Bő negyed óra utazás után megérkeztünk a Kaulitz ház elé. Nagyon szép volt. Nórinak és nekem tátva is maradt a szánk. A fiúk elég furcsán néztek ránk, hogy miért bámuljuk így. Majd mikor észheztértünk az ámulatból, Tom kinyitotta a kaput és betuszkoltuk magunkat.

-Szia anya megjöttünk! -Bill és Tom.

-Sziasztok! Végre itthon. Hogy vagytok? -Simonne, Bill és Tom anyja.

-Jól. Hoztunk 2 vendéget. -Bill.

Majd előléptünk a fiúk háta mögül.

-Jó napot! -köszöntünk.

-Sziasztok! Kik vagytok? -Simonne.

-Bill és Tom barátnői vagyunk. -Nóri.

-Óhh...Akkor foglaljatok helyet. -Simonne.

-Köszönjük. -én.

-Nem baj, ha itt fognak lakni? -Tom.

-Nem. -Simonne.- Van hely bőven.

-Ok. -Bill.

-Na meséljetek mi volt veletek Magyaro.-n? -Simonne.

És a fiúk töviről-hegyire elmeséltek mindent az anyjuknak.

-De mi most felmennénk és lapakolnánk, ha nem baj. -Bill.

-Óhh...Nem, menjetek csak. -Simonne, azzal kiment a konyhába.

Mi felmentünk az emeletre. Kipakoltunk. Mire végeztünk, 18 óra körül volt. Én aludtam Billel, Nóri pedig Tommal.

-Mi lenne, ha elmennénk egy klubba ma este? -Tom.

-Felőlünk rendben. -vágtuk rá Nórival.

-Akkor menjünk. -Bill.