Mi meg fel alá rohangáltunk Csepelen. Már beesteledett, de nem találtunk semmit. Nórival kerestük volna őket tovább, de a többiek ellenezték, h majd úgyis hazatalálnak. Reggel volt, de a fiúk sehol.

-Tuti, h vmi bajuk esett! -én.

-Ajj! De hülyék vunk! A mobiljuk! -N.

Felhívtuk őket, de nem vették fel.

-Induljunk megkeresni őket! -én.

Újra elindultunk. 1 óra keresés után rábukkantunk egy nyomra. B.-nek futás közben leesett az övéről egy ilyen szögecsféle.

-Sztem erre lesznek! -N.

És elkezdtünk abba az irányba sétálni. A fiúk még mindig nem tértek magukhoz, de a pasik visszajöttek. Megfogták a fiúkat és behúzták őket a sikátor legvégébe, azután odahúztak egy kukát takarásnak és elmentek. Mi meg 30 perc séta után elértük a sikátort. Nem tudjuk mi okból vagy megérzésből, de elkezdtünk a vége felé sétálni.

-Sztem nem lesznek itt. -Ge.

-Mért pont egy sikátorban álltak volna meg? -P.

-Nemtom. Csak érzem, h itt lesznek. -én.

Ekkor megláttunk egy nénit, aki egy kuka mögött szólítgatott és rázott vkit vagy vkiket. Közelebb mentünk és megpillantottuk a fiúkat.

-Jézus! -én és N.

Odafutottunk a fiúkhoz. A néni félre állt.

-Mi történt velük? -kérdeztem a nénitől.

-Nem tudom. Én csak itt járkáltam és akkor láttam meg a 2 fiatalurat. -néni (néni=n.).

-De ugye nem haltak meg? -N.

Ge. leguggolt és megnézte a fiúk szívverését.

-Nem. Még élnek! -Ge.

-Hála az égnek! -N.- Vigyük őket haza!

Ge. B.-t, Gu. T.o-t kapta fel és cipelte hazáig. Sz., And., P. és K. hazamentek. Otthon lefektettük őket az ágyra és áthívtuk Évát (Éva=É.) és Mártit (Márti=Má.).

-Jézusom! Mi történt? -É.

-Nem tudjuk. Tegnap egy fotós csinált egy olyan képet, amikor felelsz vagy merszezünk és B. szájonpuszilja T.-ot. Ezért a fiúk utána eredtek. -N.

-De utána nem tudjuk mi történt. -én sírva.

-Sztem megverték őket. -Má.

-Honnan veszed? -N., aki szintén sírt.

Má. levette a fiúkról a polót és látszódtak a nagy kék-zöld ütésnyomok.

-De ki és miért? -én.

-Hozzatok melegvizet és takarót! -É.

-Fél napot töltöttek az utcán 1 szál polóban és gatyában. Eléggé kihűlhettek. -Má.

Gyorsan mindenki víz és takaró után kapkodott. De kerestünk egyebeket is.

-Köszi! -É.

-Nem kéne orvost hívni? -N.

A szüleink betakarták és melegvizes takarókat raktak a fiúkra.

-B.-t elvisszük hozzánk kislányom, mert ápolásra van szüksége. Majd oda kihívjuk az orvost. -É.

-Jó. -én.

-Ge. segítenél átvinni? -É.

-Persze. -Ge.

B.-t hozzánk, T.-ot Nóriékhoz vittük át. Aztán kihívtuk az orvost. Előszőr ment T.-hoz, aztán pedig jött B.-hez.

-Jó napot! Hol a beteg? -orvos (orvos=o.).

-Jöjjön utánam. -É.

Bementek a szobába, engem meg kizártak. Ekkor csöngettek. Nóri volt az.

-Szia. -én.

-Hello! T.-nak nincs semmi komoly baja csak egy kis agyrázkódás. -N.

-Az gizda. XD B.-t csak most vizsgálja. -én.

20 percig dumcsiztunk, utána kijött anyám és az orvos.

-A fiatalúrnak nincs semmi komoly baja csak egy enyhébb agyrázkódás. Az ütésnyomok majd elmúlnak és azért nem kelt még fel, mert az ütés ereje, amit valószínűleg a fejébe kapott, kómába "vitte". -o.- De most meek, mert még sok a beteg. Viszlát!

-Viszlát! -mi.

-Na látod, pár nap és rendbe jön. -É.

-Remélem... -én.

Eltelt pár nap. A fiúk teljesen jól voltak, de még mindig kómában. Ge. és Gu. beköltözött addig a házunkba, h közel legyenek, ha szükség lenne rájuk. Egyik nap éppen megyünk be anyámmal a szobába, amikor látjuk, h B. az ágy szélén ül.

-BILL! -ugrottam rá szegényre (cupp B.-nek).

-Szia baba! -B.

Elkezdtünk smárolni.

-Öhm... -É.

-Jajj, bocsi. -én.

-H vagy B.? -É.

-Köszönöm jól. -B.

-És mi történt veled? -É.

-Egy fotós után kezdtünk rohanni a tesómmal. Elkaptuk, de ekkor előjött 4 hústorony és megvert minket. -B.

Ekkor benyitott T. és N.. A fiúk pacsiztak.

-Utána pedig nem emlékszem semmire, mert elvesztettem az eszméletem. -B.

-Na, most, h mindenki jól van, igyunk és bulizzunk. -É.

A nap hátralevő részében ittunk és dumáltunk. Egy csomó dolog kiderült a fiúkról anyám számára, amit persze mi már rég tudtunk.

-Na, mostmár irány aludni! -É.

-Na neh már! -én.

-Dede! Indulás! -É. viccesen és mindenkit betessékelt egy szobába.

-1 szobában aludjunk 4-en? -T.

-Jajj nem! Csak baromkodik. -én.

Kimentünk a szobából és átmentünk a házunkba. Ge. és Gu. boldogan köszöntötték a fiúkat. Aztán mindenki húzott aludni. Ge. és Gu. nálunk aludtak. De én és B. nem aludtunk egész éjjel, hanem inkább vmi mást csináltunk (AZT). Reggel David dörömbölt az ajtón.