Másnap Billék korán keltek, mert elkellett menniük egy interjúra és még a próbára is. Mi Nórival úgy döntöttünk, hogy otthon maradunk és csak a koncertre megyünk el. A fiúk persze megértették és elmentek már olyan 11 óra tájban. Közben mi Nórival éppen reggeliztünk és beszélgettünk. Már volt olyan 12 óra.

-Áhhh...álmos vagyok. -Nóri.

-Én is. -én.

-Szerintem feküdjunk vissza még aludni. A koncert úgyis csak 20:00-kor lesz. -Nóri.

-Jó, de előbb oda kéne érni, nem? -én.

-De. De, csak nem alszunk több mint 8 órát. -nevetett Nóri.

-Az igaz. Na akkor további jó alvást. -én.

-Neked is. -Nóri.

Majd lefeküdtünk még egy kicsit aludni. 18:00-kor ébredtem fel. Elmentem felkelteni Nórit.

-Nóri, kelj fel! Már 6 óra van! -én.

-Mi? -Nóri.

-Már ott kéne lennünk. Siess! -én.

-Jajj... -Nóri.

Majd gyorsan kiugrott az ágyból. Elmentünk tusolni, öltözni és sminkelni. Aztán felhívtam Bill sofőrjét (mert Bill azt mondta mindig hívhatom), hogy vigyen el minket a koncert helyszínére. Elég sok időbe tellett, mert volt egy "kis" dugó odafelé. De aztán 19:30-ra beestünk az ajtón (na nem szó szerint). Bill és Tom már vártak.

-Hol voltatok? -kérdezte Bill.

-Hát...elaludtunk, meg dugó is volt. -én.

-Jah...Akkor menjetek le az első sorba középre. Ott van nektek szorítva két külön hely. -Tom.

-Köszike! -mi.

Majd elindultunk egy csomó biztonságiőr körében. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk, hogy elkezdődjön. Pár perc múlva el is kezdődött a konci. Nagyon sok számot lejátszottak: Schrei, Rette mich, Durch den Monsum, Der Letzte Tag...stb. Majd mégegyszer játszották a Rette mich-et. De felhívtak két lányt a színpadra. Hát persze, hogy mi voltunk azok! Felmentünk. Majd Bill elkezdett beszélni.

-Szeretnék bejelenteni valamit. -Bill.- Ez a két lány Tom és az én barátnőim. Hát...csak ennyit akartam mondani. -majd megcsókolt.

Tom is megcsókolta Nórit. Ezt egy kis csend követte. Majd mikor újra játszani kezdtek újra jó volt a hangulat. Elénekeltük Billel a Rette mich-et és lekísértek a biztonságiőrök. Úgy gondolták veszélyes lenne, ha visszamennénk a közönségbe, ezért hátravezettek minket és onnan nézhettük tovább. Szerencsére mindent nagyon jól lehetett látni. Olyan 22 óra körül vége lett és mi odamentünk a fiúkhoz.

-Nagyon jók voltatok! -én.

-Tudjuk! -Bill és Tom, mondták majd elkezdtek röhögni.

-De ez egy kicsit túlzás volt, hogy megcsókoltatok minket mindenki előtt, nem? -Nóri.

-Már mér lett volna túlzás? -fiúk, néztek értetlenül.

-Mert most egy csomó csaj haragszik ránk, hogy elvettük a "pasiját"... -Nóri.

-Ne aggódj. Majd kiheverik. Egyébként is, az igazi rajongók elsősorban a zenénket szeretik, nem minket. -Bill.

-Akkor jó. -Nóri.

-Na mostmár menjünk haza. -én.

-Oké. -fiúk és Nóri.

Elindultunk haza. Útközben találkoztunk pár rajongóval. Sétálva mentünk mivel nem volt kedvünk most a kocsiban poshadni. Majd olyan éjfél körül hazaértünk. A fiúk nagyon fáradtak voltak, ezért amint hazaértünk elmentek tusolni majd alduni. Mi Nórival még dumcsiztunk egy kicsit.

-Nagyon jók voltak a fiúk! -én.

-Jaja. -Nóri.

-Sztem egy csomó újság lesz tele holnap a képekkel amik a koncin készültek. -én.

-Milyen képekkel? -Nóri.

-Tudod amikor a koncin Billel smárolok. Te meg Tommal. -én.

-Jah...Tényleg. Szerintem holnap ki se menjünk az utcára. -Nóri.

-Szerintem se. -én.

-Na mostmár aludjunk. -Nóri.

-Oké. Jó éjt! -én.

-Neked is. -én.

Majd a szobáink felé vettük az irányt.