

-De kanos ez a Tom! -Georg és már majdnem megfulladt a röhögéstől.

Pechünkre ezt Tomék meghallották és kijöttek. Mindenki gyorsan elspurizott az ajtó elől. Bill felkapta a kamerát és beszaladt a szobánkba.

-BILL, MI A JÓ ISTENT VETTETEK FEL?! -Tom.

-Azt! -Bill az ajtó mögül.

Tom berontott és rátámadt Billre.

-Kinek az ötlete volt?! -Tom.

Közben a többiek is beértek.

-Hát...izé...az...enyém. -Bill.

-ÉN MOST MEGÖLLEK! -Tom.

Nekiesett Billnek. Egy ideig mindenki várta, hogy lenyugodjanak, de ez nem így lett, sőt egyre jobban elfajultak a dolgok. Georg és Andreas választották szét őket.

-Hé, Tom nyugi, ez csak egy vicc akart lenni! -Georg, aki Tomot fogta.

-Nagyon jót mulattatok rajtunk, ahogy hallottuk. -Tom.

-Jó, nyugi szivem, nincs semmi baj. Mindjárt indulnunk kell. -Nóri.

-Jó, lenyugszom. -Tom és bementek a konyhába, hogy Nóri leápolja Tom apróbb sérüléseit.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkapja a vizet... -Bill.

Ekkor megint csöngettek.

-Ki a f*szom már?! -én.

Gustav és Klári állt az ajtó előtt.

-Sziasztok! Zavarunk? -Klári.- Oh, már mindenki itt van?

-Sziasztok! Jaja. -én.

-Bill te mit csináltál? -mutatott Klári Bill piercingjére.

-Csak egy kis incidens Tommal, semmi gáz. -Bill.

Bementünk mi is a konyhába és leápoltam a piercingjét.

-Figyi Bill! Bocs, én nem akartam csak elég sz*rul esett, hogy leselkedtetek és még fel is vettétek. -Tom.

-Okés, de te se haragudj! -Bill.

Lepacsiztak a békülés jeléül.

-HÉ SKACOK, MINDJÁRT INDUL A GÉP! -Klári.